Idősebb olvasóink még emlékezhetnek, amikor minden háztartásban volt egy laposelemmel (hivatalosan zsebtelep) működő lámpa, és gyakran a Sokol rádió is a befőttesgumival akkurátusan hozzárögzített zsebteleppel üzemelt. Egyéb áramforrás ritkán fordult elő, a hordozható elektromos készülékek kevésbé voltak divatosak. Manapság a mobiltelefontól a laptopig, az elektromos fogkefétől a csavarhúzóig sok minden működik elemmel vagy akkumulátorral, és akkor még nem említettük az egyre népszerűbb különféle elektromos közlekedési eszközöket. Az akkumulátorok élettartama pedig általában nem éri el a működtetett készülékét.

Milyen áramforrásokat használunk manapság, és mihez kezdünk az elhasználódott termékekkel? Erről beszélgettünk Kozma Viktorral, a jellemzően akkumulátorok forgalmazásával foglalkozó Wpower Hungary Kft. ügyvezető igazgatójával.

– Honnan származanak az Önök akkumulátorai?

– Szinte kivétel nélkül távolkeleti gyártású termékeket forgalmazunk, az általános célú akkumulátorok mellett sokféle készülékhez, de a Masat–1 műhold fedélzeti energiatárolója is tőlünk származott.

– Tartalmaznak-e ezek az akkumulátorok újrahasznosított anyagokat?

– Nem tudok róla, a termékek dokumentációjában sincs ilyen információ.

– Szinte mindenki használ ceruzaelemeket. Önöknél milyen arányban fogynak az egyszer használatos elemek és az újratölthető akkumulátorok?

– Mivel cégünk elsősorban akkumulátorok forgalmazásával foglalkozik, ezt kommunikáljuk a vásárlók felé is, ezért jellemzően ilyen termékeket keresnek nálunk.

– A többi forgalmazóhoz hasonlóan Önök is átveszik az elhasználódott, tönkrement akkumulátorokat. Mi lesz a sorsa a gyűjtődobozba bedobott dolgoknak?

– Egy veszélyes hulladékkal foglalkozó partnerünk veszi át tőlünk rendszeresen. Az újrahasznosítás során különböző anyagokat nyernek ki ezekből, de a technológiai részleteket nem ismerem.

– Mekkora hányada kerül Önökön keresztül újrahasznosításra az akkumulátoraiknak?

– Kevesebb, mint 1 százalék. Pedig alkalmanként – vásárlóink újrahasznosítási kedvének növelésére – akciókat is hirdetünk, amikor a visszahozott akkumulátorokért cserébe kedvezményesen vásárolhatnak újat. Az ilyen alkalmak nagyon népszerűek.

– Hogyan ösztönzik a forgalmazókat, illetve a fogyasztókat az illetékes hatóságok az akkumulátor-hulladékok szelektív gyűjtésére?

– A jogszabályi kötelezettségen felül további ösztönzést nem tapasztalok.

– Lehet-e javítani a valahogy a gyűjtési hajlandóságot?

– Ha a visszagyűjtött akkumulátorokért termékdíj-kedvezmény járna, gyakrabban tudnánk mi is a fent említetthez hasonló akciókat meghirdetni.

– Mit lehet kinyerni a „döglött” akkumulátorokból?

– Többféle akkumulátor létezik, legismertebbek a nikkel-metál-hidrid és a lítium-polimer. A lítium bányászata és feldolgozása például igen költséges, azt megéri kivonni a cellákból. A mai akkumulátorok belsejében találunk elektronikát is, azt többnyire visszaszállítják a gyártó céghez, és ott kerül újrahasznosításra.

– A készülékekbe beépített nem cserélhető akkumulátorok nem csak a felhasználók életét keserítik meg – hiszen az áramforrás hibája, elhasználódása esetén szervízhez kell fordulnunk, és így már nem biztos, hogy megéri a csere –, de az elektronikai hulladék, a végleg kidobott készülékek feldolgozását végzőknek is meggyűlik vele a baja. – Ezt már Tihanyi Ervintől, az egyebek mellett e-hulladékkal is foglalkozó Inter-Metal Recycling Kft. üzletágvezetőjétől tudom. – A kiszerelt akkumulátorokat egy üzleti partnerünk veszi át, és külföldön történik az újrahasznosításuk.

