Akkor hát, mikor születtek? Amikor az emberiség. Puff neki, most jól megaszontam. Ott vagyunk, ahol a part szakad, a tyúk meg a tojás dilemmájánál.
Előrebocsátom, senkit sem akarok hitében, meggyőződésében megbántani, csupán a valós és vélt tényeket egymással szembesíteni.
Ismereteink szerint a theogóniák Skandináviától Mezopotámiáig hasonló történeteket említenek. Őskáosz, emberfeletti lények harca a hatalomért, de a küzdelemnek emberi vonásai vannak.
Megjegyzem, hogy többen úgy véljük, az archanthropus sokkal inkább emberi tulajdonságokkal rendelkezett, mint ahogy azt másfél, vagy akár fél évszázaddal ezelőtt hitték. A neandervölgyi embernek már biztosan voltak a másvilágról szóló képzetei, és tudott beszélni. Joggal lehet számítani isteneik jelképei megtalálására.
A modern ember barlangi művészetének emlékei varázslatokat idéznek, a szobrocskák istenanyák képét őrizték meg.
Hasonló nőistenek képét mutatják a hazai korai újkőkor széles farú, két részből összecsapolt szobrocskái is. Ebből az időből csupán három „edényidolt” ismerünk. Ezek kicsiny, női jegyeket mutató poharak, nyilvánvalóan kultuszcélokra készültek. A töredékes, belül üreges istennő alakot, mely a későbbiek előképe lehet, Maroslele közelében találta meg kollégám, Paluch Tibor az elmúlt években.
A korai állatábrázolások között dominál a juh, a későbbiek között már a szarvasmarha a kegyelt állat.
A Tiszai kultúra idejéből aztán olyan emlékek maradtak ránk, melyek némi fényt hoznak a régmúlt sötét ködébe.
A harmincas években Banner János, a Szegedi Egyetem professzora számos ásatással kutatta az újkőkor emlékeit Hódmezővásárhely határában. A második világháború első évében, 1941-ben aztán fantasztikus leletekre bukkant. A Kökénydomb nevű határrészen trónuson ülő nőt ábrázoló edényre lelt, melynek a „kökénydombi Vénusz” nevet adta. A restaurálás során még több ilyen kultusztárgy töredékét sikerült kiegészíteni. A nevezetes Vénusz pereméről aztán később nagy vita alakult ki, volt e feje, vagy nem, a vitára aztán bő tíz év múlva Csalog József szegvári ásatásai tettek pontot. A falu szélén levő, „tűzköves” nevet viselő területen hatalmas újkőkori falut pusztítottak el, a leletmentő ásatáson aztán meglelte azt a letört fejet, amilyen a kökénydombi Vénusz nyakán is lehetett. Ez még csak hagyján, de meglelte Európa első attributált istenszobrát is, amely a „Sarlós isten” nevet kapta. A szakmai zsargon „kanvénusznak” hívja. Az istenség arcát lapos maszk takarja, jobb vállán sarlót tart. Trónuson vagy oltáron ül, csuklóin karperecek látszanak, övéről valamilyen eszközök lógnak. A későbbiekben még több szobrocskamaradvány a múzeumba került, az utolsó 1989-ben, ő a jobb vállára tett balta nyelét fogta, a kis agyagbalta, egy valamikori kőbalta mása is mellette volt. Az applikált tárgy egykori fából készült nyele elkorhadt, lenyomata a szobrocska vállán látható.
Makkai János figyelt fel elsőnek a lelet ókori értelmezhetésére a görög istenek legendáiban.
Ezek szerint a világot kezdetben Uránosz, az ég és Gaia, a Föld istenpárja uralta. Gyermekeiket, a titánokat apjuk a föld mélyébe, a Tartaroszba zárta. Gaia megsajnálta a szerencsétleneket és a legfiatalabbat, Kronoszt megbízta apja meddővé tételével. Méhében létrehozott egy csodálatos sarlót, mellyel aztán Kronosz levágta apja nemi szervét. A hatalmat megszerezve feleségül vette testvérét, Rheát, de hatalmát féltve lenyelte gyermekeit. Gaia és Rhea szövetkezett, és az újszülött Zeuszt egy barlangba rejtette a krétai Ida-hegyen, Kronosszal pedig egy pólyába burkolt sziklát nyelettek le. Amikor Zeusz felnőtt, csellel meghánytatta Kronoszt, aki kiöklendezte Zeusz öt testvérét. Ismét kitört az istenek-titánok háborúja. Zeusz és testvérei győztek, ők az Olümposzi istenek.
Dióhéjban ennyi a hosszú rege. Ezek szerint tehát a Sarlós isten Kronosz képét őrizte a házi oltáron, a kalapácsos meg Héphaisztosz, az istenek kovácsának jelképe lehet. Pontosabban, az említett istenségek Tisza-parti megfelelői.
Joggal kérdezhetik, kik lehetnek a többiek, én meg joggal válaszolom, tudja a fene.
Annyi bizonyos, hogy a vadászó, gyűjtögető őskőkorban, amikor nem volt szükség sarlóra, még nem élhettek Kronosz és testvérei. Kronosz az Aranykor szülötte, ebből aztán miért lett a nyomorúságos világ, csak az istenek tudhatják.
TROGMAYER OTTÓ
2014/39
