Előfizetés a lapra

Luxus a XVIII. századi főúri kertekben

kastély, kert, művészet, narancs, orangerie, történelem, üvegház

2016/03/03

Napjainkban a narancs a téli hónapok elengedhetetlen gyümölcse. Nem mindig volt ez így. A XIX. század végére kiépült vasúthálózat tette lehetővé, hogy a narancs és a citrom szélesebb közönséghez eljusson. A XVII–XVIII. században csak kevesen engedhették meg maguknak ezt a luxust. A kastélykertekben külön üvegházakat építettek a narancsfák nevelésére, teleltetésére, ezeket orangerie-nek [ejtsd: oranzsöri] hívták, nyáron pedig a fákat kihelyezték az üvegházak elé szabályos rendben.

Az orangerie-k építése egész Európában elterjedt divat volt. XIV. Lajos versailles-i kertjében ugyanúgy megtalálhatók voltak a narancsfák, mint IV. Frigyes Vilmos potsdami kastélyában és más fejedelmek kertjeiben. Az I. Rákóczi György fejedelmi udvarában nemes inasként szolgáló Haller Gábor Naplójában 1631-es hágai tartózkodásáról leírta, hogy látta „az fejedelem kertit, melynek mását nem láttam, ott külömb-külömbféle gyümölcsfákat és virágokat, úgymint narancs, citrom, pomagránát és egyéb efféle fákat.” A XVII. században Közép-Európában is kísérleteztek narancsfák tartásával, például I. Rákóczi György erdélyi fejedelem is, aki „12 narancsot és 7 citromot” küldött Kővár várából feleségének, Lorántffy Zsuzsannának 1633-ban.

Orangerie-k Magyarországon

A narancsfák kertekbe telepítésének és üvegházak építésének divatja Magyarországon a XVIII. században terjedt el, számos kastélyhoz létesítettek egy vagy több narancsfaházat. A körmendi Batthyány-kastély kertjébe több orangerie-t is építettek az 1730-as évek elején. A Festetics-család több kastélyának parkjában létesített narancsházat: például a XVIII. század közepén a keszthelyi kastélykertben, illetve a dégi kastély angolkertjének falu felőli részén is épült ilyen üvegház klasszicista stílusban. Napjainkban mindkét kert rekonstrukciója folyamatban van.

 III. Vilmos orániai herceg, Amsterdam, Rijksmuseum

Esterházy (Fényes) Miklós herceg is építtetett orangerie-t fertődi kastélya parkjába. Pálffy János 1784-ben így írt az eszterházai narancsfákról: „A kastély két oldalán egy-egy kis kert van virágos táblákkal, mindkettőt kőkorlátok veszik körül, amelyeken 6-6 kis gyermekcsoport áll lámpákkal és 8-8 váza; mindkét kis parterben 8-8 zöldre festett virágkosár és 48-48 szép narancsfa, a kastély körül is áll 68 narancsfa, összesen tehát 164 csupa válogatott szépségű narancsfa”.

 A péceli kúriát barokk kastéllyá bővítő Ráday Gedeon is építtetett oran­gerie-t. A török ifjú éneke című versében így ír: „Valál szerencse mindég hívem, / Miért tennék panaszt reád? [...] Midőn az ősz borzadt szárnyával, / Dércsípetten hozzánk bé-jő, / Citrom, narancs s gránátalmával / Jóvoltodból szép kertem bő”.

A fertődi Esterházy-kastély déli homlokzata, MNM Történelmi Képcsarnok 

Narancsházakat még a XIX. század első felében is létesítettek, például a gödöllői kastélykert oran­gerie épületét Gras­sal­ko­vich III. Antal építtette. A Marosvásárhelytől 23 kilométerre délkeletre és Segesvártól 36 kilométerre északra fekvő ke­le­men­telki Henter-kúria leírásakor Jókai Mór megjegyzi, hogy „Az úrilak hátulsó csarnoka üvegházon végződik, mely tele van meleg éghajlati növényekkel, körül díszlő narancs- és citromfák, mindnek egyik ága még virágzik, a másikat aláhúzza az aranyló almák terhe. – Ilyenek lehettek azelőtt a többi erdélyi úri lakok is.”

Festészet és egzotikum

A XVIII. századi magyarországi ősgalériák portréin gyakran megjelennek akkoriban egzotikusnak számító tárgyak, ruhadarabok, növények és állatok. A kastélykertekben közkedvelt narancsfa több főúri női arcképen is előfordul, például a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában ismeretlen nő portréjaként számon tartott félalakos képmáson. Ezen a hölgy asztalra állított, kővázában nevelt narancsfa mellett áll, bal kezével egy nyakán zöld masnis nyakörves őzet simogat. A festmény a Hadik-Barkóczy-anyag részeként került a múzeumba.

