Előfizetés a lapra

Szegénység, társadalmi kirekesztődés

adatok és tények, statisztika, társadalom

2014/05/09

Az Európai Unió statisztikai hivatala (EUROSTAT) 2001-ben állt elő egységes mutatószámrendszerével, mely a szegénység és szociális kirekesztődés tagállamok közötti összehasonlítására volt hivatott. A módszertan szerint szegénynek az nevezhető, akire a következő három tényező közül egyik fennáll: relatív szegény (azaz olyan háztartásban él, ahol a jövedelem nem éri el a medián jövedelemnek – a sorba rendezett jövedelmek középső értékének – a 60%-át; súlyos anyagi nélkülözésben él (azaz meghatározott kilenc fogyasztási tétel közül négyről kénytelen lemondani); alacsony munkaintenzitású (azaz olyan háztartásban él, ahol a munkaképes korúak lehetséges munkaidejüknek kevesebb mint ötödét töltik csak ki).

Magyarországon 2012-ben a teljes népesség 14%-a, 1379000 ember volt relatív jövedelmi szegény. Korosztályokat tekintve legveszélyeztetettebb a 18 év alatti, azaz gyermekkorú népesség volt, akiknek több mint ötöde a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkező háztartásban élt. A szegénység kockázata legnagyobb a munkaerőpiacról kiszorultak (49,5%) esetében volt, de a három és annál több gyermeket nevelőké (32,4%) és az egyszülős háztartásoké (29,5%) is jóval átlag feletti volt. A jóléti transzferek Magyarországon jelentősen csökkentik a szegénység kockázatát, nélkülük a szegénységi ráta 49,7% lenne.

 A súlyos anyagi nélkülözés a lakosság több mint negyedét (25,7%) – több mint 2,5 millió embert – érintett 2012-ben hazánkban. Ezzel az unió azon négy tagállamához tartoztunk – Bulgária, Románia és Lettország mellett –, ahol a legnagyobb arányú volt a nélkülözés. A magyar lakosság 74%-ának nem volt fedezete váratlan kiadásokra, 67%-a pedig az évi egyhetes üdülést sem tudta megengedni magának. A lakosság közel egyharmadának nem jutott pénze arra, hogy kétnaponta hús kerüljön az asztalára, 26,4%-ának pedig hiteltörlesztési vagy a lakással kapcsolatos fizetési hátraléka volt 2012-ben. 1 millió 440 ezren olyan lakásban éltek, ahol nem tudták megoldani a megfelelő téli fűtést. A magyarországi lakosság 9,6%-ának életében a jövedelmi szegénység és a súlyos nélkülözés együtt volt jelen.

 Az egy főre jutó éves nettó jövedelem alapján sorba rendezett háztartásokat tíz csoportba szokták sorolni (decilisek). Magyarországon az alsó decilisbe tartozó 249 ezer háztartásban – amelyekben 982 ezren éltek – az egy főre jutó éves nettó jövedelem 2012-ben 298 ezer forint volt. A felső decilisbe tartozó 522 ezer háztartásban – amelyekben 979 ezren éltek – az egy főre jutó éves nettó jövedelem közel 2,4 millió forint volt, nyolcszor több mint az alsó jövedelmi tizedben élők esetében. A legszegényebb tized háztartásainak átlagos taglétszma 3,9 fő volt és havonta fejenként 24,8 ezer forint állt rendelkezésükre. A leggazdagabb tized háztartásaiban átlagosan 1,9-en éltek, és fejenként közel 200 ezret költhettek havonta. A társadalmi jövedelmek az alsó decilisben élők nettó jövedelmének 63, a legfelső decilisben élőkének 27%-át tették ki.

JÁVORSZKYNÉ NAGY ANIKÓ

2014/15