Előfizetés a lapra

Szőlőtermesztés és tájszobrászat

Abasár, bor, földtudomány, Sár-hegy, szőlő, táj

2016/12/21

A falvak, városok felett emelkedő szőlőhegy szinte megkoronázza településeinket. Ezen a téren a rendszerváltást követően Tokajban, Egerben, Villányban történtek a legnagyobb tájátalakítások, mégis, revitalizált szőlőhegyeink egyik legszebb példája az abasári Cibike-dűlő a Mátra tövében.

Európa legcsodálatosabb tájai közül szép számmal akadnak olyan vidékek, melyek borvidékek is egyben. Nem csupán azért gyönyörű a Rajna völgye, a Loire völgye, a Genfi-tó környéke, mert partjait szőlő díszíti. Mégis, a szőlőkultúra jelentős esztétikai többletértéket adott hozzá ezekhez a vidékekhez, kultúrtájakhoz. Így van ez hazánkban is, hiszen ha országunk legszebb vidékeit akarjuk bejárni, szinte mindenhol szőlőhegyekbe botlunk. Igyekezhetünk a Mátra, a Bükk, a Zempléni-hegység erdő borította csúcsai felé, barangolhatunk a Balaton, a Velencei-tó vagy a Fertő környékén, a régiók  szépségének teljességéhez hozzátartozik a szőlővel csipkézett táj.

Megmérettetés

A második világháborút követően a szovjet export határozta meg a hazánkban termelt borok mennyiségi és minőségi paramétereit. A jó minőséget adó meredek hegyoldalainkon nem volt gazdaságos a szőlő művelése, mivel annak többletköltségeit senki nem fizette meg, így azután szőlőterületeink lecsúsztak a hegyek alatti lankásabb, netán teljesen sík területekre. A hegyvidéki területek pedig, melyeken egykor sok-sok generáció nehéz és fáradságos munkával művelte a szőlőt, sorra elparlagosodtak, beerdősültek.

 A rendszerváltást követően a szőlőművelés, borkészítés új lendületet kapott, ismét értelme lett – és nem mellesleg megérte – minőséget termelni. Nincs még egy olyan ágazata a hazai gazdaságnak, ahol termékeink viszonylag ilyen rövid idő alatt felkerültek volna a világ legjobbjai közé. Olyanok a természeti adottságaink, hogy a borpiac teljes skáláján a legmagasabb minőséget is képesek vagyunk elérni termékeinkkel a száraz fehér boroktól a rozén, a vörösborokon át egészen a nemes édesborokig.

 Eredményeink persze a nemzetközi borversenyeken megjelenhetnek ugyan, de a piac már sokkal bonyolultabb kérdés. A nagyvilág számára Magyarország ismeretlen hely, fogalmuk sincs általában arról, hogy nálunk egyáltalán készülnek borok, így azokat eladni sem egyszerű külföldön. Mégis, nem tehetünk mást, mint szorgosan műveljük a szőlőt, hagyományainkat nem feledve, alkalmazzuk a legújabb borkészítési technológiákat, bemutatjuk borainkat, és várjuk, hogy lassan-lassan a nagyvilág is tudomásul vegye értékeinket.

A Sár-hegy déli lejtőjén

A szőlő művelésének fő hozadéka ugyan a borkészítés, most mégis azt szeretnénk bemutatni, hogy a szőlőnek mint tájalkotó elemnek meghatározó ereje van. A Sár-hegy a Mátra – nevezhetjük így is – déli előhírnöke. A hegység tömbjétől leszakadva álló, önálló kimagasodás, melynek tengerszint feletti magassága kereken 500 méter, vagyis magasabb olyan emblematikus szőlőhegyeinknél, mint a Badacsony, a Somló vagy a tokaji Kopasz-hegy. Vulkanikus eredetű. Tőle északra Mátrafüred található, attól kelet felé haladva Pálosvörösmart, Felsőabasár és Abasár. Ettől délre aztán a Gyöngyös–Eger közötti út, illetve Visonta, majd a 3. számú főút határolja a hegyet délről, valamint Gyöngyös városa, amely a hegytől nyugatra található, és éppen itt, a keleti hegyoldalban épült ki a nevezetes farkas-mályi pincesor is (lásd a Barátságos pincék a Mérges-patakon túl című írásunkat az ÉT/2002/14. számában – a szerk.). A Sár-hegy topográfiailag nem kúpszerű képződmény, északkelet–délnyugat irányú gerincvonalán három kisebb csúcs található. A Visonta-hegy 403 méter magas, a Cseplye-tető 484 méter, a Sár-hegycsúcs pedig  éppen 500 méter. Gyöngyös és Abasár között egy gerinctúra-útvonal köti össze ezeket a csúcsokat, ez a Rákóczi-turistaút.

