A partifecske (Riparia riparia) Tokaj felett a Tisza-folyó jobb partján magasodó löszfalban, nagy egyedszámú kolóniában költ. Tíz éve, hogy természetfilmesként azt a megbízást kaptam, vegyem fel a népes költőtelep életét, amihez Szép Tibor, a fecskéket évtizedek óta tanulmányozó ornitológus, egyetemi tanár nyújt majd segítséget. Az egészből nem lett semmi, mert a szokatlanul magas árhullám aláásta a fecskéknek otthont adó löszfalat.
A klímaváltozás egyik következménye, hogy az áradás idejét és intenzitását egyre nehezebb megjósolni, ami rossz hír a hosszú vándorlás után hozzánk érkező partifecskéknek. A rohanó víz szobányi darabokat hasított ki a löszfalból, úgy zuhantak alá a fészkek és velük a fiókák, mint borjadzáskor a gleccserekből a jég. Az örvénylő vízből az invazív busa (Hypophthalmichthys sp.) méteresnél is nagyobb példányai ugrottak fel, a vízfelszínen mindenütt műanyag palackok, polisztiroldarabkák és kommunális hulladék úszott. A forgatókönyvben szereplő jeleneteket nem tudtam felvenni, de a folyón úszó szennyeződés beleégett az emlékezetembe. Évekbe telt, mire sikerült olyan kezdeményezést indítanunk, ami a tudományos ismeretterjesztő film eszközeivel próbál segíteni a szennyezéstől sújtott folyónak. A Tiszai PET Kupa környezetvédelmi dokumentumfilm sorozatként indult, mára egész évben zajló nemzetközi környezetvédelmi projekt lett. A kezdeményezés középpontjában a folyótisztítás és szemléletformálás áll, de évek óta egyre nagyobb figyelmet tudunk fordítani a kutatásra. Kutatásaink tárgya az évről évre ismétlődő szennyezéshullám, vagy másnéven a műanyagzajlás.
Szennyezéshullám
A szennyezés méreteit jól szemléltetik a legutóbbi tiszai árhullám adatai. 2021 februárjában a Felső-Tiszán létesített kármentesítési pontok egyikén a Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) közel 2000 köbméter uszadékot terelt a fősodorból a part felé. Csak petpalackból körülbelül 330 000 darab halmozódott így fel, mely az ukrán forrásvidékről, és a Szamos-folyón keresztül Romániából érkezett. A vízminőségi kárelhárítás során a a vízügy és a PET Kupa gyors-reagálású folyami hulladékkezelő csoportja 180 köbméter petpalackot, 10 köbméter polietilént, 15 köbméter üveget és 4 köbméter fémhulladékot válogatott le, és tett újrafelhasználásra alkalmassá. Hatalmas mennyiség, ami a beavatkozás nélkül tovább úszott volna, beszennyezve a hazai ártereket és az alvízi országokat. Sajnos a kármentesítést lehetővé tevő géplánc egyelőre csak a Felső-Tiszán és a Szamos alsó szakaszain működik, a többi mellékfolyó, köztük a Bodrog, a Körösök és a Maros áradás idején továbbra is zavartalanul „importálja” hozzánk a hulladékot. „Pontosan tudjuk, hogy a problémát az árterekben létesített illegális hulladéklerakók okozzák, ezek felszámolására nemzetközi szinten folyik az egyeztetés. – mondja Hankó Gergely, a PET Kupa hulladékgazdálkodásért felelős szakértője, a Környezetvédelmi Gyártók és Szolgáltatók Szövetségének ügyvezetője – Vízügyi meg figyelésekből ismert, hogy a műanyagzajlás tetőzésekor percenként akár 500 petpalack is érkezhet, de arról már sokkal kevesebb információnk van, pontosan mi történik ezután a szennyezéssel.”
Hektáronként egy tonna
A PET Kupa önkéntesei 2015-ben kezdték felmérni az ártéri erdők szennyezettségi állapotát. Megfigyeléseik szerint az úszó hulladékszigetek a sodrás lassulásával a folyó alsó szakaszain lerakódnak a part mentén. Így alakulnak ki az úgynevezett műanyag-depóniák. A lerakódás már év-tizedek óta zajlik, egyik réteg rakódik a másikra. A Tiszaszalka melletti NATURA 2000-es besorolás alatt álló ártéri erdőből hektáronként közel egy tonna műanyagot és egyéb szervetlen (fém, üveg, kommunális) uszadékot emeltek ki, egy szúrópróbaszerűen kijelölt, 250 négyzetméteres kvadráton több mint 3000, 5 mm-nél nagyobb makroplasztik darabkát számoltak össze (Tiszai PET Kupa ada-tai). A kisebb szakaszokat érintő monitoringtevékenység 2020-ban a Tiszta Víz, Boldog Tisza projekt keretében egy citizen science programban teljesedett ki. A „petcamino” névre keresztelt akcióban az önkéntesek több mint 1000 folyamkilométernyi partszakaszon mérték fel a szennyezést. A citizen science programban használt okostelefonos alkalmazás (Trashout) rögzíti a szennyezés aktuális képét (fotók alapján), pontos helyét (GPS-adatok alapján), becsült méretét és összetételét (betáplált adatok alapján). A terepen felvitt adatok egy magyar szoftvercég (Konasoft) közreműködésének köszönhetően 10 percen belül megjelennek egy online térképen (www.tisztatiszaterkep.hu). A napra-kész adatbázis átfogó képet nyújt a szennyezés mértékéről és eloszlásáról, és a hatékony folyómentő akciók megvalósításában is segít. Az eddig felvitt, több mint 2500 műanyag-depóniának eddig körülbelül a 10%-át sikerült felszámolni.
