Előfizetés a lapra

Szemrevaló ételek

étel, lélektani lelemények, pszichológia

2017/09/21

Nemrég tették közzé az Obesity Update 2017 című jelentést, melyben az OECD harmincöt tagországának lakosságát vizsgálták a túlsúlyosság szempontjából. Az eredmények meghökkentőek, a felnőtteknek több mint a fele, a gyerekeknek pedig közel egyhatoda túlsúlyos vagy kórosan elhízott. Ráadásul a túlsúlyosak aránya az utóbbi évtizedekben folyamatosan nő, és várhatóan ez a tendencia folytatódni is fog.

Ki a felelős mindezért? Az első számú főbűnös jól ismert: az evolúció. Az ember ugyanis arra szelektálódott, hogy szeresse a tápláló, kalóriadús ennivalót. Hiszen a biológiai környezetben nehéz volt hozzájutni zsíros vagy cukros ennivalóhoz, de akiben elég erős volt a késztetés ezek megszerzésére, az javíthatta fizikai kondícióját, növelhette túlélési és szaporodási esélyeit. Ám ami hasznos volt a törzsfejlődés korábbi szakaszában, az átokká vált a modern világban, amikor a zsíros, cukros, kalóriadús ételek szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre. Agyunkban ma is működik az ősi késztetés, mely ezek megszerzésére sarkall, s az egyik legfontosabb hajtóerő az, hogy a kalóriadús, tápláló ételeket különösen finomnak találjuk. Ez a mindig új megerősítést jelentő ízlelési élmény és a gyakorlatilag folyamatos vágy a cukros, zsíros ételek fogyasztására, éles ellentétben áll azzal a tudásunkkal, hogy az ilyen ételek nagy mennyiségben kifejezetten ártanak az egészségnek. Állandó kísértésben élünk, hiszen az egészségtelen ételek mindig ott vannak a szemünk előtt, kínálják magukat a boltokban, éttermekben, az utcán, és alighanem a saját hűtőszekrényünkben is. Hogyan védekezhetünk a kísértés ellen?

 Astrid F. Junghans, a Hollandiában működő Utrechti Egyetem kutatója és munkatársai egy kísérlet során azt vizsgálták, hogy a gyerekek és a felnőttek figyelme mire irányul, ha egészségtelen vagy egészséges ételek kerülnek a szemük elé. A kísérletbe 34, hozzávetőleg tíz év átlagéletkorú gyereket és 46 húsz év körüli felnőttet vontak be. A résztvevők fejére olyan készüléket helyeztek, mely folyamatosan rögzítette a nézésirányt, majd mindenkinek több képet mutattak egymás után. Ezek egy egyszerűen megterített asztalt ábrázoltak, melyen két tálat helyeztek el: az egyikben viszonylag egészségtelen étel volt (panírozott fasírtrolók), a másikban viszont egészséges (natúr zöldborsó). A kutatók egy előzetes kérdőíves felmérésből tudták, a hogy kísérletük résztvevői – gyerekek és felnőttek egyaránt – fontosnak tartják az egészséges táplálkozást. Ennek ismeretében talán különös, hogy a képek megjelenésekor mégis szinte mindenkinek a szeme a fasírtrudacskákra szegeződött: a felnőttek 81,6%-a, a gyerekeknek pedig 76,2%-a kezdte nézni az egészségtelen, kalóriadús, zsíros ételt. Ám ezután a kezdeti, önkéntelen reakció után a gyerekek és a felnőttek viselkedése világosan elkülönült, a felnőttek hamar elkapták a tekintetüket az egészségtelen ételről, a gyerekek viszont csak sokkal lassabban tudtak elszakadni a fasírt látványától.

 Ez azt jelzi, hogy az életkor előrehaladtával, ahogy egyre érettebbé válunk, mindinkább képesek leszünk irányítani a figyelmünket. Hogy megkíméljük magunkat a kísértéstől, egyszerűen nem bámuljuk hosszasan a vonzó, de egészségtelen ételt. És ez nagyon jó taktika, ugyanis ismert tény, hogy ha választani kell több dolog közül, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy amellett fogunk dönteni, amelyik hosszabb ideig volt a szemünk előtt. Ezért apró, de hasznos trükk lehet a kalóriák elleni harcban, ha nem legeltetjük a szemünket a „bűnös” étkeken, hiszen ezzel csak fölösleges kísértésnek tennénk ki magunkat, amelynek végül – valószínűleg – úgysem tudnánk ellenállni.

 MANNHARDT ANDRÁS

 

2017/22