Ismeretlen nő portréja, MNM Történelmi Képcsarnok 

A kővázába ültetett narancsfa a főúri luxust hangsúlyozza a portrékon. A vázában vagy dézsában nevelt narancsfával további három, magyarországi közgyűjteményben őrzött női képmáson találkozunk. A Barkóczy Borbáláról (gróf Cziráky Józsefné, 1700–1773) a győri Xántus János Múzeum két olajfestményt őriz, a grófnő mindkettőn fadézsába ültetett narancsfa mellett áll. Az egyik portré félalakos, ovális, 1742 előtt készült. A Csillagkeresztes Dámák Rendjelét viselő grófnő mellett termést hozó narancsfákat találunk. A másik portré egészalakos, Dorffmaister István az 1780-as évek második felében festette. Ezen a grófnő egy asztalra állított, fadézsában nevelt narancsfa mellett áll, és bal kezében érett narancsot tart. A Cziráky-ősgalériát tanulmányozó Székely Zoltán és a Dorffmaister István portréit és megrendelőit kutató Buzás Enikő szerint a narancsfa a gazdagságra utal, ahogy más női portrékon a papagáj, a különleges ékszerek és ruhadarabok.

 Barkóczy Borbála, Győr, Xántus János Múzeum

Még egy női portré ismert narancsfával a XVIII. századi magyarországi ősgalériákból: Mertz János egészalakos portréja 1780-ból, ami Szentes András szerint feltehetően Apponyi Györgyné Sprintzenstein Franciskát ábrázolja, és a hőgyészi Apponyi-kastélyból került a szekszárdi Béri Balogh Ádám (ma Wosinsky Mór) Múzeumba. Ezen a képen a hölgy jobb kezével a párkányon álló, kővázába ültetett narancsfáról padlóra hullott öt narancsra mutat. A narancsfán még három termés van, mögötte kilátunk a parkra. Szentes András szerint a narancsfáról padlóra hullott gyümölcsök az elhalt gyermekeket szimbolizálhatják.


Sprintnenstein Franciska, Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum

A gazdagság jelképe

A női portré narancsfával nem szokatlan az európai és amerikai XVII-XVIII. századi portréfestészetben. Az orániai hercegek és hercegnők portréin gyakran megjelenik a narancsfa, utalva a rangjukra, például Stuart Mária orániai hercegné képén, amit a holland Bartholomeus van der Helst festett 1652-ben.

Stuart Mária orániai hercegné, Amsterdam, Rijksmuseum

 A XVIII. századi narancsfás női portrék egyik példája Conrad Mannlich német festő olajképe, ami feltehetően Zweibrücken-Bir­ken­­feld Karoline hercegnőt ábrázolja. Az 1733 körül készült, és az arolseni kastélyban őrzött képen Karoline narancsfa ágait tartja, amely egyszerre virágzik és termést is hoz. A skót származású amerikai festő, John Smibert 1729-ben megfestette Mrs. Francis Brinley és fia, Francis portréját, amelyen az asszony jobb kezében a mellette kővázában álló narancsfa leszakított virágját tartja.

Mrs. Francis Brinley és fia, Washington, Metropolitan Museum

 A portrékon ábrázolt narancsfa a luxus jelképe, mitológiai kontextusban a bőség, a termékenység szimbolikus jelentését hordozza. A bécsi Liechtenstein palotában Johann Michael Rottmayr 1706–1708 között mitológiai jeleneteket ábrázolt, s ezek közül a Cerest ábrázoló freskón látunk narancsfákat kővázában. A Regensburg közelében lévő alteglofsheimi kastély ovális termének mennyezetfreskóján Cosmas Damian Asam 1730 körül megfestette Apollót a napszekéren, körülötte istenekkel, ahol a virágfakasztó Vertumnus és Pomona, a gyümölcsök istennője mellett látunk több narancsfát kővázában.

Emblémák

A XVII–XVIII. századi emblémás könyvek lapjain is találkozhatunk a narancsfával. Az egyik embléma egy dézsában álló narancsfát ábrázol napsütötte tájban, felirata: „Nélküled [mármint a napsütés nélkül] meghalok”. A másik embléma az egyszerre virágzó és gyümölcsöt hozó narancsfát mutatja, felirata: „Remélek és örvendek”.

Ismeretlen fiú portréja, New-York Historical Society

A Történelmi Képcsarnok női portréján a narancsfa mellett még egy érdekes motívum látható, a nyakán zöld masnis nyakörvet viselő őz. Ez az állat meglehetősen ritkát fordul elő a magyarországi és a külföldi portréfestészetben. A németalföldi származású new york-i festő, Gerardus Duyckinck két fiúportrét festett a 1730–1740 között, amelyen a fiú őz fejét simogatja. Őzes portréra eddig csak a XIX. századból találtam további magyarországi példát: Antos István gyermekkori portréja ismeretlen festő műve a XIX. század közepéről, amit ugyancsak a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka őriz.

 TÜSKÉS ANNA

2016/1