Előfizetés a lapra

Klímaváltozás, járványok, fertőzések

A hét kutatója, epdemiológia, interjú, járvány, klíma, klímaváltozás

2018/11/22

Sok területen vizsgálták már az éghajlatváltozás következményeit, de a fertőzések, járványok terjedése eddig kevesebb figyelmet kapott. Ezt a témát kutatja Csima Zoltán epidemiológus, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszékének munkatársa. Vele beszélgettünk a kutatások módszereiről, a kapott eredmények és előrejelzések megbízhatóságáról, és kitértünk arra is, milyen teendői vannak a szakmának és nekünk, hétköznapi embereknek a veszélyek megelőzése és kezelése érdekében.

(TRUPKA ZOLTÁN FELVÉTELE)

– Az epidemiológia vagy a klímaváltozás iránti érdeklődése volt előbb?

– Az epidemiológia. 12 éve már, hogy a járványügyben dolgozom, főként a kórházi járványokkal és fertőzésekkel foglalkozom. A klímaváltozás iránti érdeklődés pedig egyszerűen onnan ered, hogy benne élünk. Érdekel, hogy a megváltozó környezet milyen hatással van az egészségre, egyáltalán mi a változások háttere, milyen kockázati tényezők vannak, és milyen becsléseket lehet tenni a jövőre nézve.

– Mi alapján tudják megtenni ezeket a becsléseket?

– Már itthon is érezhető a klímaváltozás hatása. Az ízeltlábúak szeretik a meleg szelet, a magasabb páratartalmat, nőtt is a számuk az utóbbi évtizedben. Leginkább a rovarok, kistestű rágcsálók által terjesztett fertőzések mérhetőek, illetve az, hogy ezek populációi hogyan terjednek a Földön.

Számítógépes modelleket alkalmazunk az előrejelzéshez. Idő­sor­elem­zéssel, hosszú idősorok alapján megfelelő statisztikai modellek segítségével tudunk esetszámot előrevetíteni. Munkám nagy része tehát adatbányászat és a különböző adatbázisokból érkező adatok összegyúrása, továbbá a megfelelő modellek kialakítása. Szerencsére egészen jó monitorrendszerek vannak nemcsak Európában, hanem világszerte. Az Európai Unión belüli statisztikák, a WHO európai régióira vagy akár az egész világra kiterjedő adatainak nagy része szabadon hozzáférhetők. Ezekből nagyon hatékonyan lehet elemzéseket készíteni.

– Ezek mennyire megbízhatóak?

– Az adatgyűjtés itthon is folyamatosan zajlik. Bizonyos fertőző betegségek jelentését Európában harmadikként Magyarország rendelte el 1876-ban. De amióta a Köjál rendszere az 50-es években kialakult, azóta bizonyos kórképekből visszamenőleg 50–60 éves adatbázisokkal is tudunk dolgozni. Persze ennyi idő alatt sok minden változott, például a diagnosztikában új eljárások vannak. Ám ha csak 20 évet nézünk, már akkor is lehet látni a trendeket, adott esetben a szezonális eltérésekkel. Így 5–8 éves becslés nyugodtan megtehető.

– Hogyan gyűjtik az adatokat?

– Részben passzív módon. Az észlelt fertőző betegségekről, kórképekről a háziorvosok, kórházi ellátók bejelentéseket tesznek, az uniós jogharmonizáció miatt az egész régióban megegyező módon. Emellett a laboratóriumok is bejelentik, ha egy-egy klinikai mintából izolálnak valamilyen kórokozót. A kórházi fekvőbeteg-ellátásnál is van arról statisztika, hogy ki milyen betegséggel került be az adott osztályra. Ezekből lesznek azután statisztikai adatsoraink. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatbázisa is fontos nekünk annak megállapítására, hogy a szezonok mettől meddig tartottak egy évben, például mikor voltak aktívak a kullancsok, vagy mettől meddig tarthatott az ételfertőzések rizikóidőszaka. Ezek is a statisztikai modell alapjául szolgálnak. Mi az országos bejelentésekből továbbítjuk az adatokat az Európai Betegségmegelőző Központ felé, onnét a WHO-hoz kerülnek és 1-2 éves késéssel elemezhetők lesznek.

Már Európában is megjelent a vírusokat terjesztő ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus)

(FOTO: CENTERS FOR DISEASE CONTROL AND PREVENTION, USA)

– Milyen tendenciákat látnak?

