Nagy örömmel vettem kezembe ezt a könyvet. Szerkesztője, Róka Sándor általam igen tisztelt matematikatanár, sok év óta ismerem, hallgattam előadásait, és sok-sok feladatát oldottuk meg tanítványaimmal. Tudtam, hogy érdekes gyűjteményt fogok elolvasni. A tartalomjegyzékben ismét ismerős nevekre leltem – ez még jobban felcsigázta érdeklődésemet. A szerzők közül többeket az egyetemen hallgattam, a címekben – és az írásokban – olyan nagy matematikusok neveit láttam, akikről elnevezett tételeket tanultam.
Az „aha-élmény” azonnal közelebb hozza az emberhez a dolgokat. Aki pedig először találkozik ezekkel a nevekkel, a matematika iránti érdeklődése miatt veheti kezébe a kötetet, és minden bizonnyal tanulságos és megerősítő élményben lehet része.
Erdős Pál szerzőként és „témaként” is szerepel. Őt választottam először, hiszen írásában a csodagyerekekről beszél, sőt ő maga is csodagyerek volt, s tanárként mindenkit foglakoztat a kérdés: milyen szerepe van a tanításnak a gyerekek sikeressé válásában. Nem egészen egy évvel a halála előtt előadást tartott az ELTE Gólyavárban. Az előadás felvételéről leírt beszéd – tán épp emiatt –, személyes hatású, az olvasó úgy érezheti, hogy neki meséli történeteit Erdős Pál. Üdítő ez a természetes, ugyanakkor választékos stílus – ami egyébként az összes írást jellemzi –, és olyannyira különbözik a mostanság preferált szenzációhajhász megfogalmazásoktól! A személyes kis történetek a matematikusaink életéből nem lépik át azt a határt, amit a bulvársajtó manapság olyan általánossá tett. Erdős Pálról ír Simonovits Miklós és T. Sós Vera is. Erdős elbeszéléseiből és ez utóbbi írásból nagyszerű kép alakulhat ki az olvasóban a matematika jó néhány magyar (és külföldi) kiválóságáról, valamint arról a gondolkodásmódról, ami jellemzi Erdős Pált is.
Természetesen van olyan cikk is, amelynek a matematikai részét nehéz, esetleg nem is lehet a matematikailag nem eléggé képzett olvasónak követnie, de ez nem von le semmit az írások kultúrtörténeti értékéből, és a mondandójuk mindenkinek szólhatnak.
Ismertetőm terjedelme nem teszi lehetővé, hogy minden érdekességről említést tegyek. A teljesség igénye nélkül az olvasók figyelmébe ajánlom Reuben Hersh és Vera John-Steiner írásait, amelyek nemcsak interjúkat, hanem kis tanulmányokat is tartalmaznak például a két Bolyairól vagy a magyarországi matematikaversenyek történetéről, valamint Varga Antal Neumann Jánosról szóló tanulmányát, melyben olyan élettörténet és pálya képe rajzolódik ki, amely nemcsak matematikusok számára lehet tanulságos.
Ajánlásomat azzal fejezem be, hogy minden, a kötetben szereplő írás abban a hitemben erősített meg, hogy a tehetség isteni adománya mellett szorgalomra, szerencsére és jó tanárokra is szükség van a kibontakozáshoz, az eredmények eléréséhez – és ez szülőként is megszívlelendő gondolat!
(Magyar matematikus portrék. Typotex Kiadó, 236 oldal, 3000 forint)
FABÓ KATALIN
2014/17
