Előfizetés a lapra

Ki mennyit alszik?

adatok és tények, alvás, biológia, statisztika

2014/07/09

Életünk mintegy egyharmadát alvással töltjük. A hétköznapi tapasztalat mellett a különböző kutatások is igazolják, hogy az alvás alapvető fontosságú a testi és lelki egészségünk, valamint a munkahelyi produktivitás szem­pontjából. Ám nem csak a túl kevés (hét óránál kevesebb), a túl sok (nyolc óránál több) alvás sem ideális, hiszen az utóbbi különféle betegségkockázatokkal való ös­sze­füg­gése statisztikailag szintén igazolható. Az alvás időtartama mellett annak minősége is meghatározó az egészség szempontjából és úgy tűnik, az utóbbi legalább olyan fontos, mint az előbbi. Míg azonban az alvás minősége hagyományos mérési eszközökkel nehezen vizsgálható, addig az alváshossz a statisztika módszerével – így az időmérleg-vizsgálatokkal – jól nyomon követhető.

Az időmérleg-felvételeknek Magyarországon viszonylag nagy hagyományuk van. Az első országos felvételt a Központi Statisztikai Hivatal 1963-ban végezte, amely egy negyedévre korlátozódott. 1976–1977-ben már egy a teljes évet felölelő felvétel zajlott le, illetve ezt követően körülbelül tízévente hajtottak végre felméréseket. Az adatgyűjtések az év napjait és a népesség meghatározott körét reprezentálják, és az időmérlegnap-lók segítségével a válaszadók egy adott napjának 24 órájára vonatkozó in­formációkat – az időben egymást követő tevékenységeket, illetve azok körülményeit – gyűjtik össze. A legutóbbi, 2009–2010 évi időmérleg felvétel a 10–84 éves népességet reprezentálja.

 Bár az alvás hossza alapvetően biológiailag meghatározott, azonban figyelemreméltó, hogy bizonyos társadalmi faktorok hatása is kimutatható. Az alvásra fordított idő életkor szerint vizsgálva egy U alakú görbével jellemezhető. A fiatalabbak és az idősebbek az átlagosnál több időt töltenek ezzel az alaptevékenységgel, míg a középgeneráció kevesebbet. Legkevesebbet az aktuális magyar adatok szerint a 40–44 évesek, átlagosan 3 perc híján 8 órát. A nők valamivel többet alszanak, mint a férfiak, a teljes 10–84 éves népességben a nők tisztán alvással töltött ideje 8 óra 33 perc volt, 8 perccel több, mint a férfiaké. A nők alvástöbblete életkorban előre haladva eltűnik és 80 év körül már a férfiak alszanak többet, ami feltehetően a rosszabb egészségi állapotból is adódik.

 A felnőtt, aktív korú (25–64 éves) népességben családi állapot szerint az együtt élő házasok alszanak legkevesebbet, 8 óra 3 percet, őket a különélők, illetve elváltak követik (8 óra 12 perccel), majd a szinglik (8 óra 14 perccel). Legtöbbet az özvegyek alszanak, 20 perccel többet, mint a házasok, ám ez a családi állapotuk mellett a magasabb életkorukból is adódik (bár a legidősebbek, a 65 évesek és idősebbek ebben az összehasonlításban nem sze-

repelnek). Az alvásra fordított idő erősen összefügg a munkaerő-piaci jelenléttel: a foglalkoztatottak alszanak átlagosan legkevesebbet (5 perc híján 8 órát), őket a mun­kanélküliek követik (8 óra 29 perccel) és a gazdaságilag inaktívak – nyugdíjasok, tanulók, gyermekgondozási szabadságon lévők és egyéb eltartottak – zárják a sort, akik 38 perccel alszanak többet, mint a foglalkoztatottak. A munkára fordított idő egyértelműen csökkenti az alvás­sal töltött időt, tehát a sokat dolgozók – többek között – az alvásukon is spórolnak. A heti 40 óránál kevesebbet dolgozók átlagos alvásideje 11 perccel volt hosszabb, mint a heti 40 órát dolgozóké és fél órával több, mint a 40 óránál is többet dolgozóké. Az átlagos alvásidő az iskolai végzettséggel fordított irányban változik: az aktív korúak között a legfeljebb befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezők 8 óra 19 percet alszanak átlagosan, míg a középfokú végzettségűek 12 perccel kevesebbet, a felsőfokú végzettségűek pedig 15 perccel kevesebbet fordítanak alvásra. A munka és a – köztudottan jövedelmet is befolyásoló – iskolai végzettség alvásidővel való összefüggése alapján úgy tűnik, minél inkább „megéri” ébren lenni, annál kevesebb időt fordítunk a passzív pihenésre.

KOVÁCS BENEDEK

2014/25