Előfizetés a lapra

Vadpulyka

a hátlapon, biológia, Észak-Amerika, madár, pulyka

2015/06/09

A vadpulyka (Meleagris gallopavo) Észak-Amerikában honos. Kanada déli részeitől egészen Mexikóig fordul elő. Az európai telepesek megjelenésekor igen gyakori madárnak számított. A Sziklás-hegységtől keletre szinte mindenhol megtelepedett, ahol fás növényzetet és megfelelő rejtekhelyet talált: a sűrű, hegyvidéki erdőktől kezdve a facsoportokkal tarkított mocsarakon át a fás prériig.

A mértéktelen vadászat miatt azonban állománya folyamatosan csökkent, a XX. század első felére mindössze 30 000 egyedre becsülték. Az intenzív védelmi munkának köszönhetően mára mintegy 7 millió él belőle, ott is, ahol korábban nem élt. Ahol nem bántják, ott a lakott területekre, parkokba, kertvárosi övezetekbe is behúzódik.

 A tyúkalakúak rendjének (Gal­li­for­mes) legnagyobb képviselője. A hímek súlya általában 5 és 11 kilogramm között változik, a tyúkok feltűnően kisebbek. Tollazatuk szórt fényben barnás és feketés, melynek köszönhetően nagy méretük ellenére meglepően jól el tudnak rejtőzni. Mellükön jellegzetes, hosszan lelógó tollecset van. Közvetlen napfényben a hímek tollai irizálnak: fényes zöld, kék, piros, bronz, réz vagy aranysárga színben pompáznak. A kakasok csupasz fejének és nyakának színezete az egyed izgatottsági állapotától függően változik: vörös, kék vagy fehéres.

 A pulyka poligám faj, vagyis a kakas igyekszik minél több tyúkkal párosodni. Udvarlásuk látványos és a rokonszelekciónak is szép példája. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az alárendelt hím beáll pózolni domináns bátyja mellé a hatásosabb csapatösszkép érdekében. Ez közvetlen hasznot csak utóbbi számára jelent, viszont mivel a testvérek genetikai állománya hasonló, így az alárendelt hím vérvonalának továbbörökítését segíti.

 Kép és szöveg:

RIEZING NORBERT

2015/16