A világ leghíresebb mottója alighanem Ernest Hemingway Akiért a harang szól című regényének elején olvasható. Az idézet, mely jóval híresebb, mint maga a regény, John Donne-tól, Shakespeare kortársától származik, és minden bizonnyal Donne egész életművének ez a néhány sor a legismertebb része. A népszerűség jogos és érthető, mert Donne szavai nemcsak szépek, hanem időszerűek, sőt egyre érvényesebbek: „… minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól”.
Az emberiséggel való azonosulás ma sokkal reálisabb gondolat, mint valaha, hiszen napjainkban minden eddiginél jobban ismerjük a világ távoli részein élőket, és sokkal többet is tehetünk értük. A távol és nagyon eltérő társadalmi helyzetben élőkkel való szolidaritás egyik formája a fair trade kereskedelem, mely az utóbbi években különösen előtérbe került. A fair trade lényege, hogy a különféle termékeket gyártó cégek az alapanyagokat oly módon szerzik be, hogy a kereskedelmi lánc legvégén – vagy legelején – álló termelők tisztességes vételárat kapjanak munkájukért. Például a fair trade kereskedelmet folytató édességgyártó cég az ültetvényig visszakövethető, átlátható kereskedelmi úton szerzi be a kakaóbabot, és ellenőrzi, hogy a haszon ne közvetítőkhöz kerüljön, hanem az általában nagyon rossz körülmények között élő őstermelők megfelelő módon részesedjenek belőle.
Két német kutató, Gerhard Reese és Fabienne Kohlmann arra volt kíváncsi, hogy az emberiséggel való azonosulás érzése befolyásolja-e a fogyasztói magatartást, növeli-e a fair trade termékek választásának valószínűségét. A kutatók a The Journal of Social Psychology című folyóiratban ismertetett kísérletükben 58 diákkal töltettek ki egy sor kérdőívet. Ezek közül az egyik az emberiséggel való azonosulást mérte; a résztvevőknek meg kellett határozniuk, mennyire értenek egyet efféle állításokkal: „Úgy érzem, szorosan összetartozom a világ emberi közösségének egészével”. Reese és Kohlmann emellett többek között felmérte, mennyire zavarja a résztvevőket az igazságtalanság általában, valamint a világban meglévő egyenlőtlenség a fejlett és fejlődő országok között. A kísérlet végén a kutatók minden diáknak azt mondták, a részvétel jutalmaként választhat egy csokiszeletet az asztalon lévő dobozból. A dobozban kétféle csoki volt: 100 grammos hagyományos édességek, valamint 45 grammos szeletek, amelyekre jól láthatóan rá volt írva, hogy fair trade termékek. A kutatók gondosan feljegyezték, ki milyen csokit választott, majd összehasonlították az illetőnek a kérdőívekre adott válaszaival. Azt tapasztalták, hogy akik nagyobb mértékű azonosulásról számoltak be az emberiséggel, sokkal nagyobb valószínűséggel választottak kisebb, de fair trade eredetű csokoládét. A választás nem mutatott összefüggést az általános igazságérzettel, azzal viszont igen, hogy a résztvevők hogyan vélekedtek a globális egyenlőtlenségekről.
Úgy tűnik tehát, az ember azonosságtudata, nevezetesen, hogy mennyire „John Donne szellemében” határozza meg önmagát, nem csupán elméleti koncepció, hanem tényleges, mindennapi cselekvésben is megnyilvánul. Ráadásul még akkor is, ha ez a cselekvés némi áldozattal jár, hiszen Reese és Kohlmann kísérletében a diákok valamely távoli világrészen élő földművesek érdekében hajlandóak voltak lemondani csokijuknak több, mint a feléről.
MANNHARDT ANDRÁS
2015/16
