A két angol szó, Christmas és carol, egymás mellé leírva vagy együtt kimondva, két fogalmat juttat a britek eszébe. Először is az ünnepi dallamokat, s csak másodsorban nagy írójuk, Charles Dickens 1843-ban megjelent, Christmas Carol című kisregényét.
Dickens művének főhőse, a fukar vénember, Ebenezer Scrooge legendás alakként él minden irodalomkedvelő tudatában, hiszen ő volt az, aki a karácsony ünneplését fölösleges ostobaságnak nevezte, amíg meg nem jelent előtte a jóság tündére, s meg nem változtatta a zsugori természetét. Ennek a klasszikus prózai alkotásnak vagy ötféle magyar fordítása van Karácsonyi ének címmel, ugyanis a francia eredetű carol egyaránt jelenthet éneket és körtáncot. A Christmas Carol azonban legfőképpen a karácsonyi közös éneklést jelenti minden angol számára.
Az ünnep előtt néhány héttel forgalmas városi utcákon, kisvárosi vagy falusi tereken, Londonban a metróállomásoknál, áruházak bejárata mellett megjelennek a kisebb-nagyobb alkalmi kórusok, amelyek jótékony célra gyűjtenek az énekükkel.
Iskolások, irodisták, egy-egy templom kongregációjának a jó torkú tagjai, de olykor családok vagy barátok is énekkarrá állnak össze, hogy a hideg ellen vastag sállal védekezve, kottából vagy anélkül zengjék a legkedveltebb karácsonyi carolokat. Norvégia minden évben égig érő fenyőt küld London városának hálából, hogy a brit hadsereg a második világháború során felszabadította az országot a német megszállás alól. A fát London kellős közepén, a Trafalgar-téren állítják fel díszekkel, lámpafüzérekkel, és a tövében az ünnep idején egymást váltják a carol singer-kórusok, vagy az Üdvhadsereg rézfúvósai ugyanezekkel a dallamokkal.
Ahogy közeledik a Szenteste, a családi házak ajtaján kopogtatnak fiatal énekesek, s rázzák a perselyt. Többnyire valamelyik kórház vagy segélyegylet számára gyűjtenek, de újabban kettesével, négyesével bekopognak önmaguk számára adományt váró éneklő fiúk és lányok is, szegényebb gyerekek így teremtenek pénzt az ünnep megédesítésére. Sietősen csak néhány sort zengenek el, rendszerint a We wish you a Marry Christmas and a Happy New Year, azaz Vidám karácsonyt és Boldog újévet kívánunk refrénű dalocskát.
A Szentestén, karácsony ünnepnapja előtt, zsúfolt minden keresztény felekezet temploma, sokan mennek el az éjféli misére. Legtöbben már a bőséges vacsora után készülődnek és 11-kor ott vannak az Isten házában, hogy a mise előtt egy órán át carolokat énekeljene, orgonakísérettel csatlakozva a templom kórusához. A legnépszerűbb zsoltár az Adeste fidelis angol változata, a régies szövegű O Come All Ye Faithfull, aminek a sorait John Wade írta, a dallamát John Reading szerezte az 1700-as évek elején.
Legalább húsz-huszonöt olyan karácsonyi carol van, amit még Nagy-Britannia nem keresztény lakói is betéve tudnak, annyiszor hallották már ezeket az iskolai ünnepségeken vagy a televízióban. A gyakran dalolt carolok között van egy francia eredetű XVII. századi ének, amely tulajdonképpen a Gloria in excelsis Deo gondolatát visszhangozza, de igen vidám formában: Ding Dong Merrily on High. A harangozásra utaló szöveget megpróbálom magyarul visszaadni: „Bim bam, minden oly vidám, /az égi harang szólal. /Bim bam tele van az ég /angyali énekszóval”.
S ennél a pontnál teli torokból zenghető a refrén: „Gloria, hosanna, in excelsis!”. Ennek a dalnak több versszaka van, a derék hívők vígan fújják az elsőt, de a többinek a szövege már nem olyan ismerős, tehát elhalkul az ének, szól az orgona, de az ajkak csak motyognak, ám jő a glóriás refrén, Glóóó-oó-oó-glória, – és újból zeng az egész templom.
Akárhogy legyen is, lélekemelő látvány, amint a környék lakói szép számban jönnek karácsonykor dalolni a templomba, immár fehérek, feketék, barnák és sárgabőrűek vegyesen, egész családok és sok fiatal.
Aki úgy érzi, hogy éjjel 11-ig nem tud fennmaradni (ilyenkor már jobb lefektetni a gyerekeket, hiszen Angliában 25-én reggel zajlik le az ajándékozás), az elmehet az ünnep előtti napokban rendezett közös carol-éneklésre a brit főváros legnagyobb hangversenytermébe, a 10 000 főt befogadó Albert Hallba, ahol zenekari kísérettel, és kiosztott szöveglapok segítségével dalolhatnak. Itt nemcsak vallásos énekeket tartalmaz a műsor, hanem olyan népszerű karácsonyi slágereket is, mint a Jingle Bells vagy a Let it Snow. Ez jó mulatság, víg ünneplése Krisztus születésének, a Londoni Hangversenyzenekar zenészei ilyenkor fehér szmokingot és piros Mikulás-sapkát öltenek, de mégiscsak szebb, ha éjfél közeledtével az oltár melletti jászol mellett énekelhetjük a Csendes éj, szentséges éj sorait.
SÁRKÖZI MÁTYÁS
2013/51
