Előfizetés a lapra

Szibériai szürkebegy-invázió Európában

biológia, Európa, Kitaibel, Kitaibel 2017, madár, ornitológia, szürkebegy

2017/01/21

A szibériai szürkebegy (Prunella montanella) magyar nevéhez hűen elsősorban Szibériában, annak is leginkább az északi, sarkkörön túli részén költ. Elterjedési területe nyugaton az Urál-hegységig, keleten pedig egészen Kamcsatkáig húzódik. Vonuló madár, a telet Északkelet-Kínában és Koreában tölti. A nyugati populációk vonulási iránya így erősen délkeleti irányultságú. Európa Oroszországon kívüli részeibe csak nagyon ritkán vetődik el. Az elmúlt 150 évből mindössze néhány adata ismert. Ezért is érte váratlanul a madarászokat a faj példa nélküli, szokatlanul erős európai beáramlása 2016 októberében. Egy hónap leforgása alatt több mint 200 madarat figyeltek meg!

Korábbi, igen szórványos előfordulásainak zöme Finnországból és Svédországból származik. Megfigyelték még Ausztriában (XIX. század eleje), Olaszországban (1863, 1884, 1901), Csehországban (1943), Görögországban (1965), Lengyelországban (1988), Dániában (1992), Szlovákiában (1994), Fehéroroszországban (1997), Litvániában (1998), Luxemburgban (2005) és Norvégiában (2011) is.

Most ősszel az első madár október 4-én Finnországban jelent meg. A második két nappal később Svédországból került elő. Október 9-én már Skóciában is felbukkant. Október közepe táján a megfigyelések száma ugrásszerűen megemelkedett. Egy-egy napon gyakran több mint tíz (október 20-án például húsz!) újabb előfordulását regisztrálták. November elejétől az újonnan talált szürkebegyek száma jelentősen visszaesett, de a beáramlás még decemberben is folytatódik. December elején már 230 megfigyelt egyed körül jártunk.

A szibériai szürkebegy...
(A SZERZŐ FELVÉTELE)

A madarak többsége megtalálása helyén csak egy-két napig tartózkodott, némelyik azonban (a madarászok nagy örömére) hetekig kitartott. Megtalálásuk nem egyszerű, ugyanis a szibériai szürkebegy (hasonlóan a mi erdei szürkebegyünkhöz) ősszel rejtőzködő életmódot folytat. A célirányos keresés során a madarászok gyakran hanggal próbálták kicsalogatni egyedeit a sűrű növényzetből.

Hogy pontosan mi okozta ezt a különös beáramlást, nem tudjuk, de feltehetően az időjárási viszonyokkal (frontok, légáramlatok) hozható összefüggésbe. Erre utal az is, hogy 2016 őszén más szibériai madárfajoknak, így a különféle füzikéknek, rigóknak és sármányoknak is több megfigyelése volt, mint más években.

...és előfordulása 2016 őszén Európában

Itthon szibériai szürkebegy (egyelőre) nem került elő, viszont több más szibériai madárfaj megörvendeztette a hazai madarászokat: például a szibériai csilpcsalpfüzike, a barna és a vándorfüzike és a sarkantyús pityer. A vándorfüzikének különösen „jó” éve volt idén ősszel: több tucatnyit láttak belőle. Volt olyan nap, amikor öt különböző helyről – köztük Budapestről – is előkerült.

RIEZING NORBERT

2016/52