Hol tudunk segíteni? Nos, ez nemcsak a megoldandó feladattól és saját képességeinktől, lehetőségeinktől függ – a „Hol?” kérdés szó szerint, a térbeli elhelyezkedésre vonatkoztatva is értelmezhető. Furcsán hangzik, de vannak olyan helyek, ahol segítőkészségünk megnő, másutt viszont mintha nehezünkre esne, hogy segítsünk embertársainknak. Ebben azonban semmi misztikus nincsen, egyszerűen az a jól ismert lélektani jelenség érezteti a hatását, melynek lényege, hogy a környezet hatással van az ember viselkedésére. Különböző helyeken más a viselkedésünk – mintha kicsit megváltozna az egyéniségünk attól függően, hogy éppen milyen környezet vesz körül bennünket.
Négy francia kutató több terepkísérletet is végzett Párizsban, azt vizsgálva, hogy az eltérő helyszínek hogyan befolyásolják az emberek segítőkészségét. Lubomir Lamy és munkatársai minden kísérletében közös volt, hogy 18–19 éves egyetemista lányok játszották el a segítségre szoruló személy szerepét. Az egyik kísérletben például a lány egy mankóra támaszkodva bicegett az utcán, a fél lába jól láthatóan be volt kötözve. Szabad kezében egy palack vizet és egy zacskó cukrot tartott. Amikor meglátta, hogy arra jön valaki, „véletlenül” elejtette a vizet és a cukrot, majd úgy tett, mint aki nagy nehezen megpróbálja felvenni a földre került dolgokat. Ezt a kis jelenetet 80 alkalommal játszották el Párizsnak egy luxusüzletekkel teli részén. Az esetek felében olyan személy volt az eset szemtanúja, aki épp az egyik luxusboltból jött ki, 40 alkalommal pedig a lány átlagos járókelők előtt ejtette ki kezéből palackot és a cukrot. A kutatók gondosan megfigyelték, hányan hajolnak le és segítenek kérés nélkül összeszedni az elejtett tárgyakat. A luxusüzletből kilépők közül 35% segített, az egyszerű járókelők közül viszont 77,5%!
Természetesen felmerül a lehetőség, hogy az óriási különbséget nem pusztán az eltérő helyszín okozta, hanem az, hogy a luxusboltok vásárlóinak személyisége esetleg eltér az átlagos járókelőkétől. Ezért Lamy és munkatársai egy másik kísérletben kizárólag egyszerű járókelők segítőkészségét vizsgálták, eltérő helyszíneken. Az esetek egy részében valamely méregdrága luxus divatüzlet előtt történt a segítségkérés, a többi alkalommal pedig egy átlagos, egyszerű bolt előtt, illetve olyan utcában, ahol csak lakóházak voltak, üzletek nem. A kísérlet úgy zajlott, hogy a kutatók segítője, egy fiatal nő megszólította az embereket, és azt mondta, lemerült a mobiltelefonja, majd megkérdezte, használhatná-e a megszólított személy mobilját arra, hogy felhívja az anyját. A kutatók azt figyelték, hányan adják át mobiljukat a lánynak. Ezúttal is nagy különbség volt tapasztalható: a megszólított emberek közül a lakóházak előtt 74,1% segített, az egyszerű üzlet előtt 63,3%, a luxusüzlet előtt pedig csak 40,8%.
A jelenség magyarázata az lehet, hogy az üzletek, és főként a luxusüzletek környezeti ingerként az anyagiasság gondolatkörét idézik fel bennünk. Ebbe pedig a versenyszellem és az egyén saját értékének, érdekeinek előtérbe állítása éppúgy beletartozik, mint a másokra való odafigyelés, a társas kapcsolatok, az önzetlen segítés háttérbe szorítása. A minket körülvevő környezet tehát képes arra, hogy egy adott helyzetben kicsit áthangolja világszemléletünket, és időlegesen más értékeket előtérbe hozva megváltoztassa a módot, ahogyan reagálunk. Ezért olyan környezetben – például egy méregdrága ékszerbolt kirakata előtt –, ahol minden az önzésről, a szerzésről, a saját személy értékének kiemeléséről szól, sokkal nehezebben tudunk segíteni, mint néhány száz méterrel arrébb, ahol a környezet már nem sugallja ezt a szemléletet.
MANNHARDT ANDRÁS
2016/40