Egy másik cég, a FoReGo Magyarország Kft. nem csak begyűjti, hanem fel is dolgozza lemerült elemeinket.

– Hova vigyük a haszontalanná vált elemeket? – kérdezem Kalocsa Miklós ügyvezetőtől.

– Az ország egész területén megtalálhatók gyűjtőedényeink, az oktatási és egyéb közintézményekben, az elemeket forgalmazó kereskedőknél, de sokan a munkahelyükön is találkozhatnak ilyenekkel.

– Ezek közül mi, fogyasztók, melyeket preferáljuk leginkább?

– Legtöbben abba a boltba viszik vissza lemerült elemeiket, ahol vásárolták, illetve a pontvelem.hu-val közös környezeti nevelési programunknak köszönhetően az általános és középiskolák is rengeteget gyűjtenek. Ami a területi eloszlást illeti, elsősorban Közép- és Észak-Nyugat-Magyarország, illetve Budapest és a megyei jogú városok vezetnek, de ez nem azt jelenti, hogy máshol kevésbé lennének környezettudatosak az emberek, pusztán ezeken a helyeken nagyobb a népsűrűség, illetve a vásárlóerő.

– Hogyan dolgozzák fel a begyűjtött áramforrásokat? Egyáltalán mit tudunk ezekből újra felhasználni?

– Első lépésként kémiai összetételük szerint szétválogatjuk. Az akkumulátorokat külföldi partnerünk veszi át, hazai telephelyünkön az elemekkel foglalkozunk. Következő fázis az aprítás, majd az egyes anyagok fizikai szétválasztása következik. Alumínium-, vas-, réz-, illetve cinkőrleményt adunk át az ipar számára. Az akkumulátorok esetében a darálást kémiai módszerek követik; ezekből kobalt, lítium, mangán, vas, illetve alumínium nyerhető ki. A hagyomá-nyos ólomakkumulátorok esetében más a technológia, ott természetesen az ólom hasznosítható.

– Mi történik a nem újrahasznosítható maradékkal?

– Az elemek fele jut vissza másodlagos alapanyagként újabb termékekbe. A maradék nagy részét – az úgynevezett fekete masszát – elégetik, így hőenergiát biztosítanak különböző ipari folyamatokhoz, és csupán tizedrész az, ami veszélyes hulladékként lerakókban végzi. Akkumulátorok még nagyobb része, 70-80 százalék visszaforgatható, és lényegesen kevesebb a veszélyes hulladék is.

– A forgalomba kerülő elemek mekkora része kerül újrahasznosításra, és tudjuk-e, hogy mi történik a rendszerből kikerülőkkel?

– 17 éve fogtunk hozzá az elemek gyűjtéséhez, és 10 év alatt utolértük Ausztriát a 45 százalékos visszagyűjtési rátával. Persze van még hova fejlődni, ez az arány Svájcban 80%. Néhány éve az FKF Zrt-vel közösen vizsgáltuk a kommunális hulladékban előforduló mobil áramforrások mennyiségét, és a vártnál lényegesen kevesebbet találtunk. Ez egyrészt jó hír, mert ezek szerint az emberek tisztában vannak vele, hogy nem szabad az elemeket a kukába dobni, másrészt viszont továbbra sem látszik, hogy mi lesz a többi elem sorsa.

– Miben látna előrelépési lehetőséget?

– A lakosság szélesebb körű tájékoztatásában. Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekeknek szóló programok hatékonyak, a fiatalok az iskola elvégzése után is környezettudatosan viselkednek. Megfelelő marketingeszközökkel az idősebb generáció is megszólítható lenne. Fontos a gyűjtőpontok egységes arculata is, hogy egyből felismerjük, illetve megtaláljuk ezeket.

J. S. A.

2022/32