Nomen est omen – a név végzet. Ez a régi mondás, úgy tűnik, az éttermekben csakugyan igaz: az, hogy egy és ugyanaz a fogás milyen néven szerepel az étlapon, nagy hatással lehet arra, hogy a vendégek milyen gyakorisággal fogják megrendelni. Azt már korábban megfigyelték, hogy az egyszerű, és ezért jellegtelen ételmegnevezésekhez képest a részletesebb leírások megváltoztatják az étel nyújtotta élményt. Például akik ugyanazt a fogást „zaftos olasz tengerihal-filé” néven fogyasztották, utólag sokkal ízletesebbnek ítélték, mint azok, akiknek a semmitmondó „tengerihal-filé” néven szolgálták fel. Érdekes eredmény volt az is egy korábbi kutatás során, hogy amikor a „roston sült csirke” megnevezést egy étterem étlapján „omlós roston sült csirke” névre változtatták, a rendelések száma 27%-kal megnőtt.
Az életszerű terepkísérleteiről ismert francia pszichológus, Nicolas Guéguen és munkatársa, Céline Jacob a korábbi tapasztalatok alapján egy olyan kísérletet tervezett, amelyben egy kicsit tovább léptek, és az ételnevekhez kapcsolódó érzelmek hatását vizsgálták. A kísérlet során – amint arról a kutatók a Food Quality and Preference című folyóiratban beszámoltak – egy kis bretagne-i vendéglőben az étterem vezetőinek segítségével heteken át váltogatták az étlapot. A vizsgált időszak alatt bizonyos ételek állandóan szerepeltek az étlapon, csak éppen a nevük változott időről időre. A kutatók négyféle megnevezést kreáltak egy-egy saláta, húsétel, hal és desszert számára. Minden név más hangulatú volt, más érzelmeket idézett fel: volt szokványos név, családi emlékeket ébresztő név, hagyományt idéző név, sőt még hazafias név is. A hal esetében például a következő nevek váltakoztak a különböző napokon: „tőkehal roston”, „nagyi házias tőkehala roston sütve”, „eredeti, roston sült tőkehal” és „kelta roston sült tőkehal”.
Összesen 1838 vendég rendeléseit elemezve kiderült, hogy a családra, a hagyományra és a hazafiságra utaló elnevezések egyaránt megnövelték a rendelések gyakoriságát ahhoz képest, amikor ugyanaz az étel szokványos néven szerepelt az étlapon, és az összes változat közül a családi emlékeket idéző nevek bizonyultak a leghatékonyabbnak. A hatás mögött álló lélektani mechanizmust illetően Guéguen és Jacob az elvégzett kísérlet alapján csak feltételezéseket fogalmazhatott meg. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy az egyes ételnevek pozitív érzelmeket ébresztettek a vendégekben, és ezek mintegy átsugároztak magukra az ételekre is. Emellett az is szempont lehet, hogy egyes felmérések szerint a franciák – alighanem más országok lakosaihoz hasonlóan – úgy gondolják, hogy ötven évvel ezelőtt jobb minőségű élelmiszerek voltak forgalomban, mint manapság. A múltat idéző nevek pedig feléleszthették a régi jó minőség iránti nosztalgiát is. Természetesen ezek csak feltételezések, az viszont bizonyított ténynek tűnik, hogy a vendéglősök szinte észrevétlenül befolyásolva a vendégek érzelmeit, „beszabályozhatják” az ételek népszerűségét. Ennek például akkor lehet gyakorlati jelentősége, ha az étterem vezetői azt szeretnék, hogy egy új, a kínálatban addig nem szereplő ételt minél többen kipróbáljanak.
Lényeges körülmény, hogy az a vendéglő, ahol Guéguen és Jacob kísérlete zajlott, egy autópálya mellett működik, és a vendégek legnagyobb része átutazó, aki ritkán fordul meg ott. A törzsközönséget kiszolgáló éttermek esetében az ételek elnevezésének bizonyára kisebb a jelentősége, hiszen a vendégek ott jól ismerik a választékot, és a rendeléskor nem kell csupán a fogás nevének ízlelgetésére hagyatkozniuk.
MANNHARDT ANDRÁS
2014/48