– Jóval forróbb nyarak, jóval melegebb tavaszok és őszök jönnek. Olyan rovarok telepedhetnek meg Magyarországon, amelyek ma még ritkán fordulnak elő és nekik „köszönhetően” új fertőzések jelennek meg. A szúnyogok és a kullancsok is előbb ébrednek fel, és nem feltétlenül fog véget érni a szezon októberben. És mi is aktívak leszünk, mert még kirándulóidő lesz. Kevés szó esik róla, de szintén nagyon fontos, hogy megváltozik a levegő minősége, amit a szabadban végzett tevékenységek, építkezések, földmunkák során kell figyelembe venni.

– Hogy lehet felkészülni rá?

– Epidemiológusként valamilyen szinten a megelőzést is kell propagálni, de nem a mi feladatunk az új módszerek kidolgozása. Problémafeltárásokat végzünk adekvát módon, mérhető számadatokkal, és vannak arra hivatott szakemberek, vegyészek, egészségfejlesztők, ento-mológusok, akiknek ezekkel a számokkal dolgozniuk kell.

Változni fog a fertőzések struktúrája a következő évtizedekben. Másfajta, eddig Magyarországon nem ismert fertőzések fognak megjelenni és megnőhet az esetszáma azoknak, amelyek eddig ritkán fordultak elő. De ezektől nem kell megijedni. Van egy jól működő járványügyi hálózat és az egészségügyi ellátórendszer is hatékonyan tud reagálni. Lassan változó struktúra lesz, tehát nem egyik évről a másikra fog megváltozni minden. Viszont a fejekben rendet kellene tenni. Nagy előrelépés lenne az is, ha visszahoznák az egészségnevelést az iskolákba. Jelenleg az alapfokú és középfokú oktatásban nincs erről szó.

Ha tudunk adaptálódni részben egyéni, részben pedig társadalmi szinten, akkor ezek a veszélyek jelentős mértékben csökkenthetőek. Például, ha valaki nyáron túrázni megy, hosszú nadrágot és hosszú ujjú pólót vegyen fel, mert így jelentősen csökken a csípésre alkalmas testfelület – ha a csípő szúnyogok által terjesztett fertőző betegségekről beszélünk. Ha elhisszük, hogy a védőoltások nem okoznak autizmust – márpedig nem okoznak! – és a létező fertőzések ellen beadatjuk a védőoltást, akkor már sokat tettünk. Ehhez jön majd az állami szféra, amelynek a jelentősége az előbb említett bejelentő rendszerek megerősítésében rejlik. Már egészen jó a gyorsriasztási rendszere akár a fertőző betegségeknek, akár a klímával kapcsolatos jelenségeknek.

(FORRÁS: WHO, UNEP)

Mire bekövetkeznek a fertőzések, amelyeket előre jeleznek, addigra meglesznek a megfelelő módszertani ajánlások. Nagyon jó riasztórendszer működik európai szinten is, ha vissza kell hívni egészségre káros élelmiszereket. Hasonlóan jó riasztórendszer működik a környezet- és munkaegészségügy területén is. Ezeket azonban a lakosság nem látja, mivel a szakemberek közötti hatékony és gyors együttműködést szolgálják.

– Szakmailag mi segítené az előrelépést?

– Jó lenne az interszektoriális együtt­működés elősegítése: akik ugyanezeket a területeket kutatják, szorosabban tudnának együtt dolgozni. Itthon még eléggé gyerekcipőben jár a klímaváltozással kapcsolatos egészségkihívások kutatása. Külföldön is elég alulvizsgált a téma, de nagyon széles körű irodalma van. Én nagyon örülnék, ha itthon a közgazdaságtant is be lehetne vonni. A várható fertőző betegségeknek ugyanis nagy költségkihatásai lehetnek akár közvetlen, akár közvetett formában: nem termelem a GDP-t, viszont táppénzen vagyok, gyógyszerre kell költenem, amire lehet tb-támogatás stb. Ezért a fertőző betegségek a jövőben fel fognak értékelődni, mert nem olyanok lesznek, hogy egy kicsit lázasan, egy kicsit kiütésesen, de azért bemegyünk dolgozni. Az esetek nagy része ennél súlyosabb lesz. De nem abban kell gondolkodni, hogy mindenki valamilyen trópusi betegségben fog meghalni. Ahogy említettem, viszonylag egyszerű eszközökkel, módszerekkel meg lehet előzni a betegségeket.

TRUPKA ZOLTÁN

 

2018/12