Előfizetés a lapra

Merre tart a magyar űripar?

A hét kutatója, élettelen természettudomány, interjú, technika, űrállomás, űripar, űrkutatás

2014/10/09

Folynak a tárgyalások Magyarország csatlakozásáról az Európai Űrügynökséghez. Az ESA egyik legfontosabb szakmai feltétele, hogy megfelelő szintű űriparunk legyen. Sokak számára meglepő lehet, hogy hazánkban egyáltalán létezik ilyen iparág, pedig egyik vezető képviselője, a BHE Bonn Hungary, számos egyedi eszközt gyárt és szállít a világ különböző területeire. Solymosi János űrtechnológiai igazgatóval a magyar űripar helyzetéről és lehetőségeiről beszélgettünk.

– Honnan jött az űrkutatás iránti érdeklődése?

– Gyerekkorom óta érdekeltek a csillagok, a távoli világok. Érdekelt, hogy miként lehet kommunikálni akár millió kilométeres távolságból. Első munkahelyemen, a KFKI-ban speciális műszereket fejlesztettünk a kutatók számára. 1983-ban kerültem át a Műszaki Egyetem Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszék Űrkutató Csoportjába. A híres 708-as labor évtizedekig az ország egyik vezető űrtechnológiai műhelye volt, több világszínvonalú szakembert adott a nemzetközi high-tech iparnak és kutatásnak. Akkor már elkezdődött a magyar űrkutatás egyik legnagyobb presztízsértékű projektje, a VEGA-Halley program, melynek fő célja – a történelemben először – a Halley-üstökös meglátogatása volt. Nemzetközi szintű űrtechnológiát fejlesztő csapat tagja lehettem, komoly kihívást jelentő feladatokat kellett megoldanunk. Hálás vagyok a sorsnak és a szakmailag és emberileg is kiváló kollégáimnak, hogy ennek mind részese lehettem. Még ma is az ott megtanultak adják a szakmai mércém alapját.

 A kilencvenes évek elején forrás nélkül maradt a magyar űrkutatás, amelynek az lett a következménye, hogy a magasan képzett kollégák egy része külföldre ment. Lehetőséget kaptam, hogy Münchenbe menjek fejlesztőmérnöknek egy ismert high-tech céghez, melynek német tulajdonosával úgy döntöttünk, hogy Budapesten létrehozunk egy kutató, fejlesztő céget, amely hivatalosan 1991 júniusában alakult meg. Az azóta eltelt több mint húsz évben a cég tulajdonosi struktúrája átalakult, a tulajdonosi kör ma már 100%-ban magyar.

– Ebben már voltak űrrel kapcsolatos tevékenységek?

– Űripari termékekkel közel húsz évvel ezelőtt először Indiában jelentünk meg. Berendezéseink szinte szabványos eszközök lettek a kinti földi követőállomásokon. Ennek révén számos más eszközt is készíthettünk. Például részt vettünk India első holdprogramjában a Chandrayan-1-ben és a mi berendezéseinkkel veszik a pár hónappal ezelőtt indított Mars-szonda által küldött jeleket.

– Június közepén a Nemzetközi Űrállomás külsején elhelyeztek egy berendezést, amit szintén önök készítettek. Hogy kerültek oda?

– A Nemzetközi Űrállomás (ISS) deklaráltan a békés együttműködés szigete. Itt a legnagyobb egyetértésben és egymás segítésével dolgoznak együtt az Egyesült Államok, Oroszország, Európa és Japán kutatói és mérnökei. Kaptunk egy felkérést, hogy fejlesszünk ki és gyártsunk le egy speciális mikrohullámú kommunikációs modult. Áprilisban vitte fel a Progressz teherűrhajó a berendezésünket, és június 19-én egy űrséta keretében a Zvezda-modul külső felületére szerelték fel, és be is üzemelték.

– Miért van erre szükség?

– Az ISS körülbelül 380 km-es magasságban kering, és 90 perc alatt kerüli meg a Földet. Egy-egy földi állomás fölött mindössze 4-8 percig látható, ennyi ideig lehet vele közvetlenül kommunikálni Ezért az oroszok, a NASA és az európaiak is geostacionárius pályán keringő (állandóan a Föld egy adott pontja fölött lévő) átjátszó műholdakat használnak. Három ilyen hold már folyamatosan tudja követni az Űrállomást. Tehát az ISS-ről nem lefelé sugároznak, hanem felküldik a jelet az éppen látható geostacionárius holdra, ami aztán továbbítja az adást a Földre. A mi kommunikációs berendezésünk igen fontos része ennek a rendszernek.

