Előfizetés a lapra

Mit üzen a tükör?

ebéd, lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, szósz, tükör

2015/10/20

Nem kell az egészséges étkezés megszállottjának lenni ahhoz, hogy az ember tudja, a jelentősebb mennyiségű cukrot tartalmazó ételek nem túl egészségesek, mert hízlalnak és növelik bizonyos krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. Azt is tudjuk, hogy emiatt a majonézből, a ketchupból és a többi flakonos szószból csak módjával érdemes fogyasztani. No de ki az, aki türtőztetni tudja magát, és kevesebbet eszik belőlük, mint amennyit szeretne, amikor ezek a szószok olyan finomak…? Nos, ez már valódi lélektani kérdés, és épp erre kereste a választ Nicolas Guéguen és Virginie Charles-Sire abban az egyszerű, de nagyon is gyakorlatias kísérletben, amelyről a Food and Nutrition Sciences című folyóiratban számoltak be 2011-ben. Pontosabban fogalmazva a két kutató kérdése nem is az volt, hogy ki tud ellenállni a cukros szószok csábításának, hanem hogy mikor vagyunk képesek erre?

Szembe sült (SZŰCS ÉDUA RAJZA)

Kísérletüket egy francia egyetem étkezdéjében végezték, ahol a különféle szószok nagy, több literes, pumpás flakonokban álltak egy asztalon, és mindenki annyit nyomhatott belőlük a tányérjára, amennyit csak akart. Guéguen és Charles-Sire két héten át hat alkalommal egy-egy órán át figyelte, mennyi szószt fogyasztanak az ott ebédelő diákok. Több mint 4100 személy adatainak alapján megállapították, hogy a menzán étkezőknek mintegy 23%-a nyomott a tányérjára valamelyik szószból. A kísérlet „lelke” egy tükör volt, melyet a hat alkalomból kétszer felerősítettek a szószos flakonok fölé, mégpedig oly módon, hogy aki az asztalhoz lépett, könnyen megláthatta magát benne. Amikor a tükör ott volt a flakonok fölött, a kutatók nemcsak azt jegyezték föl, hogy ki hányat pumpál a szószokból, hanem azt is, hogy az illető belenézett-e a tükörbe, vagy sem. A megfigyeléssorozat végén kiderült, hogy a férfiak átlagosan négyszer, míg a nők háromszor nyomták meg a pumpát – de csak akkor, ha nem volt ott a tükör vagy a vendég nem nézett bele. Aki belenézett a tükörbe, annak a szószfogyasztása drámaian csökkent: a férfiak beérték átlagosan 2,6, a nők pedig 1,4 pumpanyomással!

Ez nem lepte meg a kutatókat, mivel lélektani kísérletekkel már többször sikerült igazolni, hogy bizonyos tárgyak puszta jelenléte befolyásolja az ember viselkedését. Egy régebbi kutatás során például megállapították, hogy a hitelkártya látványa fokozza az ember pénzköltési hajlandóságát, egy másik alkalommal pedig az derült ki, hogy ha egy étteremben a tengerre utaló képi motívumokat helyeznek el – mondjuk a szalvétán egy hajó rajza van –, akkor lényegesen többen rendelnek halételeket, mint akkor, amikor ezek az elemek nincsenek jelen. Azaz: más környezetben másképpen viselkedünk! A hatásmechanizmus lényege minden bizonnyal az, hogy a tárgyak asszociációkat indítanak el bennünk, és ez megváltoztatja azt a gondolati környezetet, amelyben azután döntéseink megszületnek. Ha a tükörbe pillantunk, valószínűleg elgondolkodunk azon – még ha nem is nagyon tudatosan –, hogy milyen a külsőnk, milyen formában vagyunk, egészségesnek nézünk-e ki. Ez pedig már közvetlen kapcsolatban áll a helyes táplálkozás gondolatkörével. S ha éppen egy szószokkal teli asztal előtt állunk azzal a szándékkal, hogy pumpáljunk belőlük a tányérunkra, az egészség gondolatának felidézése elég lehet arra, hogy egy kicsit visszafogjuk magunkat. A tükör üzenete egyértelmű: pontosan azt mondja, amit hajlandók vagyunk kiolvasni belőle.

Mannhardt András

2015/32