Holdkráterek a leszállóhely körül
2019. július 20-án ünnepli a világ a holdraszállás 50. évfordulóját, melynek során Neil Armstrong és Edwin (Buzz) Aldrin végrehajtotta a történelem első holdsétáját. Azt már kevesebben tudják, hogy egyben ez volt az első alkalom is, amikor egy ember közvetlen közelről, a peremén állva szemlélt meg krátert egy másik égitesten.
Tizenhárom évig a Szaturnusz körül
A NASA Cassini szondája 2017. szeptember 15-én ért el élete utolsó, nagyon izgalmas pillanatához, amikor is hullócsillagként elégett a Szaturnusz légkörében. Ebből az alkalomból tekintsük át röviden azt az izgalmas 34 évet, ami az elhatározástól a megvalósításig eltelt, és azok közül az eredmények közül néhányat, amelyek mérföldkőnek tekinthetők!

Holdrengések
A földrengések pusztító erejét sajnos nagyon jól ismerjük itt a Földön, gondoljunk csak a természeti jelenség okozta, legutóbbi olaszországi tragédiára. Az augusztus végén kipattant rengést több mint 1000 utórengés követte. Arról már bizonyára kevesebben hallottak, hogy a Holdon is vannak heves rengések: a földrengés etimológiája alapján holdrengések.

Vasfüggöny a holdkőzetek útjában
A hatvanas években szálltak le először ember által épített űrszondák a Hold felszínére. Ezek egyik feladata az volt, hogy felmérjék a környezet szilárdságát az Apollo-expedíciók számára. Az Apollo-program űrhajósai 1969 és 1972 között 6 expedíción 4 mázsa kőzetet gyűjtöttek a Holdon. A mintákat magyar kutatók is szerették volna vizsgálni, de ez 1990-ig nem volt lehetséges. Bérczi Szaniszló, az ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Csoportjának a vezetője a rendszerváltás után kaphatott kölcsön a NASA holdkőzetekből, nemzetközi egyezmény keretében.