Előfizetés a lapra

Hol tartották az 1707-es ónodi országgyűlést?

forrás, Köröm, magyar, Ónod, országgyűlés, történelem

2017/04/26

A válasz egyértelműnek tűnik, azonban korántsem az. A pontos helyszín meghatározása a mai napig nem történt meg egyértelműen, és szemben a köztudatban elterjedt vélekedéssel, akadnak olyan vélemények is, amelyek nem Ónodot tekintik az 1707-es országgyűlés helyszínének.

A XVIII. századi történelem viharosan kezdődött a Magyar Királyság számára. Alighogy hazánk felszabadult a 150 éves török uralom alól, egy újabb fegyveres konfliktusba keveredett a Habsburg uralommal azzal a céllal, hogy az ország független királyságként létezzen. Ezt az eseményt a Rákóczi-féle szabadságharcként ismerjük, mely 1703. május 12-én a brezáni kiáltvány kiadásával vette kezdetét, és 1711. április 30-án a szatmári békével, illetve másnap, a majtényi síkon történő kuruc fegyverletétellel ért véget. Ennek a nyolcéves eseménysorozatnak a tetőpontja az 1707-es év volt. A kuruc seregeknek sikerült az ország nagy részét visszafoglalniuk. Ekkor vette fel a kapcsolatot és kezdte meg a tárgyalást Rákóczi fejedelem Nagy Péter orosz cárral, hogy katonai támogatást kérjen és az európai hatalmakkal elismertesse fejedelemségét. Az év legfontosabb eseménye, melyet a hazai történetírás legtöbbet kiemel, az 1707. május 24-től június 20-ig ülésező országgyűlés volt.

 Az ónodi országgyűlés Dudits Andor festményén

Arra vonatkozóan, hogy az 1707-es országgyűlés helyszíne melyik mai település területére esik, két lehetséges verzió jelent meg a szakirodalomban: Ónod és Köröm községek. A két szomszédos falu három kilométerre helyezkedik el egymástól, a Sajó és a Hernád összefolyásánál, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ónod a Sajó jobb partján fekszik, közvetlen az összefolyásnál, történelmileg nézve az egykori Borsod vármegye területén, míg Köröm 1,8–2 kilométerre a torkolattól, délebbre, a történelmi Zemplén vármegye oldalán (Sajó bal partja). A kérdés azért merült fel, mert az 1898-as Hadtörténeti Közlönyben Thaly Kálmán azt írta, hogy a gyűlést az árvizek miatt Köröm településen tartották, melyet egy évvel később átvett tőle Acsády Ignác, a Magyar Nemzet története című munkájában. A kérdés eldöntéséhez tehát annak kiderítése szükséges, hogy az országgyűlést a Sajó folyó melyik partján tartották.

 Cikkünkben szakmai kutatócsoportunk munkájának legfontosabb forrásait és kutatási eredményeit mutatjuk be.

Benicky Gáspár diariuma

Beniczky Gáspár a beniczei és micsinyei Beniczky-nemzetség tagja volt. A felső-magyarországi nemesi család tagjai a középkortól kezdve viseltek számos egyházi, megyei és katonai tisztségeket. A család tagjai közül többen játszottak szerepet a Rákóczi-szabadságharcban, Be­nicz­ky Gáspár II. Rákóczi Ferenc fejedelmi titkára volt. Hivatalos és diplomáciai ügyekben kellett eljárnia Rákóczi nevében, emellett levéltárát is ő igazgatta. Fejedelmi utasításban kapta meg a feladatot, hogy naplót vezessen a fejedelem napi tevékenységeiről a szabadságharc alatt. Ezt a feladatot 1707. május 24-től egészen 1710. február 28-ig hajtotta végre. Maga a napló nem foglalkozik az ország belügyeivel, nem tartalmaz személyes véleményt, amit Beniczky az elején kiemel és megindokol. Célja az volt, hogy Rákóczi ezertizenkét napjának nyilvános ügyeit a lehető leghitelesebben lejegyezze, megbízható adatokkal szolgálva az utókornak. A latinul írt naplót 1866-ban fordította le Thaly Kálmán betűhív formában, szigorúan ragaszkodva az eredeti szöveghez. Később a szöveget Bánkúti Imre újra feldolgozta szöveghű formában.

