Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-Európai Egyetem (Central European University, CEU) professzora részt vesz a Kormányközi Klímavédelmi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) munkájában. Hét gyermek anyjaként élvonalbeli kutatást végez. Interdiszciplináris kutatásának témája az éghajlatváltozás, és az energetikai rendszer átalakítása. A cél, hogy az épületek mélyfelújításával közel nulla energiafogyasztású házakat nyerjünk – ez hatékony eszköz az energiaszegénység elleni küzdelemben is.
– Milyen végzettsége van? Hol doktorált?
– Eredetileg fizikus vagyok, az ELTE-n kaptam az első fokozatomat. A doktori disszertációmat a kaliforniai Berkeley Egyetemen írtam.
– Gondolom már ott is interdiszciplináris kutatással foglalkozott. Milyen területek határán dolgozik?
– Munkásságom során a természettudományi/műszaki tudományok határmezsgyéjén dolgozom. Fő kérdésem, hogy ezeknek az eredményei hogyan tudnak legmegfelelőbben bejutni a döntéshozatalba. Ezen belül a tudományok szakpolitikákra való leghatékonyabb átültetésével (policy studies) foglalkozom, és az üzleti döntéshozással.
– A klímaváltozás kérdése foglalkoztatja Önt is. Ez elég szoros kapcsolatban van az emberiség jövőjével. Hogyan látja az emberiség sorsát, esélyeit a túlélésre?
– Sajnos nagyon sok kollégámmal együtt attól tartok, hogy ha így megy tovább, és a gazdasági fejlődésünk, illetve a gazdasági modellünk – ami gyakorlatilag csak a fogyasztásról, sőt a fogyasztás folyamatos növekedéséről szól – nem változik meg alapjaiban, akkor az emberiségnek nincsen túl hosszú jövője. Úgyhogy több elkötelezett kollégámmal együtt ezt tekintjük munkásságunk lényegének, ars poeticájának: hogyan lehet elkerülni ezt a hosszú távon bekövetkező katasztrófát, és hogyan lehet kidolgozni egy olyan társadalmi-gazdasági modellt, amivel hosszú távon is biztosítva lesz az emberiség jövője?
– Ez így tág témának tűnik. Ezen belül pontosan mi a fő kérdése?
– Konkrétan az éghajlatváltozás megelőzésével és ezen belül is az energetikai rendszer átalakításával foglalkozom. A cél a társadalmi rendszerünk olyan átformálása, aminek eredményeképpen sokkal kevesebb energiafelhasználással és széndioxid-kibocsátással jár a jólétünk és a gazdasági tevékenységünk. Tehát az energiahatékonyságot, a megújuló energiákat, a fenntartható energiarendszereket és az ezzel kapcsolatos társadalmi-politikai transzformációkat, átváltozásokat vizsgálom.
– Foglalkozik az unióban zajló folyamatokkal, szabályozásokkal is. A közeljövőben ezek egyre szigorúbbak lesznek. Hogyan kell majd tervezni az új épületeket az unióban?
– Ha már éghajlatváltozásról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy nagyon büszkék lehetünk arra, hogy az Európai Unió az élen jár a világon. Szerencsére pont az én szakterületemen belül nagyon drámaian és nagyon nagy lépésekben mutatta az utat. Hiszen az Európai Unióban bizonyos esetekben már ma is így van, de pár éven belül széleskörűen kötelező lesz, hogy az új épületeket közel nullaenergiás szintre építsük, tehát szinte alig fogyaszthatnak fűtési és hűtési energiát. Ez tényleg nagyon radikális előrelépés. Amikor ennek szükségességét először leírtuk, akkor még a szakmában is nagyon sokan megmosolyogtak és leírták, elmondták, hogy ez lehetetlen. Ma pedig törvény. És nemcsak az új építésnél, hanem bizony a felújításnál is figyelembe kell venni ezeket a drasztikus szempontokat. Ma már teljes realitás, hogy egy akármilyen épület, akármilyen lakás 80-90%-kal kevesebb energiából megoldja ugyanazt, sőt esetleg nagyobb hőkomfortot biztosít, nyáron pedig viszonylag hűvösen tartja az épületet.
– Ha egy napelem van a ház tetején, az látványos, viszont az energiatakarékosság nem látszik kívülről a házon, mégis fontos. Ez mennyiben okoz nehézséget, amikor terjeszteni akarják ezeket a megoldásokat?