– Milyen a megítélése a magyar űrtevékenységnek és a magyar űriparnak a világban?

– A statisztika szerint eddig egyetlen olyan eset sem fordult elő, hogy műhold vagy űreszköz magyar műszer vagy berendezés miatt hibásodott volna meg. Ezt tudják rólunk külföldön, és nem véletlen, hogy a hazai űrszakma rendszeresen kap megkereséseket komoly űrprogramokban való részvételre. Kevés nemzetnek adatik meg, hogy berendezéseik ott lehetnek a Nemzetközi Űrállomáson, vagy például a Rosetta űrszonda leszállóegységén, amely több mint tíz év mélyűri utazás után – az emberiség történetében először – hamarosan le fog szállni egy üstökös magjára. Ezek a programok a presztízsen túlmenően komoly megrendeléseket is hozhatnak a hazai űrszakmának. Jók a kapcsolataink, ismernek és elismernek bennünket, komoly lehetőségeket látok ezen a területen. Mindezek tükrében érthetetlen, hogy hazánknak még mindig nincsen elfogadott űrstratégiája!

– Jól tudom, hogy amerikai műholdakon is működnek berendezéseik?

– Valóban, már közel három éve hibátlanul működnek az általunk fejlesztett digitális berendezések két amerikai kommunikációs műhold fedélzetén. Az általunk készített berendezés az egyik legfontosabb rendszer a fedélzeten, hiszen ha nem működik a kommunikáció, akkor az egész hold csak egy darab vas. Saját sikerünkön túlmenően ez az egész magyar űripar sikere is. Ez az első eset, hogy magyar berendezés biztosítja professzionális külföldi műholdak elsődleges kommunikációját. Ezért mérföldkőnek tekinthető a magyar űrtechnológia történetében.

– Űrtechnológiai igazgatóként személyesen is részt vesz a projektekben?

– Igen, minden emberre szükség van. Szerencsére kiváló kollégáim vannak, akik nagyon jól végzik a projektek napi szintű irányítását. Személyesen áramköri tervezésben már nem veszek részt, de a technológiát, az űrminősítési feladatokat én irányítom, és a speciális tesztelésekben is részt veszek. Végül, de nem utolsó sorban nekem kell vállalnom a teljes felelősséget a projektekért.

– Társelnöke a HATP szervezetnek. Mit jelent ez?

– Alapító tagjai vagyunk a Magyar Repülő és Űrtechnológiai Platformnak (HATP). Ez a szervezet fogja össze a több évtizedes űrtapasztalatokkal rendelkező hazai szakemberek többségét. Vannak újabb tagok is, de ezt a platformot repülő- és űrtechnológia termékfejlesztésre találtuk ki, és igyekszünk megőrizni azt a magas műszaki és szakmai kultúrát, amelyet évtizedek alatt a magyar űrszakma megteremtett. Ezzel szeretnénk hazánkat méltó módon képviselni Európa és a világ űrpalettáján.

– Ön a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke, és tagja a Magyar Űrkutatási Tanácsnak is. Miért tartja fontosnak ezt a tevékenységet?

– Hosszú távon a mi szakmánk létének is alapja a megfelelő utánpótlás. Ha bármivel is tudom segíteni, hogy a jövő űrkutatói, űripari szakemberei támogatást kapjanak, akkor szívesen megteszem. Nagyon magas az ingerküszöbük a mostani fiataloknak, nem könnyű motiválni őket, hogy az űrtevékenységet válasszák élethivatásuknak. Jó dolog látni, hogy egyetemeinken kredites tárgyként űrtechnológia-oktatás is folyik. A cégnél is egyik fontos célunk, hogy ha valaki ezzel akar foglalkozni, ne kelljen elhagynia az országot. Az Űrkutatási Tanács pedig stratégiai kérdésekben a területet felügyelő miniszter szakmai tanácsadó testülete. Igyekszünk jó tanácsokat adni, és mindnyájan reméljük, hogy a javaslatok meghallgatásra kerülnek.

 TRUPKA ZOLTÁN

 

2014/37