Előfizetés a lapra

Joggal az űrbe

A hét kutatója, élettelen természettudomány, interjú, jog, társadalomtudomány, űr, űrjog, űrkutatás

2014/09/03

Ahogy arról már többször is írtunk lapunkban, folynak a tár- gyalások Magyarország csatlakozásáról az ESA-hoz, vagyis az Európai Űrügynökséghez. Ennek számos jogi feltétele van, ami egy nemzetközi szerződés előkészítésénél termé- szetes. Magának az űrtevékenységnek is vannak jogi vonat- kozásai, melyek kevésbé ismertek, de nagyon fontosak. Mivel foglalkozik az űrjog? Milyen jogai vannak az államok- nak, a vállalkozásoknak? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tari Fruzsina űrjogásszal.

– Itthon milyen lehetőségei vannak világűrjogászként?

– Azt azért látni kell, hogy Magyarországon egyelőre világűrjogászként teljes munkaidőben senki nem dolgozik, bár sok helyen szükség lenne rá. Én többek között a Masat-1 felbocsátási szerződésében segédkeztem, a Magyar Asztronautikai Társaság tevékenységét is segítem és igyekszem minél többet tenni azért, hogy megismerjék az emberek az űrjog gyakorlati hasznosságát. Ha csatlakozunk az Európai Űrügynökséghez, akkor sok mindennel lehetne és kellene is foglalkozni. Ilyen például az ESA-val kötendő szerződések támogatása, ami nagyobb számban fordul majd elő. A csatlakozás minden, a világűrhöz kapcsolódó hazai tevékenységnek lendületet adhat, de a szűkebb értelemben vett űrkutatás és űripar nyerhet vele a legtöbbet. Egyre nagyobb jelentősége lesz tehát annak, hogy legyenek olyan jogászok, akik ezen a jogterületen specifikus ismeretek birtokában vannak.

 Az űripari szereplők szakmáját érintő szerződéseknél is beszélhetünk világűrjogról, ahol magánjogi szempontokat is figyelembe kell majd venni. A frekvenciagazdálkodáshoz kapcsolódó feladatokat is el kell látni, hiszen bármely önálló űrtevékenység esetén a megfelelő frekvencia kiosztása, illetve megszerzése alapvető fontosságú.

– Nemrégiben egy konferencián a szellemi tulajdon űrjogi vonatkozásairól beszélt. Mennyire aktuális ez a téma?

– A mérnöki mivoltom miatt egy kicsit jobban érdekel a szellemi alkotások jogi rendezése, rendezhetősége a világűrben. Ez ma még közelebb áll a sci-fihez, mint a napi problémákhoz, mivel abból indul ki, hogy feltaláltak valamit a világűrben vagy más égitesten és azt ott is használják fel. Ez akkor lenne lehetséges, ha egy már lakott holdbázison születne meg egy találmány. De ettől függetlenül is vannak olyan kérdések, amiken érdemes elgondolkodni. Ilyen a műholdak távérzékeléséből kinyert információk tulajdoni viszonyai, ahol nem egyértelmű, hogy szellemi alkotásnak minősülnek-e vagy sem, hiszen abban az országban kerülnek feldolgozásra, ahol a gyűjtés történik. A gyűjtés szempontjából ennek az országnak a joga lesz az irányadó, azonban kérdés, hogy melyik szabály írja fölül a másikat: a szellemi alkotások joga az adott országban vagy a nemzetközi közjog alapján álló világűrjog, ami esetleg megkövetelné az adatok ingyenes átadását más országok részére is.

Tracy Caldwell Dyson az ISS-en

– Mi a helyzet azokkal a tudományos eredményekkel, amiket a Nemzetközi Űrállomáson vagy mondjuk a Mars kutatása során érnek el?

– Az ISS helyzete speciális, mert az ott elért eredmények tulajdoni helyzetét az űrállomást létrehozó és üzemeltető államok közötti kormányközi megállapodások szabályozzák. Egyebekben itt a Földön mindig területi elven működik a szellemi tulajdon oltalma, a világűrben éppen ez hiányzik. Ott az eszköz felbocsátásának lajstromozása szempontjából létezik a joghatóság definíciója és a gyakorlat most ehhez fordul annak érdekében, hogy a szellemi alkotások oltalmát meg tudja ítélni a világűrjogban.

A Mars és más égitestek, és általában az űr kutatásánál az az alapelv, hogy az emberiség közös érdekeit és céljait szolgálja. A megszerzett adatoknak, információknak közkinccsé kell válniuk. A gyakorlatban ez azért nem ilyen egyszerű. Vannak olyan területek, ahol az alaperedményeket valóban közkinccsé teszik, viszont az abból levont következtetéseket már nem. Elég nehéz meghúzni azt a határt, ahol már feldolgozásról, értékelésről van szó. Fontos szempont az is, hogy hatalmas befektetés egy-egy állam számára egy ilyen expedíció.

GPS-műhold

– 2014 nyarán beszélgetünk. Tulajdonképpen mi hiányzik az ESA-csatlakozáshoz?

– Jogilag az aláírt megállapodás, aminek persze van egy eljárási menete az ESA és a magyar állam oldaláról is. Van anyagi vonzata is, hiszen tagdíjat és egyszeri csatlakozási díjat kell fizetni. Cserébe persze nagyon sok mindent kaphatunk, ami elsősorban rajtunk – vagyis a magyar űrkutatás és űripar szereplőin – múlik. A befektetési fázis relatíve nagyobb terhet jelent az állam számára, de nem extrém összegről van szó. Magánemberként azt gondolom, maximális lesz a megtérülés, ha csatlakozunk, hiszen a magyar űripar és az űrkutatás is jó fejlettségi szinten áll, kellően felkészült a csatlakozásra. Különböző programokban vehet részt Magyarország, lesznek köztük kötelezőek és önkéntesek is. A csatlakozási tárgyalások során el kell dönteni, melyek azok az önkéntes programok, melyekben szakmailag érdemes részt vennünk, és pluszban finanszírozni azt. Bár ezek további befektetéssel járnak, a megtérülésük biztosabb. Mindegyik tagországnak az a konklúziója, hogy akkor térül meg igazán a csatlakozás, ha ezekben is részt veszünk.

 

Trupka Zoltán


 

 

2014/30