Ki tudja hol áll meg…
A hulladéktérkép és az ártéri makroplasztik-analízis fontos adatokat szolgáltat a többségében már statikus, aljövényzetbe, ártérbe beépült műanyagról. De vajon mi történik a plasztikkal áradás közben? Hogyan mozog, milyen gyorsan halad, hányszor és hol áll meg, mennyi időt tölt ott, és aztán mekkora eséllyel indul tovább? A felvízi országokból eredő műanyag-szennyeződés mekkora hányada halmozódik fel hazánkban, és vajon eljut-e a Fekete-tengerig? Ha ezekre a kérdésekre akarunk választ kapni, akkor más módszerek alkalmazására van szükség. A PET Kupa tíz éves története során eddig 15 olyan palackpostát találtunk, melyeken pontosan beazonosítható a feladás helye és ideje. Ezek a palackba zárt üzenetek és a hazai madárgyűrűzés egyik úttörője, Herman Ottó inspirálta a PET Kupa első, alacsony költségvetésű palackjelölő kampányát. A nem reprezentatív kutatás során áradás idején vízen sodródó PET-palackokat láttunk el egyedi azonosítóval. A 2019 május 10-dikén Vásárosnaménynál megjelölt palackok közül az egyiket 2019 decemberében, Kiskörénél találta meg Párdy Bence önkéntesünk. A 9-es azonosítószámmal ellátott, fél literes műanyag vodkásflaska volt az első kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a palackok akár egy éven belül folyamkilométerek százait tudják megtenni, és vándorlásukban még az olyan műtárgyak, mint a Tiszalöki vízlépcső sem jelentenek akadályt. Az első sikeres jelölés-visszafogás érdekes adatokat szolgáltatott, de a mozgás dinamikájáról nem árult el semmit. Nagy Máté kutató (MTA-ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport) közbenjárásának köszönhetően a Max Planck Viselkedéskutató Intézettől kaptuk az első napelemmel, GPS vevővel és rádiós jeladóval ellátott készülékeket. Tokajnál két úszó hulladékszigetet tudtunk így megjelölni, de a kapcsolatot rövid időn belül elvesztettük a jeladókkal, feltételezhetően árnyékos helyre ékelődtek be, és a napelem nem tudott elég energiát szolgáltatni a működéshez.
Új technológiák
Tanulva a kudarcból, a BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének Mikrohullámú Távérzékelés laborjának segítségét kértük. A szárazelemmel működtetett újabb készülék GPS-vevőből és adott frekvencián kommunikáló rádióadóból állt. A folyó azonban túl kanyargósnak-, az ártéri erdő pedig túl sűrűnek bizonyult ahhoz, hogy a parton létesített vevőállomások messziről érzékelni tudják a készülék apró antennája által kibocsátott jeleket. A harmadik generációs jeladókat a Hulladékmentes Tisza projekt keretében egy magyar cég (Waterscope Zrt.) közreműködésével fejlesztettük. Az akkumulátorral működtetett készülékek minden 15. percben bekapcsolják a GPS-vevőt, és meghatározzák a földrajzi koordinátákat. Ha a palack az utolsó mérés óta 200 méternél nagyobb távolságot tett meg, az adó mobilhálózaton keresztül továbbítja az adatokat, és a palack pozíciója a követőrendszer online térképén, valós időben is megjelenik. Az első, Üstökös névre keresztelt palack 2021 január 28-án indult Olaszliszkáról. 11 folyamkilométert tett meg, aztán január 29-én hajnalban a bal parton egy uszadékszigeten fennakadt. Csillag és Ágas január 30-dikán Alsóbereckitől indult az idei nagy árhullámmal együtt. 12 folyamkilométer megtétele után a bal parton, Bodroghalászi magasságában álltak meg.
„Február közepére mindhárom jeladó elnémult, feltételezésünk szerint uszadékfa, vagy jég alá szorulhattak – mondta el Gyalai Korpos Miklós, a Hulladékmentes Tisza projekt vezetője – a folyamatos keresés lemerítette az akkumulátort.”
Ami laikus szemmel kudarcnak tűnik, valójában értékes adatok egész sorát szolgáltatta. A megakadások helye egyezik azokkal a lerakódási pontokkal, amelyeket egy másik kutatási projekt hidrológiai modellje jósolt. Az újonnan azonosított műanyag-depóniákban a víz elvonultával nagy valószínűséggel ott lesznek a jeladók, melyek egy akkumulátorcserét követően folytathatják útjukat. A tapasztalatok alapján pedig már készülnek a negyedik generációs jeladók is, amelyek fel vannak készítve a kültéri GPS-műhold kapcsolat átmeneti elvesztésére. Annak ellenére, hogy eddig csak rövid távon tudtuk élőben követni a palackok mozgását, a magyar hulladékmonitoring-kutatások nemzetközi szinten is az élvonalban vannak, és a folyamatos fejlesztésnek köszönhetően remélhetőleg ott is maradnak.
Sok víz lefolyt a Tiszán, mióta a partifecsketelep mellett először láttam a nagy tiszai műanyagzajlást. Azóta több mint 100 pethajót építettünk, 156 tonna hulladékot emeltünk ki a folyóból, több száz hektárnyi védett ártéri erdőt mentesítettünk a műanyagtól. A PET Kupa nemzetközi szinten elismert környezetvédelmi kezdeményezés lett, ami a Tisza vízgyűjtő területének összes országában azon dolgozik, hogy megszűnjön a szennyezés. Messze még a cél, de legalább azt elmondhatom, többé nem nézzük tétlenül, ami a folyóinkkal történik.
Molnár AttilaDávid
természetfilmes
Természetfilm.hu Tudományos Filmműhely
