A hatvanas években szálltak le először ember által épített űrszondák a Hold felszínére. Ezek egyik feladata az volt, hogy felmérjék a környezet szilárdságát az Apollo-expedíciók számára. Az Apollo-program űrhajósai 1969 és 1972 között 6 expedíción 4 mázsa kőzetet gyűjtöttek a Holdon. A mintákat magyar kutatók is szerették volna vizsgálni, de ez 1990-ig nem volt lehetséges. Bérczi Szaniszló, az ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Csoportjának a vezetője a rendszerváltás után kaphatott kölcsön a NASA holdkőzetekből, nemzetközi egyezmény keretében.
– Hogyan indult az érdeklődése a holdkőzetek iránt, és hogyan került kapcsolatba a NASA-val a Kádár-rendszer idején?
– Középiskolás koromban fizika tagozatra és csillagászati szakkörbe is jártam, és akkor kezdtem el angolul tanulni. A Hold iránti érdeklődésem akkoriban kezdett kibontakozni, mert a hatvanas években szálltak le az égitest felszínére az első robotok. Először csak rázuhantak a Holdra a Rangerek, később pedig simán leszálltak a Luna és a Surveyor űrhajók. Orosz-amerikai verseny volt akkoriban az űrkutatásban, amely egyre fokozódott. A robot-űrszondákkal párhuzamosan zajlott az emberes űrrepülések előkészítése is a holdraszállásra. Engem inkább a Hold kutatása érdekelt. A tájékozódás része volt, hogy a Hold körül keringő egységek fényképei alapján elkészítették a Hold geológiai térképeit. Diáklevelezés formájában levelet írtam több geológusnak, kérve tőlük geológiai holdtérképeket. Ma már talán 100 ilyen térképünk is van itt, az egyetemen ezekből, de már nem csak a Holdról, hanem a többi, időközben feltérképezett égitestről is. A levelezés kapcsán megismerkedtem amerikai holdkutatókkal is. Amikor Eugene Shoemakernek írtam – valamikor a ’60-as évek végén –, ő elküldte a sikeres Surveyor expedíciók tudományos eredményeinek összefoglalását.
– Ő Amerikában élt?
– Igen, a California Institute of Technology-ban dolgozott. Egyetemistaként, másodév után, a Térképtudományi Tanszéken Stegena Lajos professzor diákja lettem. Kaptunk Lunar Orbiter felvételeket az egyik amerikai űrközponttól. Diákköri munkáim és a szakdolgozatom is a Hold kutatásáról szóltak. Később a Csillagászati Tanszékre kerültem, és ’77-ben olvastam egy cikkben, hogy a NASA egyetemeknek is ad kölcsön holdkőzeteket tanulmányozásra, oktatási célból. Addig csak a KFKI kapott egy rövid időre az orosz robotok által hozott pormintákból. Így aztán írtam a NASA-nak. Már nem emlékszem pontosan a formulára, de a válaszlevélnek az volt a lényege, hogy a vasfüggönyön túlra nem küldenek holdkőzeteket, de azért számon tartják a kérést. A ’90-ben történt változások után, 1991-ben Budapesten járt a NASA egyik igazgatója, Wesley Huntress. Felavatott egy kisbolygó-adatközpontot Budapesten, és összehívták a KFKI-ba a kutatókat azzal a kérdéssel, hogy kinek van függőben levő ügye a NASA-val. Én megmutattam a ’77-ben írt levelem. Wesley Huntress látta, hogy a mi kérésünk az egyetemről egy aktuális ügy, és elindult az ügyintézés. Lefordítottam a kölcsönzésre kerülő NASA holdkőzetekről szóló könyvet, majd megkértem Kubovics Imre professzor urat, aki akkor felsőoktatási helyettes államtitkár, és egyben a Kőzettan-Geokémia Tanszék vezetője is volt, hogy támogassa az ügyet. Ő szívesen segített és együtt utaztunk ki Houstonba s hoztuk el a mintákat Amerikából Magyarországra. Akkor egy évig voltak itt kölcsön a holdkőzetek. Egy következő alkalommal Földi Tivadarral mentünk ki értük, 1996-ban, egy újabb kölcsönzési egyezmény keretében. A vizsgálati eredményekről mindig beszámoltunk a NASA Holdi és Planetológiai konferenciáin. Ez tette lehetővé azt, hogy előre megkötöttük a nemzetközi egyezményt – időbeli átlapolással a kőzetminták pedig folyamatosan az egyetemen maradtak. Ezek a holdkőzetek már 20 éve vannak kölcsön nálunk az ELTÉ-n – a NASA holdkőzet-készlete az Egyesült Államok Kormányának a tulajdona.
