Előfizetés a lapra

Placebo – nocebo

A hét kutatója, biológia, orvostudomány, placebo, pszichológia

2014/06/04

A placebo-hatásról sokan hallhattak már, leginkább azzal kapcsolatban, hogy hatóanyag nélküli tabletták is hatnak, ha megfelelő körülmények között kapja a beteg. A kevésbé ismert nocebo pedig azokat a negatív mellékhatásokat jelenti, amelyek valódi hatás nélkül is jelentkeznek. Ezeket a világviszonylatban is kevéssé kutatott témákat vizsgálják az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetében. Ezekről az érdekes jelenségekről beszélgettünk Bárdos Györggyel, az intézet igazgatójával.

– A sportpszichológiától a halálközeli élményekig sok mindennel foglalkozik. A placebo-nocebo honnan jött?

– Ádám György professzor tanítványa voltam, és ma is annak vallom magam. Ő elsősorban a belső szervi érzékelési folyamatokkal foglalkozott, így a placebóval is. Én is ezen a vonalon indultam el, ebből írtam a kandidátusi munkámat. A lelki és a zsigeri működés közötti kapcsolatrendszert vizsgálom sok-sok éve, és ebbe a placebo tökéletesen beleillik.

 Egy hallgatóm erről írt egy nagyon jó szakdolgozatot, majd itt maradt az egyetemen doktorandusznak. Később elment, de addigra már voltak szakdolgozók, biológusok, pszichológusok, akik felvették a fonalat. Köztük egy akkori diák, Köteles Ferenc, aki lassan docens lesz nálunk. Neki nemrégiben jelent meg a Placebo-hatás című világszenzációs könyve. Szóval, Köteles Ferenccel együtt kezdtünk mélyebben is foglalkozni a témával. Az első néhány sikeres próbálkozás után látszott, hogy sokkal több van benne, mint gondoltuk.

– Mit vizsgáltak?

– Cziboly Ádám kollégám végzett egy vizsgálatot, amelyben ugyan kisszámú beteg szerepelt, de az eredmények nagyon markánsak voltak. Ezen felbuzdulva óriási kutatást terveztünk, klinikai együttműködésben, többszörös kontrollal, ahogy illik. Mintaszerűen megtervezett projekt volt, de az Országos Etikai Tanács nem engedélyezte. Ma sem értjük, miért. Maradtunk tehát a megkezdett kísérleteknél, és egyértelműen ki tudtuk mutatni annak a jelentőségét, hogy a beadott tablettának milyen a színe, az alakja és a fontosságát a szuggesztióknak, amelyeket az orvos vagy a terapeuta ad stb. Ekkor kezdtünk foglalkozni azzal is, mi szerepel a gyógyszerek betegtájékoztatójában. Itt futottunk bele a nocebo-hatásba.

– Ezt alighanem kevesebben ismerik.

– A nocebo lényegében ugyanaz, mint a placebo, csak ellentétes az előjele. Kissé leegyszerűsítve, a valódi hatások nélkül is jelentkező negatív mellékhatásokról van szó. A tájékoztatókban sok negatív tünetet sorolnak fel, ami persze kötelező, mivel benne van mindenféle direktívában.

 Számos per is volt amiatt, hogy nem soroltak fel eleget. Mi azt találtuk, hogy az egyik tájékoztatóban nem szerepelt egy tünet, és abban a kórházban, ahol kimaradt, ott nem is fordult elő, a többinél viszont igen. Így derült ki számunkra is, hogy a nocebo mennyire izgalmas, és még inkább kell vele foglalkozni. Egyébként a nocebo is ugyanúgy függ a tabletta színétől, alakjától stb., és itt sem csak gyógyszerekre érvényes.

 Például az Országos Sugárbiológiai Intézettel (OSSKI) közösen vizsgáltuk a transzformátorok potenciális egészségkárosító hatásait. Noha viselkedési változások nem látszódtak, enyhe és átmeneti biológiai eltérések igen, de azt nem tudni, meghaladják-e a sejtszintet.

 Aztán ebből indult a modernkori egészségféltés vizsgálata. Olyan aggodalmakról van szó, melyeket az újfajta technika és technológia vált ki sokakban. Talán éppen a sugárzások vélt és valódi hatásainál látszik legjobban, mennyire befolyásolja az embereket a kulturális és társadalmi miliő, ami aztán megjelenik az érzékenységekben és sok-sok szomatizációs kórképben.

– Mondana gyakorlati példát?

