Előfizetés a lapra

Naplójegyzetek a vészkorból

Fenyő Miksa, könyv, könyvtermés, napló, Park Kiadó, történelem, XX. század

2014/09/16

Fenyő Miksa, a Nyugat alapítója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének vezérigazgatója, a legnagyobb magyar költők és írók barátja és mecénása, 1944 elejétől tíz hónapon át bujkált először egy ma is álló budai lakásban, majd Pesten. A magyar nyelvbe, kultúrába beágyazódva élte mindennapjait, soha nem tartotta magát zsidó embernek, amíg a zsidó törvények – legnagyobb megdöbbenésére – nem nevezték annak.

 1944-től kezdődő bujkálása különös helyzeteket teremtett, mivel második felesége nem számított zsidónak, így fiúk „félzsidó” volt, de 1944-ben már a tízéves gyereknek is bujkálnia kellett. Mivel Fenyő saját korában jól ismert személy volt, hogy ne veszélyeztesse, a gyereket idegeneknél igyekeztek elhelyezni. A kis Márió, akinek Babits Mihály volt a keresztapja, az állandóan változó otthonoktól, a veszélytől, a ráragasztott új meg új nevektől idegi bántalmaktól szenvedett. A feleség szinte folyton úton volt, szervezte férje és fia bujkálását – eleinte energikusan, majd egyre felőröltebben, míg végül már az öngyilkosság gondolatáig jutott el. Fenyő Miksa első házasságából származó gyermekei is bujkáltak – a tíz hónap alatt hol együtt, hol külön.

 Habár Fenyő Miksa a bujkálás hónapjai alatt szinte ki sem mozdult a menedékből, amelyet sokáig még a bombázások alatt sem hagyott el, hogy bujtatóit ne sodorja nagyobb veszélybe, viszonylag jól értesült volt a mindennapok híreit és a zsidóságot ért szörnyű bűntetteket illetően.

 Naplójában higgadtan igyekszik elemezni a helyzetet, szüntelen keresi az okokat is, amelyek a történelmet ebbe a tébolyba vezették. Jegyzeteit olvasva így nyerünk szinte személyes betekintést a megpróbáltatásokba, és kapunk értő, olykor bizonytalan helyzetelemzéseket.

 Fenyő Miksa Az elsodort ország című könyvét olvasva bizonyossá válik, hogy ott és akkor egy történet véget ért az emberiség számára. Olyan értelmetlen szörnyűségek váltak valósággá, amelyeket néhány évvel korábban senki még elképzelni sem tudott volna. A megpróbáltatások közepette Fenyő Miksa rendületlenül írta feljegyzéseit mindig arra törekedve, hogy ne ragadják el indulatai, s amennyire lehetséges, megértse embertársait. Mint kortársai, ő is az emberi természet legrosszabb vonásait tapasztalta meg, de átélte az önzetlen segítségnyújtást is.

 Szinte csodával határos módon Fenyő Miksa családja átvészelte a szörnyűségeket. A napló az első szovjet katonának a bunkerben való megjelenésével ér véget, de mi, az utókor tudjuk, hogy Fenyő Miksa már sohasem talált vissza régi életéhez. A kommunista országba képtelen volt beilleszkedni, élt Rómában, Amerikában, végül Bécsben kötött ki, hogy minél közelebb lehessen szeretett hazájához.

(Az elsodort ország. Park Könyvkiadó, 2014, 542 oldal, 4500 forint)

-j-

2014/33