Előfizetés a lapra

Gondolat-dopping

énerősítés, lélektan, lélektani lelemények, Stroop-teszt, társadalomtudomány

2017/10/03

Ki ne érezné úgy időnként, hogy jó volna eggyel magasabb fokozatra kapcsolni szellemi teljesítőképességét? Nos, ez korántsem lehetetlen, sőt megtehetjük feketekávé vagy egyéb kémiai anyagok igénybevétele nélkül is. Létezik ugyanis olyan lélektani gyakorlat, amely nagyon sok helyzetben, sokaknak segít abban, hogy jól teljesítsenek. Régebben már e rovatban is volt szó arról, hogy az énerősítés többféle tekintetben – például a tanulás, a stresszel való megküzdés vagy akár a fogyókúra terén – hatékonyabbá tesz bennünket. Az énerősítés lényege, hogy fel kell idéznünk azokat az értékeket, amelyek számunkra a legfontosabbak, és el kell gondolkodnunk rajta, hogy miért is játszanak központi szerepet az életünkben. Ennyi az egész!

Három pszichológus kutató – Philine S. Harris, Peter R. Harris és Eleanor Miles – elgondolkodott azon, milyen különös, hogy az énerősítés ennyire különböző helyzetekben hatásos. A Journal of Experimental Social Psychology című lapban megjelent tanulmányukban kifejtik: ez az univerzális hatás arra utal, hogy az énerősítés olyan alapvető folyamatokra van befolyással, amelyek sokféle tevékenység hátterében meghúzódnak. Feltevésük alátámasztására kísérletet terveztek, amelyben azt vizsgálták, milyen hatással van az énerősítés a munkamemóriára és a viselkedésgátlásra – ha ugyanis ezek az alapvető funkciók hatékonyan működnek, akkor az sok területen megalapozza az eredményességet.

 A kísérletben részt vevő 83 egyetemistát két csoportra osztották. A társaság egyik része énerősítő gyakorlatot végzett: le kellett írniuk, melyik a legfontosabb érték a számukra, és ez hogyan befolyásolja szemléletüket, mindennapi cselekedeteiket. A többieknek ellenben azon kellett gondolkodniuk, melyik a legkevésbé fontos érték az életükben, és ez miért lehet lényeges valaki más számára. Ez utóbbi feladat formailag hasonlít az énerősítéshez, csak éppen a lényege más, hiszen itt az ember nem a számára meghatározó értékekre összpontosít.

 Ezután következett a munkamemóriát tesztelő feladat: egy számítógép képernyőjén fél másodpercre egy-egy betű villant fel, és a kísérlet alanyainak arra kellett válaszolniuk, hogy az utoljára látott betű megegyezik-e a kettővel korábban látott betűvel. A másik feladat a jól ismert Stroop-teszt volt, melynek során különféle színnel írt szavakat mutatnak a résztvevőknek, akiknek azt kell megállapítaniuk, hogy milyen a szó színe. Ez akkor okoz nehézséget, ha például a PIROS szót kék színnel írták, ekkor ugyanis ellent kell állni a kísértésnek, hogy az ember azt mondja, „piros”, hiszen a helyes válasz a „kék”. A Stroop-tesztben nyújtott jó teljesítmény azt jelzi, hogy a viselkedésgátlás hatékonyan működik.

 Nos, azok, akik énerősítő gyakorlatot végeztek, mindkét feladatban lényegesen jobban teljesítettek, mint a többiek! A memóriatesztben többször válaszoltak helyesen, a Stroop-tesztben pedig, noha ugyanannyi jó választ adtak, mint a másik csoport, ezt lényegesen rövidebb reakcióidővel tették.

 Harris és munkatársai szerint nem arról van szó, hogy az énerősítés valamiképpen javítaná a képességeinket. A gyakorlat a motivációra hat: a számunkra fontos értékek felidézése után összeszedettebbek, magabiztosabbak leszünk, és ez sokat segít, hogy meglevő képességeinket hatékonyabban állíthassuk csatasorba az éppen előttünk álló feladat megoldása érdekében.

MANNHARDT ANDRÁS

 

2017/28