Előfizetés a lapra

Környezetbarát termékek előnyben

környezetvédelem, lélektan, lélektani lelemények, öko, ökológia, társadalomtudomány

2015/08/26

Az utóbbi években, évtizedekben megnőtt a környezetvédelem jelentősége, egyre inkább terjed a „zöld” gondolkodás, és ezzel együtt minden eddiginél nagyobb figyelem irányul a környezetbarát termékekre is. Mindenki tudja, hogy ha a hagyományos helyett környezetbarát terméket vásárol, akkor társadalmi szempontból hasznos döntést hoz. De ugyanilyen hasznos ez a lépés az egyén mint fogyasztó számára is? Hiszen az, hogy egy árucikk környezetbarát, „ökotermék”, és jót tesz a bolygónak vagy a társadalomnak, még nem jelenti azt, hogy egy hagyományos termékhez viszonyítva jobban betölti gyakorlati funkcióját.

  Nevelő apa (SZŰCS ÉDUA RAJZA)

Vagy mégis? Lehetséges, hogy azt a terméket, amelyen rajta van az „öko” címke, jobb minőségűnek érzékeljük? Nos, ez már lélektani kérdés, melyet az utóbbi időben többször vizsgáltak is. Egy kísérletben például ugyanazt a kávét egyszer ökokávéként, egyszer pedig hagyományos kávéként kóstoltatták meg a résztvevőkkel. Kiderült, hogy ugyanaz a kávé sokkal jobban ízlett az embereknek, ha azt hitték róla, hogy környezetbarát termék. Ezt a jelenséget nevezik „ökocímke-hatásnak”, és ma már tudjuk, hogy eléggé általános, mert ugyanígy megfigyelhető volt kenyér, banán, bor, chips és paradicsom kóstoltatásakor is.

 Az ökocímke-hatás tehát gyakran megjelenik olyan terméktulajdonságok esetében, amelyeknek észlelése szubjektív, hiszen nem mérhető tárgyilagosan, hogy mennyire ízletes egy csésze kávé vagy egy paradicsom. Patrik Sörquist svéd kutató és három munkatársa azonban egy lépéssel továbbment, és feltette a kérdést: léteznek-e az ökocímke-hatásnak mérhető, objektív módon észlelhető következményei is. Kísérletükben, melyről a Journal of Environmental Psychology című lapban közöltek beszámolót, a kutatók arra kértek 48 egyetemi hallgatót, hogy oldjanak meg olyan feladatokat, melyekben színárnyalatokat kellett sorba rendezni egy adott elv szerint, például úgy, hogy az árnyalatok képezzenek fokozatos átmenetet a vörös és a sárga között. Az asztalon, amelynél a diákok dolgoztak, egy lámpa állt, és erről a kutatók az esetek felében hangsúlyosan közölték, hogy környezetbarát fényforrás, míg a többi esetben azt mondták, ez egy egyszerű, hagyományos lámpa. A diákokat a feladatok elvégzése után megkérdezték, mennyire volt kellemes számukra ebben a fényben dolgozni, és azt is megtudakolták, mennyire fontosak számukra a környezetvédelmi kérdések.

 Az ételkóstolási kísérletek ismeretében talán nem meglepő, hogy azok, akik úgy tudták, környezetbarát lámpa mellett dolgoztak, kellemesebbnek ítélték a fényt, mint azok, akik ugyanazt a lámpát hagyományosnak hitték. Az azonban már különös, hogy azok, akik az ökonak mondott lámpa mellett oldották meg a feladatokat, sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, lényegesen kevesebb hibát követtek el a színárnyalatok sorbarendezésekor. Ez a teljesítményjavulás főleg azoknál a résztvevőknél volt megfigyelhető, akiknek a számára fontos volt az önzetlen környezetvédelem, vagyis akiket általában az aggasztott, hogy a környezet károsodása másoknak – például a családjuknak – a számára negatív következményekkel járhat. Az ilyen gondolkodású személyek gyakran idealizálják a környezetbarát termékeket és nagyon szeretnék azt hinni, hogy ezek jobbak, mint a hagyományosak, mivel ez nagyban segítené szélesebb körben való elterjedésüket. Ez a pozitív várakozás, az ökotermékek jobb minőségébe vetett elszánt hit pedig „szellemi placebóként” hat, mely ténylegesen megnövelheti az ember teljesítőképességét.

MANNHARDT ANDRÁS

2015/26