– Pontosan ez a probléma, hogy az energiahatékonyság, az energia-megtakarítás nem látványos. Politikai, retorikai szinten mindig fontosnak mondják, de amikor erőforrások, pénzösszegek elosztásáról van szó, akkor azért általában a politikailag „szexisebb”, érdekesebb, népszerűbb területekre mennek a pénzforrások és erőforrások. Szerencsére a megújuló energia egy jó terület, ha oda irányulnak az erőforrások. De sokszor az egyszerű, nagy megoldások felé haladnak a kormányok, mondjuk, egy atomerőmű vagy a széndioxid-elfogás és -tárolás, angol kifejezéssel a carbon capture and storage felé. Az energiahatékonyságra sajnos kevés figyelem és erőforrás jut, pedig igazából még mindig ez a legjobb opciónk, akár az éghajlatváltozás megelőzésére, akár nagyon sok szociális probléma kezelésére és nagyon sok egyéb természeti, környezetvédelmi, de társadalmi, gazdasági probléma megoldására is.
– Mit jelent az energiaszegénység kifejezés, és hogyan kapcsolódik ide? Milyen számításokat végzett ezzel kapcsolatban?
– Az energiaszegénység azt jelenti, hogy valaki nem tudja megengedni magának, hogy megfelelő mértékű hőkomfortot biztosítson a lakásában akár télen, akár nyáron. Tehát gyakorlatilag nem tudja megfelelően fűteni és hűteni az otthonát. Sajnos ennek Magyarországon nagyon jelentős hatása van, mert évente több ezer plusz haláleset történik emiatt hazánkban. Az általam vezetett kutatóintézetben, a Közép-Európai Egyetem Klíma és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpontjában (angolul Center for Climate Change and Sustainable Energy Policy, vagyis 3CSEP) már több ezzel kapcsolatos tanulmányt végeztünk. Nemrégiben ezzel kapcsolatban elkezdtünk egy munkát egy európai uniós kutatásban. Arra keressük a választ, hogy az Európai Energiahatékonysági Intézkedések mekkora egyéb társadalmi, gazdasági haszonnal járnak. Ezen belül mindenképpen az energiaszegénység közel teljes megszüntetése az egyik legfontosabb ilyen járulékos haszon, hiszen amennyiben az épületeink hatékonyak, annyira hatékonyak, mint amilyeneket említettem, akkor gyakorlatilag nincsen fűtési igény.
Tehát optimális esetben nagyjából nem beszélünk többé energiaszegénységről, nem kell az embereknek emiatt szenvedniük vagy megbetegedniük. Ezenkívül a munkahelyteremtő hatást említeném: erre is több tanulmányunk született, amit a magyar kormányok is nagyon komolyan vettek, hiszen például a magyar épületállomány teljes mélyfelújításával akár százezres nagyságrendű, gyökeresen új, valós munkahelyet tudnánk teremteni, ami nagyrészt vidéken jelentkezne olyan szakterületeken, amikre nagyon szükség lenne.
– 2007-ben az IPCC béke Nobel-díjat kapott. Milyen munkát végzett abban az időben és jelenleg az IPCC-nek? Hogyan részesedett ebben az elismerésben?
– 2007-ben az IPCC megosztott béke Nobel-díjat kapott. A díj átvétele után a testület elismerte azok munkásságát, akik a szervezet szerint kiemelten részt vettek a tevékenységben és hozzájárultak a béke Nobel-díjhoz. Én is ebben a megtiszteltetésben részesültem, így van erről egy oklevelem. Magyarországról heten vagyunk, akik ilyen szinten részt vettünk addig az IPCC munkásságában. Én tudományos, koordináló vezető szerző voltam most már két értékelő jelentés során is. Ez azt jelenti, hogy az illető egy 20-25 főből álló nemzetközi szakértői csoport munkásságát vezeti a szakterületén. Én az energiahatékonyság terén végeztem ezt a munkát. A legutóbbi jelentésben az a megtiszteltetés ért, hogy még a szintézis-jelentésben is társszerző lehettem. Három munkacsoport dolgozik párhuzamosan: az egyik a tudományos alappal foglalkozik, a második a hatásokkal, a harmadik pedig a mérsékléssel. A szintézis-jelentés ezt a hármat összegzi a politikusok, döntéshozók részére. Ebben egyetlen magyarként én is részt vehettem.
BAJOMI BÁLINT
2015/24
