Előfizetés a lapra

Gyulladások és idegrendszeri betegségek

A hét kutatója, gyulladás, idegsejt, idegtudomány, interjú, neurobiológia

2018/01/18

A fejlett országok öregedő népessége egyre nagyobb kihívás elé állítja az agyi betegségek ellen küzdőket és az egész társadalmat. Dénes Ádám neurobiológus, immunológus, az MTA KOKI tudományos főmunkatársa kutatócsoportjával az idegrendszer és az immunrendszer kapcsolatát vizsgálja. A kutatások fontosságát jelzi, hogy tavaly elnyerte az MTA Lendület program és az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatását is. Beszélgetésünkben a kutatások tudományos és orvosi jelentősége mellett a társadalmi kihatások fontossága is felmerült.

(ORSOLITS BARBARA FELVÉTELE)

– Ön immunológusként végzett. Hogyan lett ebből idegtudomány?

– Az idegrendszer és az immunrendszer kapcsolata mindig is érdekelt, hiszen ma sem értjük jól, hogy a különböző immunfolyamatok hogyan érik el az agyat, és az agyi elváltozások milyen hatással lehetnek az immunrendszer működésére. Nagy lökést adott számomra, hogy 2005-ben egy Marie Curie ösztöndíjjal 10 hónapot tölthettem Manchesterben Nancy Rothwell és Stuart Allan világhírű laboratóriumában. Már akkor látszott, hogy az idegrendszeri betegségek mozgatórugói valahol az immunrendszer oldaláról lesznek megérthetők, a kulcs pedig az lesz, fel tudjuk-e tárni a két rendszer interakcióját. Amikor 2008-ban visszamentem Angliába, rám bízták egy nagy Európai Uniós kutatási program manchesteri részének irányítását, aminek az volt a lényege, hogy feltárjuk a stroke-ot követő agyi sérülés kialakulása során a gyulladásos folyamatok szerepét. Az ott megszerzett tapasztalatok sokat segítettek abban, hogy 2012-ben hazatérve már itthon tudtam pályázni az ötleteim megvalósítására és egy saját kutatócsoport indítására. Az MTA KOKI modern eszközparkját is felhasználva sikerült új molekuláris csomópontokat azonosítani, ame­lyek fontos szerepet játszanak az idegrendszeri betegségekben.

– Tulajdonképpen itt kezdődtek azok a kutatások, amelyeket a Lendület és az ERC is támogat?

– Igen. Alapvetően mindkét pályázat anyagát itthon, magyar kutatásból, többségében magyar partnerekkel sikerült összerakni.

 A gyulladás nagy bajt tud csinálni az agyban. Ismert az is, hogy az immunrendszer nem megfelelő működése nagyon komolyan megágyaz az olyan klasszikus krónikus betegségeknek, mint az érelmeszesedés, a magas vérnyomás vagy a diabétesz. Az ilyen betegeknél jóval nagyobb az idegrendszeri betegségek aránya is, ráadásul ezek egyszerre hajlamosítanak stroke-ra és neuro­de­ge­ne­ra­tív betegségre, mint a Par­kinson- vagy az Alzheimer-kór. 100 évvel ezelőtt még az emberek többsége fertőző betegségekben halt meg, míg napjainkban antibiotikum-kezeléssel, immunizálással, megfelelő orvosi ellátással ezek többsége kivédhető. Azzal pedig, hogy hosszabb ideig élünk és az életmódunk is nagyon megváltozott, bizonyos krónikus betegségek előfordulása sokkal nagyobb lett. Nem újak ezek a betegségek, de az arányok eltolódnak, ami teljesen új helyzetet teremtett az idegrendszeri betegségek szemszögéből is.

Idegsejt-mikroglia kapcsolatok az agyban

(SCHWARZ ANETT FELVÉTELE)

 Hogy ne fogyasszunk túl sok cukrot, zsírt vagy mozogjunk többet, látszólag egyszerű dolgok. Az időskori elbutulás ellen a mai napig nincs jobb megoldás, mint a szellemi, fizikai aktivitás fenntartása és a krónikus betegségek megelőzése vagy megfelelő kezelése. Ugyanakkor a pontos mechanizmusok javarészt feltáratlanok.

– Ezt vizsgálják most?

