Jaj de régen, van már 65 éve, hogy Ovidiust bifláztuk esténként. Akkoriban még volt memoriter, melyért nem lelkesedtünk különösképpen, de belátom, hasznos volt. Persze már nem tudok latinul, de a rend kedvéért: „S lett legelőbb az aranykorszak…” (Ovidius: Átváltozások, Devecseri Gábor fordítása). Ekkor hallottam először az aranykorról, amelyről ma már tudom, mikor volt. A késői…