Előfizetés a lapra

Ha félsz, nem harapsz fűbe

etológia, félelem, figyelem, oroszlán, zebra

2020/05/25

Az egyedek életben maradását, illetve biológiai fitneszét alapvetõen befolyásolja az, hogy képesek-e megfelelõ minõségû és mennyiségû táplálékot fogyasztani. Az optimális táplálkozás elmélete olyan biológiai modellezési eljárás, amely során abból az alapföltevésbõl indulunk ki, hogy adott helyen és idõben az állatok a számukra legmagasabb nettó energianyereséget biztosító táplálékot, táplálkozási viselkedést fogják választani, mivel ez befolyásolja leginkább a jövõbeni sikerességüket.

 A realitás azonban nem ennyire egyszerû. Szinte nincs olyan állatfaj a Földön, amelyet legalábbis élete bizonyos szakaszában ne fenyegetnének a ragadozók – vagyis az egyedeknek nemcsak a saját energia bevitelükre kell odafigyelniük, hanem arra is, hogy õk maguk ne végezzék valaki más ebédjeként. Ez pedig a modellek által jósolt optimális táplálkozáshoz képest kompromisszumokkal járhat. Sok példát ismerünk arra, hogy egyes állatok a „kevésbé jó” táplálkozó helyet vagy idõpontot választják, csak hogy csökkenthessék a ragadozók támadási esélyét. Az is elõfordul, hogy a predációs kockázat csökkentése érdekében értékes idõrõl mondanak le, amelyet különben a saját bendõjük tömésével tölthetnének.

 

Dél-afrikai nemzeti parkokban azt vizsgálták, miként alakítják ki a zebrák a predációs veszélyhez legjobban illeszkedõ táplálkozási stratégiájukat. A zebra az afrikai szavannák gyakori növényevõje, tipikusan csoportosan élõ lóféle. Napi átlagban mintegy 16 órát tölt táplálkozással, ennek az idõnek nagyjából 65 százalékában ténylegesen legel. A zebra kedvelt célpontja a nagyragadozóknak – elsõsorban az oroszlánok vadásszák, de tartania kell például a leopárdtól, hiénától és a hiénakutyától is. Védekezésül nem csak a kifinomult érzékszerveiben és a gyors futásban bízhat – a zebra profitál a csoport adta elõnyökbõl is. Legfontosabbként kiemelhetjük a „felhígulási hatást” – a ragadozó sok közül nehezebben választ ki egy bizonyos zsákmányt; és a „több szem többet lát” elvét – ha sokan figyelnek, könnyebben észreveszik a ragadozót.

 

A környezet figyelése azonban költséges elfoglaltság – eközben ugyanis nem lehet legelni. Habár a csoportos élet eleve csökkenti az egyedre jutó szükséges éberség mértékét, még ennél is léteznek jobb megoldások. Például az, ha a csoportot nem csak zebrák alkotják. A zebrák gyakran keverednek különféle nagyobb patásokkal, például gnúkkal és egyéb antilopokkal, illetve elõfordul az is, hogy elefántok, orrszarvúk vagy éppen struccok társaságában láthatók. Az ilyen vegyes csordák elõnye az, hogy a különféle potenciális prédafajok éberségi viselkedése és érzékszervi kapacitása kiegészítheti egymást a ragadozók felfedezése érdekében, az evolúció érdekében pedig képessé váltak egymás viselkedésének „olvasására” – így a közelgõ veszélyre utaló magatartásformákra reagálni tudnak.

 

A kutatatás során összehasonlították, mennyi idõt töltenek a zebrák a legköltségesebb, úgynevezett fókuszált figyeléssel, ha oroszlánokban gazdag, vagy oroszlánban szegény terepen élnek, illetve emellett akkor, ha csak zebrákból álló, vagy vegyes fajú csordákban legelésznek éppen. A rendkívül hosszadalmas, rengeteg terepmunkával járó vizsgálat során a zebrák figyeléssel töltött idejét átszámolták energiaveszteségre is. Ezt úgy oldották meg, hogy mivel ismert az, hogy percenként egy zebra átlagosan hányszor harap a fûbe, kiszámolható, hogy adott idejû ragadozók utáni pásztázással mennyi harapástól (tápláléktól) esik el az állat.

 

Az eredmények szerint az éberséggel töltött idõveszteséget csökkenti, ha a környék ragadozókban szegény, de még fontosabb, hogy az is, ha a zebrák más fajokkal vegyesen legelésznek. Számszerûsítve, ha a zebrák vegyes fajú csordában és oroszlánok által lakott területen legelnek, ugyanolyan hatékonyan tudtak táplálkozni, mint a csak zebrákból álló csapat tagjai egy oroszlánmentes vidéken. Egy további beszédes adat szerint a csak zebrákból álló csoportban napi 35 perccel tovább kell legelni az ideális energiabevitel érdekében, ha kevés ragadozó van a közelben; ám csaknem egy órával tovább tart a szükséges legelés az ilyen csapatokban, ha oroszlánok is vannak a közelben. A cikk konklúziója szerint, habár más fajokkal társulva megnõ a táplálékért folyó versengés is, a zebra számára mégis sokkal jobban megéri mindez a legeléssel tölthetõ hasznos idõ növekedése révén.

 

PONGRÁCZ PÉTER

2020/13