 A diarium magával az országgyűléssel nyit, és két helyen tesz említést annak helyéről. Először a bevezető részben: „…amelyet őfelsége magyar­or­szág szövetkezett rendjei és karai részére Ónod mezejére hívott össze, s amely feljegyzést ámbár egyszerű, de hív stílusban elkezdtem kidolgozni én Beniczky Gáspár, ő hercegi és fejedelmi felsége magántitkára, az Úr ezerhétszázhetedik évében, május hó huszonegyedikén, a Sajókörömnél fekvő táborban.”, majd pedig egy oldallal később a május 24-i bejegyzésben: „24. Mensis Maji Szerencsrűl körömi mezőre, közöl Ónodhoz az hova is az ország gyűlése őfelségétől hívogató levelek által az egész magyar haza statussinak hirdettetett,…”

Az ónodi országgyűlés címe eredeti formában, latinul (BACSÓ MÁTÉ FELVÉTELE)

 A „körömi mező” és a „sajókörömi tábor” kifejezések az Ónod határában lévő mezők közül azt jelölik, amely Köröm község felé néz. Ez abból adódhat, hogy a korabeli, Ónod körüli mezőket aszerint nevezték el, hogy melyik szomszéd település felé „néznek”, melyik település irányában találhatók (például: muhi puszta). Ezt alátámasztja a tény, hogy a helyi közbeszédben ez a módszer még a mai napig él. Ezek alapján a levél a Sajó jobb partján keletkezett.

Az országgyűlési jegyzőkönyv articulusai

Az országgyűlés határozatairól jegyzőkönyvben rendelkeztek az ország főméltóságai és a fejedelem. „Szent István havának huszonkettődik” napján, azaz június 22-én írták alá, hatályba lépését is innen számítjuk. Huszonnégy articulusból, azaz cikkből áll. Latin nyelven íródott, amit a helyszínen, Ónod településen székelő kancelláriában kezdtek el sokszorosítani.

 A jegyzőkönyv cikkei három helyen említik a gyűlés helyszínét. Az első ilyen említés rögtön a címben vagy fejlécben található, a második ugyanazon az oldalon az elöljáró beszédben, az utolsó pedig a huszonnegyedik articulusban, a záró rendelkezésben. Ha megfigyeljük, mindhárom kiragadott mondatrészt következetesen ugyanazt az „Ónod táján lévő mező” kifejezést használja. Ez önmagában még nem elég pontos helymeghatározás, hiszen az ónodi uradalomhoz ebben az évben kilenc puszta, három részbirtok, kilenc község, két mezőváros és egy vár is tartozott. Az ónodi álláspont ettől függetlenül tartja magát ahhoz, hogy ez a város közvetlen környezetében lévő mezők egyikét jelenti.

 „Articulusok, Mellyek a’ Magyar-Orszagi Hazájok Szabadságáért öszve-szövetkezve státusok és Rendek, e folyó 1707. Esztendőbeli Pünkösd Havának 16. napjára haladott, és az Onod táján lévő Mezőben Közönséges Gyűlésbe concludáltattak, és végeztettek.”

 „…Vezérlő Fejedelmi Authoritá­sunk­ból, e’ folyó 1707. Esztendőbeli Pünkösd Havának első napjára, az Onod táján lévő Mezőben hirdettetett, de az után bizonyos okokból azon 16-dik napjára elhalasztatott közönséges Gyűlésünkre,…”

 „Kőlt a’megnevezett Onod táján való mezőn, szent István havának huszonkettődik, tudniillik ezen Generalis Gyűlésünknek utolsó napján, Ezer hétszáz hetedik Esztendőben”

 Emellett fontos figyelembe venni a jegyzőkönyv utolsó lapjának keltezését, mely Ónodot jelöli meg.