A Szent Anna-kápolna

 Abasár felett, a Sár-hegy gerincén 340 méteres magasságban áll az 1745-ben épített Szent Anna-kápolna, mögötte pedig egy apró tengerszem, a Szent Anna-tó. Ez a tengerszem szépen jelzi, hogy a vulkanikus altalajon elhelyezkedő agyagtalaj képes megtartani a nedvességet, így a szőlő gyökérzetének sem kell sokat küszködnie, hogy vizet találjon. A Szent Anna-kápolna fontos alkotóeleme a Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózatnak, melynek keleti tengelye az ausztriai Mariazelltől a Sár-hegyen át az erdélyi Csíksomlyóig vezet mintegy 1400 kilométer hosszú távon.

 Enyhe kifejezés lenne azt mondani, hogy a Sár-hegy adottságai messze nincsenek kihasználva. A gyöngyösi oldalán még valamennyire művelt a Farkas-mály-dűlő, attól délre a Sár-hegy-dűlő, a Szurdok-part, Lencse-mály, Rózsa-mály, de a Visontához tartozó Sár-hegy- és a Rókus-dűlő már alig. (A Sár-hegyen osztozik az összes település, amely körülveszi, ahogy például a Somlón is. Ezért van az, hogy Gyöngyösnek is, Visontának is, Abasárnak is külön-külön van egy Sár-hegy-dűlője.) Ha az ember felnéz az útról a hegyre, még mindig láthatók a valamikor művelt szőlőhegy birtokhatárvonalai.

 Egy sor – egy terasz

 A Mátra déli oldala korábban viszonylag hűvös termőhelyként volt megítélve, ami azt jelenti, hogy ha valaki menekülni akar a globális felmelegedés elől a szőlőültetvényével, akkor ideális területet talál a Sár-hegy oldalában. A hegyoldal dőlésszöge meredek, ahogy a napsugarak beesési szöge is, ezért nagyszerű a szőlő kitettsége, azonban a Mátra erdeje felől éjszaka lehúzódik a hűvös levegő, így összességében ideális szőlőterületnek számít kiváló cukor–sav-egyensúllyal.

Borral átitatott történelem

Abasár központi pincéjében egy márványtábla hirdeti, hogy a hagyomány szerint a felette látható üregbe helyezték halálakor Aba Sámuel királyunkat. A legrégebbi pinceág több mint ezeréves lehet, és a hordók felett sötétlő sziklasír alá a király emlékére – Haller Sámuel gróf által – elhelyezett latin nyelvű emléktábla is elmúlt kétszáz éves. Bél Mátyás 1730-ban így írta le a vidéket: „A hegyek lábánál elsősorban a Mátra síkságra néző déli, napsütötte lejtőin mindenhol meghonosodott a szőlő.” A Sár-hegy oldalát tartották a legjobb szőlőtermő helynek. Telepítettek itt a Tassyok, Széchényiek is. Nyilvánvaló, hogy ezen túlmenően elsősorban Gyöngyös nemesi jogokat élvező lakosai műveltették szőlőjüket.

 Aba Sámuel szobra Abasaáron

(A SZERZŐ FELVÉTELEI)

Érdekes bepillantani abba a mechanizmusba, ahogy valamikor a Sár-hegy oldaláról kiirtották az erdőt, és betelepítették szőlővel. Ahogy kiderül az egykori feljegyzésekből, Abasáron 1780 és 1806 között a Hunyadi-család grófi ágának földesurai az erdőterületeikből az érdeklődésnek megfelelően időnként kiosztottak egy-egy jókora darabot erdőirtásra azzal a céllal, hogy az arra vállalkozók jobbágyszőlőt ültessenek rajta. Az itt telepített szőlőt hat évig használhatták adómentesen, ennek elteltével pedig minden ötödik akó bort be kellett szolgáltatniuk. Hogy milyen fajtákat telepítettek el a feltört hegyoldalba? Schams Ferenc munkásságából tudjuk, hogy a vidék jeles földesurai Burgundiából, a Vezúv lejtőjéről, valamint a Rajna vidékéről hozták be a telepítendő fajtákat.