A NASA által az ELTE részére kölcsönzött holdi mintagyűjtemény. A korongot az USA-ban középiskolák részére kölcsönzik néhány hétre, oktatási célból.
A NASA-készlet darabjai válogatott minták. A vékonycsiszolatok segítségével megismerhetjük a tipikus holdi kőzetek szövetét is. Összehasonlíthatjuk a holdi kőzeteket a földiekkel. A készlet két részből áll. Az epoxikorong mintái is, és a vékonycsiszolatok is alapvetően oktatási célokat szolgálnak. A készletnek a fő értéke a 12 vékonycsiszolat. Ezek segítségével tanulmányozzuk a holdkőzetek szövetét. A „szövet” fogalmát mindenki ismeri, mert középiskolában, ha mást nem, a hagymát megnézte. A növényeknek még nagyítóval is érdekes a szövete, és egyfajta sejtrendszert lát bennük az ember. A kőzetek szövete is látványos a polarizációs mikroszkópban. Ahogy egyre jobb felbontással vizsgáljuk, egyre finomabb részletekből egyre összetettebb kialakulási folyamatokra következtethetünk. Nem csak a kőzeteket, a hagymát, a többi növényt, vagy az agyat lehet így vizsgálni, hanem például az ipari anyagokat is. Amikor először megkaptuk a NASA-mintákat, még a Technika Tanszéken dolgoztam. A technológia tárgyam adta az ötletet, hogy a holdkőzeteket ipari anyagokkal vessük össze. Abban az időben gyártó technológiákat is tanítottam, ezért bevontam a gyártási folyamatokat is. Ezek végtermékénél figyelhető meg a mesterséges anyagok szövete, mert egy adott folyamatban az anyag a gyártási kényszerek – őrlés, keverés stb. – nyomán nyeri el a szövetét.
– Ezek szerint a holdkőzeteket létrehozó folyamatokat párhuzamba lehet állítani az ipari gyártási módszerekkel?
– Igen. Nagyon sok érdekes összehasonlítást végeztünk. Vannak törmelékes kőzetek, összecementált kőzetek – ezek párhuzamba állíthatók a kerámiaipar termékeivel. Azonban a kerámiaiparban egymás után következnek a lépések. Például a fazekasiparban sorban: összetörjük, megkeverjük, kiformázzuk, megsütjük, és a végén kész a tányér. A holdi becsapódási folyamatban ezek a műveleti lépések véletlenszerűen, rövid idő alatt zajlanak le, őrlés, zúzás, keverés, fölfűtés, minden szinte egyszerre. A forró anyag szétterülése után a törmelék összesül, s ezeket az anyagokat gyűjtik be az űrhajósok. A kőzetek a levegő nélküli holdi környezetben megőrizték magukban a kialakulási körülmények nyomait.
Telihold (BAJOMI BÁLINT FELVÉTELEI)
Ha ki kell emelni valamit a NASA-holdkőzetek vizsgálatából, akkor éppen az a legérdekesebb benne, hogy kézbe lehet venni őket, és fénnyel lehet vizsgálni a szöveteket. De gondolatban az összehasonlítást már ipari anyagokkal is el lehet végezni – és a diákok látóköre annál tágabbra nyílik, minél messzebb távolodunk el az összehasonlításban. Ha a szövetrendszereket vizsgáljuk, akkor egy nagy tudományági szintézisre is lehetőség nyílik, mert a biológiában, a fémiparban, a geológiában, és az ipari anyagok vizsgálatánál is fontosak a szövetek. A makroszkopikus, szabad szemmel is látható anyagot vékony csiszolatban, szövetszinten is nézhetem, a kőzeteket szét tudom szedni ásványokra, az ásványokat kémiai molekulákra, elemekre, kristályrácsra. Ha ezt a szétszedést az élő anyagnál teszem meg, ott nagyon sok szerveződési emelet adódik addig, amíg lejutunk az élő szervezet szintjétől a kisebb-nagyobb molekulákig, majd az atomokig is. Az anyagvizsgálatok során, egy óriási lépcsősoron haladunk felfelé és lefelé, s eközben az anyagvizsgáló műszerek sorozatán át ismerkedünk az anyagok szerkezetével.
Bajomi Bálint
2016/28
