Előfizetés a lapra

Változatos agrártájban változatos rovarok

A hét kutatója, agrár, interjú, mezőgazdaság, ökológia, rovar

2015/09/25

Vadméhek, háziméhek, zengőlegyek – az a közös bennük, hogy mindannyian részt vesznek a kultúr- és vadnövények beporzásában. Ha változatos az agrártáj szerkezete, azaz sövények és fasorok vannak a táblák között, sok és sokféle vadnövény érhető el mint virágforrás, az jót tesz a rovaroknak, ez viszont visszacsatolásként az embernek is hasznos. Termesztett növényeink, gyümölcsfáink virágjait ugyanis sok esetben rovarok porozzák be. Mindezekről Kovács-Hostyánszki Anikó, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának tudományos munkatársa mesélt.

(Bajomi Bálint felvétele)

– Mióta foglalkozik agrárökológiával?

– Most már tíz éve. A szakdolgozati munkámmal kezdődött 2005-ben, és azóta folyamatosan olyan témákkal foglalkozom, amik agrárökológiai kutatásokat fednek le.

– Miről szólt a diplomamunkája és a doktori kutatása?

– A szakdolgozatom még több csoportot foglalt magában. Akkoriban a különböző intenzitással művelt gabonaföldek élővilágát kutattam. Különböző intenzitással műtrágyázott, vegyszerezett, illetve különböző heterogenitású tájszerkezetben fekvő gabonaföldeket vizsgáltam a Kiskunságban, és arra voltam kíváncsi, hogy a kezelési intenzitás, illetve a tájszerkezet miként befolyásolja az ott lévő növényzetet, tehát a nem kultúrnövényt jelentő gyomnövényeket, madarakat, illetve különböző ízeltlábú csoportokat. Hasonló koncepcióban, de már hevesi mintaterületeken végeztem a doktori munkát, amikor az agrár-környezetvédelmi programok bizonyos célprogramjaiban előírt ugaroltatás potenciális természetvédelmi hasznait kutattam. Kutatásaimat egy, két, illetve három éve ugaroltatott területeken végeztem. Ezen ugaroltatás során szántókat az utolsó aratást követően egy háromkomponensű magkeverékkel vetették be, ami két fűfélét és egy pillangóst tartalmaz. Ezt követően, maximum három éven át évente egyszer kaszálnak, de ezzel együtt ez nem jelent egy folyamatos művelést, így a rendszeresen kezelt táblákhoz képest zavartalanabb élőhelyfoltok alakulnak ki. Kutatásom eredményei is alátámasztották, hogy az ugarok jó élőhelyet biztosíthatnak sok faj – madarak, különböző vadnövények és ízeltlábúcsoportok – számára a három év során, mely az ugaroltatási gyakorlat integrálását, megtartását szorgalmazza az agrártájban.

– Hogyan fordult a figyelme a vadméhek felé?

– A doktoranduszéveim során megpályáztam egy DAAD-ösztöndíjat, és így jutottam ki Göttingenbe, Németországba. Az ottani agrárökológiai csoportban lehetőségem volt bekapcsolódni egy kutatásba, ahol különböző mértékben izolált sövényekben kellett vizsgálni repceföldek, illetve gabonaföldek szomszédságában a megporzó közösségeket, valamint az ott lévő cserjefajok beporzási sikerét. Hogyan befolyásolja sövények erdőfoltokhoz való kapcsolódása, illetve izoláltásága ezeket a rovarközösségeket? Miként befolyásolja repceföldek szomszédsága és táji léptékű kiterjedtsége a sövények körül a beporzókat és a cserjefajok beporzási sikerét? A figyelmem ezen kutatás hatására fordult először komolyabban ezen érdekes és izgalmas rovarcsoport és a beporzásökológia gazdasági és természetvédelmi szempontból is fontos kérdésköre felé.

 Napraforgómező

(BAJOMI BÁLINT FELVÉTELE)

– Tagja egy Lendület csoportnak. Ez mikor indult, és milyen szerepet játszik benne?

– 2011-ben indult a Lendület csoportunk Báldi András vezetésével, melyben az indulásától kezdődően alkalmaztak. A kutatások fókuszában az ökoszisztéma-szolgáltatások állnak, úgy mint a talajlebontó folyamatok, a biológiai védekezés és a beporzás. Én tudományos munkatársként a beporzással, beporzókkal és azon belül is vadméhekkel kapcsolatos kutatások tervezésében, megvalósításában veszek részt.

– Erdély az egyik helyszín, ahol kutatásokat végez. Ott mit vizsgálnak?