 Valamikor a falu hegyfelőli szélétől egymás mellett húzódtak a parcellák, fel, teljesen a hegy gerincét borító erdőig. Ez a birtokszerkezet maradt fenn egészen a második világháborút követő időkig is. A település a szőlőoltvány-készítő tevékenységéről is nevezetes, elsőként 1928-ban Dér István kapta meg az engedélyt szőlőoltvány-iskola létrehozására. Az ő parcellája a falu szélétől egészen a Szent Anna-kápolnáig húzódott. Magángazdaként a hatvanas évek téeszesítése előtti időkben háti permetezővel járta a területet lentről a tetőig, naponta többször is. Nagyobb esőzések után pedig puttonyban a hátán és vödrökkel a kezében cipelte vissza a lehordott sáros termőföldet a hegytetőre.

 A téesz szőlőterülete egyre inkább szűkült, a meredek oldalak művelése nem volt kifizetődő a Kádár-korszak alatt. Idővel a gazdaság szövetkezetté alakult át ABASZÖV néven, és jól működött, mivel nem csupán bort, hanem szőlő-szaporítóanyagot is készítettek, azt nagy tételekben adták el a Szovjetunióban, felbomlásakor ez megtorpant, majd megszűnt, s csődbe ment az ABASZÖV.

Grand Crue született

Aki szőlőhegy közelébe születik, annak legszebb hivatása az, ha minden energiáját a szőlő művelésébe fekteti. Ezzel szebbé, élővé teszi környezetét, megmutatja a helyi értékeket, és munkát, vagyis értelmet ad sok-sok falubelije életének. Dér István unokája, Pálinkás Katalin érezte úgy, hogy az tenné méltóvá nagyapja emlékéhez, ha a tönkrement, beerdősült hegyoldalból ismét szőlőhegyet varázsolna. A Pálinkás családnak 800 négyszögöles háztáji parcellája volt a Sár-hegy oldalában a téesz feloszlásáig, ám a privatizáció során sikerült a család egykori birtokát visszavásárolniuk. Amit az oltványkészítésből profitáltak, azt lehetőség szerint azonnal szőlőterületbe fektették. Hangyaszorgalommal mára több mint száz helyrajzi számon nyilvántartva mintegy 70 hektárra sikerült bővíteniük a területüket, ennek fele, 35 hektár van a Sár-hegy legszebb fekvésében, a Cibike-dűlőben, melynek szőlővel való újratelepítése épp napjainkra vált teljessé.

Szintvonalak – szőlősorból

 A telepítést a kor kihívásának megfelelően úgy végezték el, hogy kiirtották a beerdősült hegyoldalon az akácerdőt meg a cserjéket, a faanyagot bedarálva visszaforgatták a talajba, amelyet még tehéntrágyával is dúsítottak. Megszoktuk, hogy a szőlősorok egyenes vonalban húzódnak, alulról a szőlőterület tetejéig. Itt azonban – hazánkban egyedülálló módon – az erdőtől visszanyert területeken mikroteraszokat alakítottak ki, a szőlősorok, teraszok követik a hegyoldal szintvonalainak ívét, az egész olyan, mintha egy topográfiai terepmodellt látnánk. Abasár egész látványa sokkal festőibb lett azáltal, hogy felette hullámzó szőlősorok magasodnak, egészen a Szent Anna-kápolnáig. Itt szinte zenélhet a természet ezen a szőlővel rajzolt kottán, melyet az 1 méteres szintkülönbségenként emelkedő szőlősorok alkotnak.

 A szőlő termőre fordulása három év, és újabb évtizedbe kerül, míg gyökerei olyan mélyre jutnak a talajban, hogy a vulkanikus kőzetből a legszebb értékeket begyűjtsék a bor zamatvilágába. Izgalmas időszak minden borkedvelő számára egy újabb dűlő borainak bemutatkozása. Nos, a Cibike-dűlő betelepítésének első üteméből származó Abasári Olaszrizlingnek már első szüreteléséből a 2012. évi VinAgóra borverseny kategóriagyőztes csúcsbora lett. Máris elmondhatjuk, hogy a Sár-hegy oldalában nagy termőhely, egy „grand crue” született. Létrejött egy ültetvény, amely különleges esztétikai többletet ad a településnek, és ahonnan az előttünk álló évtizedekben a legmagasabb kategóriához tartozó borok fognak kikerülni, emelve Abasár és az egész ország imázsát.

 DÉKÁNY TIBOR

 

2016/43