 A huszonnegyedik articulus zárórendelkezése (BACSÓ MÁTÉ FELVÉTELE)

Ezt az ónodi nézőpontot képviselők bizonyító erejűnek tartják, mint a gyűlés legmagasabb szintű és leghivatalosabb dokumentumát, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a másolatokat az országgyűlés után nem sokkal írták, az Ónodon található kancelláriaépületben, ami jelezheti a hivatal helyét is. A kérdést tehát nem dönti el egyértelműen az idézett forrás, de erősen valószínűsíti az ónodi álláspontot. Szükségesnek tartottuk további források bevonását is a vizsgálatba.

A bártfai követek naplója

A napló azért tekinthető a kutatás legfontosabb forrásának, mert messze a legrészletesebben írja le a gyűlés eseményeit. A diarium, hasonlóan Beniczky bejegyzéseihez, napokba szedi az eseményeket. Május 15-ével kezd, a bártfai követek indulásával az országgyűlésre. A meghirdetett időponthoz képest késtek, és csak május 23-án érkeztek meg, amit azzal magyaráztak, hogy a többi vármegye követei sem pontosan a megbeszélt kezdés időpontjában érkeztek meg. Maga a fejedelem is csak később, május 24-én vonult be kíséretével és legközelebbi bizalmasaival, bár még ekkor is hiányoztak három megye követei. A cikk témájával kapcsolatban itt is az első bejegyzés fontos, ugyanis ez írja le megérkezésük helyszínét:„…-onnat, úgymint Perénytűl ide az táborhelyre érkeztünk, mely is megtaláltatott az körömi határon, Lúcztól.”

Az országgyűlés elöljáró beszéde (BACSÓ MÁTÉ FELVÉTELE)

 A korabeli források közül ez mondható a legpontosabbnak, mert egy konkrét helyszínt jelöl meg, viszonyítva. A körömi határ kifejezés itt a körömi mezőt jelenti, ugyanis a kor nyelvjárásában, illetve mind a mai napig a határ szó nemcsak a mai értelemben vett közigazgatási vonalat jelenti, hanem a település körülötti mezőket is. Amitől különleges még ez a mondat, hogy az előzőekhez képest pontosabban ad viszonyítási alapot. Jelen esetben az író a mező helyét „Lúcztól” viszonyítási pontban határozza meg, ezzel a mai Tiszalúc településre utal. A naplóból ezek alapján arra következtethetünk, hogy az országgyűlés a Lúcz és Köröm közötti síkon volt. Ez a hely a zempléni oldalon, a Sajó bal partján található. A levél arra utal, hogy az országgyűlés résztvevői két táborban szálltak meg, az egyik a Sajó jobb, a másik a bal partján volt megtalálható. További források is utalnak egy második táborra, valamint arra, hogy a folyón való átkelés, ezáltal az átjárás a táborok között csak egy fahídon, Sajóhídvég település mellett volt lehetséges. Az eredeti kérdésfeltevés tisztázására fontos eldöntenünk, hogy az ország sátra, tehát az országgyűlés helyszíne a két tábor közül melyikben volt.

 

 Esze Tamás levelezése

Esze II. Rákóczi Ferenc brigadérosa és egyik bizalmasa volt, akit a háború és az országgyűlés alatt rendszeresen kiemelt fontosságú feladatokkal bízott meg. Ezredének levelezését a Vay Ádám Múzeum Baráti Köre fordította le és publikálta 2010-ben. A forrás kiemelkedő fontosságú a kutatás szempontjából, mivel az országgyűlés ideje alatt Esze Tamás ezredét rendelték ki az ország sátrának védelmére. Itt tartották az üléseket, itt mondták ki a trónfosztást, és itt vitatták meg az országgyűlés rendeleteit. Összességében maga az országgyűlés ebben a sátorban folyt. A forrás 1707-től 1709-ig tartalmazza az ezred ma is fellelhető levelezését, melyből három levelet emelünk ki 1707-ből.