– Nagyrészt igen. Bár az immun- és idegrendszer kapcsolatai nagyon bonyolultak, ismert, hogy ha bármelyik oldalon létrejön egy komolyabb károsodás, az a másikon is jelentkezni fog. Ezért is lehet az, hogy az agyban a gyulladásos folyamatokat egy speciális sejttípus, a mikroglia szabályozza. A mikroglia nagyon fontos döntőbíró abban, hogy az idegsejttel mi történik. Például egy kísérletes stroke-modellben megmutattuk, hogy ha a mikroglia nincs ott az agyban, akkor stroke esetén kétszer akkora lesz az agyi károsodás. Ugyanakkor ezek a sejtek tudnak gyulladásos faktorokat is termelni, és ha aktiválódnak, a körülöttük levő idegsejtek is megváltoznak. Tehát nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen folyamat mennyire jól szabályozott, mert rengeteg betegség jöhet, ha ezek a sejtek nem megfelelően működnek. Annak megértését tűzte ki mindkét pályázat, hogyan lehet a mikroglia által irányított folyamatok szelektív befolyásolásával az idegrendszeri betegségek kialakulását gátolni, vagy a káros hatásokat enyhíteni.

– Hogyan és milyen hatásfokkal tudják ezeket a bonyolult folyamatokat vizsgálni?

– Az utóbbi években, részben hazai fejlesztések révén olyan új eszközök lettek elérhetőek, amelyek segítségével élő állatok agyában is meg tudjuk nézni, hogyan beszélget egymással a mikroglia és az idegsejt, és hogyan változik meg az idegsejt aktivitása akkor, ha a mikroglia-sejtek nincsenek ott, vagy ha nem működnek jól. Különböző betegségmodellekben azt is nézzük, hogy ha ezeket a sejteket szelektíven moduláljuk, milyen kifutása lesz a betegségeknek. Ezzel párhuzamosan humán mintákat is felhasználunk, és a gyulladásos folyamatok gátlása is számos klinikai vizsgálat tárgya. De egy új terápia kifejlesztéséhez figyelembe kell venni, hogy egy ember nagyon bonyolult lény. Minden ilyen vizsgálatnak akadályozza a kifutását, hogy azon a speciális folyamaton kívül, amivel foglalkozunk, még mennyi mindent befolyásolhatunk a beavatkozással. Mondhatom, hogy a stroke-ra milyen szuper lesz egy új eljárás, de a páciensnek még ötféle krónikus betegsége lehet, és nem biztos, hogy meg lehet csinálni büntetlenül azt, amit mi szeretnénk. Ezért kell először a mélyére ásnunk az agy és az immunrendszer folyamatainak, mert azt reméljük, hogy így olyan megoldást találunk, amivel máshol nem okozunk komolyabb problémát.

Herpeszvírussal fertőzött (zöld) és degenerálódott (kék) idegsejtekhez toborzódó gyulladásos sejtek (narancs) az agyban

(FEKETE REBEKA FELVÉTELE)

 Több nagyon fontos társadalmi vetülete is van ennek a kérdéskörnek. Nem csupán a betegség terheit kell a betegnek vagy a hozzátartozónak viselnie, de csak Európában az idegrendszeri betegségek költsége eléri a 800 milliárd eurót évente és ehhez képest nagyon kevés működő terápiát tudunk felmutatni. Az idegrendszer önmagában is rendkívül komplex, és az immunrendszerrel való interakciója a folyamatok megértését még nehezebbé teszi. De e nélkül nem fogunk tudni előre lépni.

– Ez akkora összeg, hogy önkéntelenül is adódik a kérdés: megéri?

– Az idegrendszeri betegségek kezelése nem csak borzasztóan drága, de óriási hatása is van az egész társadalomra. Gondoljunk bele, hogy egy stroke-on átesett beteg, aki amúgy jól van, de teljesen bénult és állandó felügyeletet igényel, hány ember napi életét, munkáját befolyásolja akár orvosi oldalról, akár a családtagok részéről. Egy demens beteg, akivel nem lehet rendesen kommunikálni, milyen iszonyatos teher önmagának és a hozzátartozóknak. Ahogy az átlagos élettartam nő, az idegrendszeri betegségek gyakorisága is növekszik. Sok esetben az egészségtelen életmód hatása is tetten érhető, de számos egyéb, civilizációval összefüggő probléma is van (stressz, környezetszennyezés stb.) amelyek az egyén számára sokkal nehezebben szabályozhatók, és közreműködésük révén a krónikus betegségek gyakorisága a fejlett országokban növekedni fog. Nincs más megoldás, mint az orvostudomány összes eszközével menni előre, megérteni a részleteket, és amit lehet, megelőzni, mert mindig ez a leghatékonyabb és a legolcsóbb.

TRUPKA ZOLTÁN

 

2017/39