Már a régi görögök is…, kezdhetnénk a klasszikus ismeretterjesztő könyvek hagyományos kifejezésével élve és teljes joggal, hiszen valóban velük kezdődik az etika rövid története. Legalábbis Alasdair MacIntyre skót származású filozófus kötetében. A címben szereplő jelző azonban nem a terjedelemre utal, inkább a „merítésre”. „Csak” a nyugatinak nevezett etikáról, nézetekről és filozófusokról szól a kötet, és ezekből is csupán a legfontosabbnak tartott fejezeteket emeli ki, és még így is majd’ 400 oldalnyi terjedelmű. A szerző is megjegyzi, hogy a teljességhez bizony az etika nagyon hosszú történetét kellene megírnia.
A könyv legújabb magyar kiadásának sajátos aktualitást ad, hogy bevezették hazánkban az erkölcstan oktatását. Ennek értékelése nem feladata a recenziónak. Valószínűleg MacIntyre sem erre gondolt, amikor arra a következtetésre jutott, hogy nincs erkölcs, etika önmagában. Az adott társadalomtól és annak vezetőitől, illetve a kor eszményeitől is függ.
Persze van, vagy legalábbis úgy érezzük, lennie kell olyan értelmezésnek, mely szerint az erkölcstan célja a helyes viselkedés szabályainak megtalálása, és annak bemutatása. Mármint melyek az általános emberi értékek, mi a jó, hogyan kell(ene) élnünk és így tovább.
Mindezt azonban nem könnyű feladat meghatározni, hiszen az eltérő normákkal rendelkező kultúrák, vallások érintkezése, konfliktusai minden korban bonyolulttá tette a konkrét definíciórendszer felállítását. Holott sokan megkísérelték és ez a küzdelem a mai napig tart. Ezekről a próbálkozásokról is szól a kötet.
Ám nem csupán történeti áttekintésről van szó a kötetben. A szerző figyel a történeti és társadalmi közegre is, melyben a különféle nézetek, fogalmak és viták kialakultak, illetve folytak. Ezzel a szemlélettel tekintve a leírtakra, még az is érdekes összefüggéseket fedezhet fel e könyvben, aki járatosabb a filozófiában és annak történetében. MacIntyre rámutat a különböző korok és filozófiák közötti kapcsolódásokra, rokonságokra, gyakran visszautalva a görögökre. Ennek egyik oka, hogy arisztoteliánusnak tartja magát. Másrészt tudjuk, hogy a mai európai kultúrát a görögök alapozták meg és a XXI. század elején sem kerülhetjük meg őket, különösen nem, ha erkölcstanról beszélünk.
A könyv először 1966-ban látott napvilágot. A csaknem fél évszázad alatt megjelent kiadások sok kritikát és vitát váltottak ki, ezekre a szerző most reflektált. A bevezetőben felsorolja a korábbi kiadások hibáit, elemzi és értékeli saját nézeteit és javítja tévedéseit. Mi ez, ha nem etikus viselkedés?
Mindezek ellenére fenntartja korábbi véleményét és a korábbi kiadásokból hiányzó vagy kevesebb terjedelmet kapó részekből is hasonló következtetésekre jut a történelem és a társadalmak változásainak hatásáról az erkölcstan alaptételeire – és persze alkalmazásaira. Például a kereszténység örökölte a görög erényfogalmat, megtalálható benne a keleties, tekintélyelvű erkölcsrendszer, és később, amikor már volt, a feudalizmus sajátosságai.
Hobbes is hiába próbálkozott a társadalom előtti ember leírására, mivel ebben az őt körülvevő XVII. századi körülmények jelentősen befolyásolták. Erre persze más is rájött, gondoljunk csak arra a kijelentésre, melyet tapasztaltabb olvasóink egy időben sokat hallhattak: „A lét határozza meg a tudatot.” Az etika rövid története nagyon jó alapot nyújt azoknak, akik szeretnék megismerni az erkölcstan történetét, még ha szelektíven is, viszont egy igazán neves szakértő tollából. Persze most is lesznek bőven, akik vitatják és nem értenek vele (mindenben) egyet, de maga MacIntyre is azt sugallja könyvében, hogy a filozófusok sorsa már csak ilyen.
(Az etika rövid története, 2013, Typotex Kiadó, 340 oldal, 3 900 forint)
2013/45