 Az első és legkorábbi levél 1707. június 22-én kelt. Gróf Bercsényi Miklós generális címezte személyesen Esze Tamáshoz. Ebben tájékoztatja, hogy a jelenleg folyó gyűlés adót vetett ki a háború folytatásához. A forrás két okból fontos. Az első a keltezése: „Költ Ónodnál, die 22 Junii, anno 1707”. A levél konkrétan Ónod települést említi. A levelet Bercsényi Miklós generális írta, aki a fejedelem egyik legfőbb bizalmasa volt. A kuruc sereg legmagasabb rangú hadvezére, aki az ország sátrában, Rákóczi közvetlen közelében foglalt helyet, illetve a fejedelem bevonulásakor mögötte követte a kíséretében. Státuszánál fogva folyamatosan az ország sátrában és a fejedelem közvetlen környezetében tartózkodott. Így, ha a keltezés Ónodon történt, az egyértelművé teszi, hogy az ország sátra a Sajó jobb partján helyezkedett el.

 A második levelet egy nappal később írta Miknavics Ádám, Esze Tamás karabélyos katonája. Esztergom ostromakor elveszítette három lovát, így az udvari karabélyosokhoz állt. Mivel 130 lovat hozattak az ezredhez, egy kérvényt fogalmazott meg, melyben ő is igényt tart egy lóra. A harmadik levél egy folyamodvány Rákóczi fejedelemhez, melynek írója Fekszi András, Esze Tamás ezredének zászlótartója. Fekszi elsőként csatlakozott a szabadságharc ügyéhez, melynek következtében anyagi gondokkal küzdött. Levelében biztosítja a fejedelmet további hűségéről, emellett kér magának egy köntöst, fegyvert és lovat, anyjának pedig egy kevés búzát. A kutatás célját tekintve nem Miknavics és Fekszi levele a fontos, hanem a fejedelem válaszlevelei. Rákóczi mindkét esetben ugyanazzal a keltezéssel válaszolt: „Datum in castrisoppidum Ónod positis, die 23. Junii 1707.” és „Datum in castris ad Ónod positis, die 24. Junii Anno 1707.”

A jegyzőkönyv keltezése

(BACSÓ MÁTÉ FELVÉTELE)

 Itt mindkét esetben ónodi táborként van megjelölve a helyszín, ahol a leveleket írták. Ez azt bizonyítja, hogy a fejedelem napi szinten a Sajó jobb partján lévő táborban tartózkodott. A három levél egyértelművé teszi számunkra, hogy az ország sátra, az országgyűlés helyszíne a Sajó jobb partján lévő táborban, Ónod település területén helyezkedett el.

 A feltárt és elemzett források alapján kijelenthető, hogy az 1707-es országgyűlés résztvevői két táborban szálltak meg, az egyik a Sajó jobb, a másik a bal partján feküdt. A jobb parton lévő tábor Borsod vármegyében, Ónod község területén feküdt, a bal parton lévő tábor pedig Sajóköröm (a mai Köröm) településen, Zemplén vármegye területén. A forráselemzés kimutatta, hogy az ország legmagasabb rangú katonai vezetője, Bercsényi generális, valamint maga a fejedelem állandó jelleggel a Sajó jobb partján lévő táborban tartózkodott. Az elemzés eredménye egyértelművé teszi, hogy az ország sátra, ahol az országgyűlést megtartották, a Sajó jobb partján helyezkedett el. Az 1707-es országgyűlés helyszíne tehát valóban az akkori Borsod vármegyében található Ónod község.

 BACSÓ MÁTÉ

 VARGA SZABOLCS

 

2017/5