– Hosszú évtizedeken keresztül az új gyógyszereket placebóval szemben tesztelték. Az egyik csoport az új gyógyszerből kapott, a másik a placebóból, de nem tudták, ki melyiket kapja. Az volt az érdekes, hogy nemcsak az új gyógyszereknek voltak mellékhatásai, hanem a placebónak is! Sőt, egyes antidepresszáns-vizsgálatoknál a placebó esetében több mellékhatás jelentkezett, mint a valós gyógyszernél. Nehéz értelmezni, hogy valódi hatás nélküli gyógyszernél mellékhatásokat lehet érzékelni. Fontos megjegyezni, hogy a placebo-hatás nem csak önmagában, hanem a hatóanyagok hatásával együtt is jelentkezik, azaz a valódi gyógyszereket is kíséri placebo- (és nocebo-) hatás. Olyan is van, hogy új gyógyszert kezd valaki szedni, és a mellékhatások hamarabb jelentkeznek, mint a célhatás. Sok gyógyszer valódi hatása ugyanis csak több hét után jelentkezik, de már egy hét elteltével mutatkoznak mellékhatások. Ezek sokszor kifejezetten nocebo-jellegűek.

 Kiderült, hogy ennek is lehet haszna a terápiában. A páciens a mellékhatások monitorozásával győződik meg arról, hogy a szer tényleg működik, és ennek megfelelően már úgy érzékeli, hogy dolgozik a gyógyszer. Ez is nagyon izgalmas felismerés volt, és rámutatott arra, hogy placebo-gyógyszert csak ott és akkor érdemes alkalmazni, ha az adott állapotra nincs specifikus készítmény, illetve ha biztosak vagyunk abban, hogy nincs a betegség mögött speciális elváltozás. Másként fogalmazva: a placebo sem csodaszer!

 Később a placebo-vizsgálatokból „nőtt ki” a testi tudatosság vizsgálata, azaz mitől függ, hogy mennyire vagyunk tudatában annak, mi történik a testünkkel. Olyan praxisok kapcsán vizsgálják, mint például a jóga, a Pilates, különféle harcművészetek, meditáció stb. Ez is nagyon ígéretes kutatási irány és ezekkel is nagyon keveset foglalkoznak.

– Lehet sejteni, hogy mi a placebo és a nocebo mechanizmusa?

– Azt gondoljuk, van az embernek egy képessége, amelyet az utóbbi évezredekben elfelejtett vagy legalábbis elnyomta a szociális és kulturális fejlődés. Ez az öngyógyító képesség, amely azon alapul, hogy nagyon magas bennünk a pszichológiai erő, s ez különböző utakon aktiválható. Ugyanúgy, ahogy az önrontó mechanizmusok is. Mind a kettő erős, gyakran nem tudatos pszichés kontroll alatt áll, és nagyon erős rá a kulturális hatás.

 Ugyanakkor ebben az a rossz, hogy sok jelenségre kimondják: nincs biológiai alapja, mert nem lehet megtalálni stb. Csakhogy mi biológusok is vagyunk, és bujkál bennünk a kisördög. Az elektromágnesességgel kapcsolatos kísérleteinknél kitűnt, hogy a patkány nem viselkedett másként, nem látszott rajta semmilyen betegségtünet, de amikor a sejteket néztük, mindig volt valami picike eltérés. Emberre alkalmazva, azt gondoljuk, hogy lehetnek nagyon nehezen megfogható, nem specifikus biológiai hatások, amelyekre ráépülhet egy pszichés mechanizmus, és kialakulhat egy betegség. Kiderülhet, hogy volt valami fertőzés korábban, amelynek nincs köze közvetlenül a kórképhez. Ám ilyenkor az ember kicsit jobban figyel magára, többet aggódik, és a biológiai jeleket, amelyek egyébként normálisan jelentkeznek, kórosnak címkézi. Ennyi elég is ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta panaszmintázat. Az orvos persze nem tehet mást, mint hogy kivizsgálja. Ezzel el is fogadták, mint tünetet, holott nagy része valójában nem az, vagy nem annak a tünete, aminek gondolták. Ez tehát egy önerősítő kör, amit az egész társadalom elfogad. Elég, ha arra utalok, hogy Magyarországon mennyire elterjedtek a depressziós, szorongásos tünetek.

 Mi úgy gondoljuk, hogy a pszichológiai és biológiai működés nagyon mély, nagyon szerteágazó és változékony együttműködése látszik az ilyen problémák hátterében. Az a jelmondat lebeg előttünk, hogy úgy gyógyítsunk a placebo-hatással, hogy ne kelljen placebót adni. Tehát megtalálni azt a belső mechanizmust, amelyet aktiválni kell ahhoz, hogy a gyógyító folyamatok jól működjenek.

 TRUPKA ZOLTÁN

 

2014/20