Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még a kilencvenes évek népszerű, Egy rém rendes család című tévésorozatára. Ebben a főszereplő Al Bundy cipőeladóként dolgozott, és a sorozat egyik legviccesebb történetszála is a munkahelyéhez kötődött, ahol Bundy botrányos, egyben rendkívül vicces módon szolgálta ki a hozzá forduló molett hölgyeket. A Tűsarok és kamatláb című könyv szerzője nem tévésztár, hanem etnográfus, akit szakmai érdeklődés vezetett a cipőboltba. Az is közös a könyvben és a tévésorozatban, hogy mindkettő nagyon vicces – Mirja Tervo ugyanis nagyon szimpatikus írói eszközt: az iróniát választotta ahhoz, hogy a cipőboltban eltöltött másfél évét bemutassa az olvasóknak.

Iróniával ír saját magáról és a cipőbolti jelenségekről is, ami egyrészt tényleg szórakoztatóvá, másrészt könnyen fogyaszthatóvá tesz egy máskülönben nem túlságosan érdekes témát. A könyv ugyanis tényleg semmi másról nem szól, mint hogy milyen élet folyik egy New York-i luxuscipőboltban.

A szerző a könyvben sorra bemutatja mind az eladók, mint a vevők legfontosabb típusait. Mindegyiküknek megvan a maga módszere az eladáshoz, de szükségük is van rá: a boltban csak az maradhat alkalmazott, aki hétről hétre megfelelő értékben produkál eladást. Emiatt egymással is versenyeznek az eladók: aki belép a boltba és jó vevőnek látszik, igyekeznek minél előbb maguknak megszerezni. Mirja Tervo részletesen kifejti az ehhez szükséges módszereket és trükköket – magyar szemmel érdekes olyan cipőboltról olvasni, ahol az eladók versenyeznek egymással a vevők minél jobb kiszolgálása érdekében.

A könyv legnagyobb részét a vevők bemutatása tölti ki. A szerző nagyon pontosan meg- és kiismerte őket másfél év alatt, sőt a magas sarkú cipő önmagában is szociológiai érdeklődése tárgya, a nők ugyanis a legkevésbé azért veszik meg őket, hogy kényelmesen járni tudjanak bennük, bár a boltban fenntartanak egy külön szekciót a „kényelmes” cipőknek is… Az eladók számtalan roncsolt lábfejet látnak a munkájuk során, de hamar hozzászoknak a lyukas zokni, harisnya látványához, valamint a gombás, büdös lábakkal való munkához is. Igaz, az utóbbiakat már ők is nehezebben bírják.

Megismerhetjük a jó és a rossz vevők közötti különbségeket is. A jó vevő sokat vásárol és gyakran, velük az eladók is közeli viszonyt alakítanak ki. Különösen az idősebb, férfi eladók udvarolnak szívesen az idősebb hölgyeknek – a hölgyek a figyelmet és az udvarlást, az eladók pedig a jutalékot kapják az együttműködés végén. A szerző külön megfigyelte és elemezte a férfikísérők szerepét a boltban. Másképp viselkednek a párok, ha a férfi fizet vagy ha a nő magának veszi a cipőt, és az is érdekes, bár nem túl meglepő, hogy a férfiak többségét egyáltalán nem érdekli a nő választása. Olyan férfikísérő is járt a boltban, aki az egyik kényelmes kanapén aludt egyet, amíg a nő válogatott, majd ébredés után szó nélkül nyújtotta át a hitelkártyáját…

A rossz vevők lehetnek krónikus visszaküldők, időpazarlók, turisták vagy egyszerűen csak szegények, az eladók nagy pontossággal előre tudják mindegyikükről, milyen viselkedésre számíthatnak. Megismerhetjük a könyvből az üzletmenetet is, az évszakokat tekintve például a bolt mindig előre jár, ezért ősszel hiába is keresnénk náluk csizmát… A könyv a 2008-as gazdasági válság idején ér véget, amikor a szerzőt másokkal együtt kirúgják, mert az emberek hirtelen nem vásároltak több cipőt 500 és 1000 dollár közötti áron.

Szociológiai szempontból tehát nem nyújt különösebb újdonságokat a könyv, a bemutatott embertípusok és szituációk eddig is ismertek voltak. Az érdekes helyszín mégis érdekessé, az ironikus megközelítés pedig szórakoztatóvá teszi a könyvet.

(Tűsarok és kamatláb. 2013. Typotex Kiadó, 240 oldal, 2800 forint)

 SZATMÁRI PÉTER

2014/10