– 2012-ben volt egy kutatásunk, melyben az Erdélyi-medence tradicionális művelésű agrártájain, különböző topográfiai régiókban, különböző kultúrákkal vetett vagy különbözőképpen művelt gyepeken és szántókon vizsgáltuk a beporzó rovarközösségeket, azaz vadméheket, háziméheket, zengőlegyeket. A kutatásunknak kettős célja van: egyrészt szerettük volna megismerni ezt az ilyen szempontból még kevésbé kutatott régiót, feltárni fontos természeti értékeit a beporzók esetében, és megpróbálnánk ráirányítani a figyelmet arra, hogy a tradicionális művelésnek milyen nagy szerepe van ezen közösségek megtartásában. Másfelől pedig funkcionális kapcsolatokat is vizsgálunk a beporzók és az általuk látogatott növények között viráglátogatási hálózatok formájában.

– Mennyire változatos az élővilág egy ilyen tradicionális agrártájban?

– Nagyon. Sokkal kisebbek a táblák, főleg a magasabb topográfiai régiókban, míg az alacsonyabb topográfiájú régiókban nyíltabb a térszín, így nagyobbak lehetnek a területek. Emellett sokkal nagyobb arányban vannak jelen féltermészetes élőhelyek. Itt a gyepek és a szántók mellett erdőfoltok, erdőterületek is vannak, főleg a dombok tetején. A völgyekben vannak a művelt területek, de ezek is még nagyon kis intenzitással művelt földek, ami azt jelenti, hogy a műtrágya- és vegyszerfelhasználás nagyon kismértékű, ha egyáltalán van, illetve sokszor még kevésbé gépesített módon művelik ezeket a területeket.

– Az uniós csatlakozás után milyen veszélyek fenyegetik ezt a sokféleséget?

– Ez a kutatásunk egyik központi gondolata, kérdése. Románia 2007-ben szintén az Európai Unió tagállama lett. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az uniós csatlakozás, illetve az unióban alkalmazott agrárpolitika sok esetben – erre főleg nyugati példáink vannak, de látszik már ez a korábban csatlakozott közép-kelet-európai országok esetében is – elindíthat, illetve okozhat egy negatív biodiverzitás-változást, csökkenést, ami az intenzív gazdálkodásnak köszönhető. Részben erre próbáljuk ráirányítani a figyelmet az ebből a kutatásból készülő egyik publikációnkban: helyi szinten intenzívebbé váló gazdálkodás, adott esetben magasabb vegyszer- vagy műtrágya-felhasználás, vagy akár tájhasználati változások miként veszélyeztetik a tradicionális agrártájakat és az ott lévő élővilágot, például a beporzó közösségeket.

Eucerea longiconius

(RAHMÉ NIKOLA FELVÉTELE)

– Konkrétan mit vizsgáltak a gyepeken és a szántókon?

– Az ott lévő kultúra, kezelés és a körülötte lévő szűkebb léptékű táji heterogenitás, fás borítottság, illetve a topográfiai komplexitás, a növényzet hatásait a beporzó közösségekre, közösségi szinten, továbbá fajszám, egyedszám szintjén, és a viráglátogatási hálózatok esetében.

– Milyen hatást találtak?

– A közösségek szintjén úgy tűnik, hogy az ott lévő virágos növények fajszámának, a virágforrások mennyiségének van a legfontosabb szerepe, ez fejti ki a legfontosabb hatást a beporzók faj- és egyedszámára, közösségeire. Azonban a területek és környezetük heterogenitásnak vagy fás borítottságnak, a topográfiai komplexitásnak is szerepe van mind a lepkék egyedszámának, mind a vadméhek közösségeinek kialakításban. A heterogenitást és a fás borítottságot a művelt területek egy hektárnyi körzetében mértük. A fás borítottság esetében ez azt jelentette, hogy mekkora a cserjék, a fás vegetáció aránya, a heterogenitás pedig a területnek a mozaikosságát hivatott inkább lefedni, azaz hogy a vizsgált területnek a környezetében milyen egyéb élőhelyfoltok vannak jelen, és milyen számban. Jelenleg a beporzók és a növények között lévő viráglátogatási hálózatok intenzív elemzése, kiértékelése zajlik, melyben megannyi kérdésünk mellett a hálózat szempontjából fontos kulcsfajok, a hálózatot irányító, alakító folyamatok, környezeti hatások felfedése tartozik a fő célkitűzések közé.

 BAJOMI BÁLINT

 

2015/30