Előfizetés a lapra

Érzelmi intelligencia és droghasználat

A hét kutatója, addiktológia, drog, érzelmi intelligencia, függőség, interjú, OTKA, pszichológia, szenvedélybetegség

2016/07/07

Az ELTE ígéretes kutatója díjat kapta nemrégiben Kun Bernadette pszichológus, aki az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékén dolgozik. Szenvedélyesen kutatja a szenvedélybetegségeket, a függőségek pszichológiája foglalkoztatja. Több érdekes kérdést vizsgál, ezek közül az egyik legizgalmasabbnak tűnő témáról, az érzelmi intelligencia (EQ) és a szerhasználat összefüggéseiről beszélgettünk.

– Miért lett pszichológus, és miért éppen a függőségekkel foglalkozik?

– Az egyik momentum az volt, hogy a gimnáziumi magyarórákon sok olyan irodalmi művel foglalkoztunk, amelyben a főhős lelkében zajló folyamatokról volt szó. A biológiatanárunk pedig a pszichológiával is megismertetett, így aztán hozzá is jártam felvételi előkészítőre. Aztán az ELTE-n elkezdtem addiktológiai témájú kurzusokat hallgatni, többek között Demetrovics Zsolt előadásaira jártam. Itt kezdett jobban foglalkoztatni a droghasználat pszichológiája. Közben egy évig segédápolóként dolgoztam a Merényi Kórház ad­dik­to­ló­giai osztályán, ahol fontos gyakorlati tapasztalatokat szereztem. Közben az érzelmi intelligencia is na­gyon érdekelt, abból írtam a szakdolgozatomat, és a két téma összekapcsolódott.

– Milyen kapcsolat van az EQ és a függőségek között?

– Azzal kezdeném, hogyan lehet ezt a kérdést vizsgálni, illetve mi milyen módszereket alkalmaztunk. A legtöbben önjellemzéses kérdőíveket használnak, s használtunk ilyet mi is. A személynek ez esetben saját magának kell megítélnie, hogy az adott állítás mennyire jellemző rá. Ennél szakszerűbb módszer az EQ esetében, ha különböző feladatokat old meg a személy az érzelmekkel kapcsolatban. Mi is használtunk ilyet: kétszemélyes helyzetekről kellett olvasni, majd le kellett írni a résztvevőnek, mit érezne az egyik, majd a másik fél helyében. Például egy barátjával vállalkozást terveznek, de az utolsó pillanatban a barátja lemondja. Mit érezne ön, mit érezne a barátja? A leírt válaszok alapján elemeztük, mennyire komplexek az érzelmek.

 Végül is az derült ki, hogy van kapcsolat a szerhasználat és az érzelmi intelligencia között, méghozzá negatív előjelű. Az alacsonyabb EQ szint gyakoribb szerhasználattal jár együtt. De ez a kapcsolat nagyon gyenge. Tehát van összefüggés, de magát a szerhasználatot nem ez határozza meg igazán. Persze oda kell figyelni az EQ összetevőire is, de kizárólag erre nem lehet prevenciós programokat építeni. Sok minden mást is be kell vonni annak megértésébe, hogy miért lesz valaki függő.

 Kezdve akár a genetikánál, de van több olyan személyiségtényező is,  amiről tudjuk, hogy befolyásolják a szerhasználatot. Például az is egyénileg változó, hogy ki mennyire keresi az új és izgalmas élményeket. Ezt nevezzük szenzoros élménykeresésnek. Akik erősen élménykeresők, azok valószínűleg gyakrabban, többet fogyasztanak kábítószert. Előbb is próbálják ki, ők tehát veszélyeztetettebbek. Ez azonban csak egy a személyiségtényezők közül, és e mellé jön az érzelmi intelligencia, ami hozzátesz még egy mozaikdarabkát.

 De van egy olyan csoport, a problémás szerhasználók, akiknél egyértelműen alacsonyabb EQ szintet találtunk. Ilyenek például az intravénás droghasználók, akiket absztinensekkel hasonlítottunk össze. A kétszemélyes szituációs teszthelyzetben egyértelmű különbséget találtunk a szerhasználók és a nem használók között. Az absztinensek vagy nagyon keveset használók között sokkal differenciáltabb érzelmek jelentek meg, mint a problémás szerhasználóknál.

– Mi volt előbb? Az alacsonyabb EQ vagy a szerhasználat?

– Ez nagyon fontos kérdés, de egyértelmű választ nem lehet rá adni. Mind a kettőben van igazság. Longitudinális kérdésekkel lehetne tisztázni, ami azt jelenti, hogy időről időre felveszünk kérdőíveket: óvódás-, iskoláskorban, felnőttként stb. Ez a módszer azonban sok időt és sok pénzt igényel, ezért ezt ritkábban alkalmazzák. Legtöbbször meg kell elégednünk azzal, hogy pillanatfelvételeket látunk egy-egy időszakból. Ennek segítségével együttjárásokat tudunk megállapítani. Viszont vannak különböző elméletek, mint például a pszichoanalitikus elméletek, amelyeket segítségül lehet hívni a kapcsolatok elemzésénél. Sokan mondják, a régi és modern szerzők egyaránt, hogy előbb jelentkezik az érzelmi probléma, mint az addikció, és a függők azért fordulnak különböző szerekhez, hogy csillapítsák belső feszültségeiket, fájdalmas és kínzó érzéseiket.

 Egyes szerzők azt is próbálták megállapítani, melyek azok az érzelmek, amelyek leginkább meghatározzák a szerhasználatot (klinikai megfigyelések alapján például az opiát­füg­gők­nél a szégyen, a düh és az elhagyatottság). A mi vizsgálataink ezt nem tudták differenciálni, de általánosságban az derült ki, hogy ha az EQ szintje alacsonyabb, akkor intenzívebb szerhasználat jelenik meg, függetlenül attól, hogy melyik szerről van szó. Ugyanakkor a terápiás gyakorlatból azt is látjuk, hogy a kényszeres szerhasználat eredményeként is megjelenhetnek problémák az érzelmi képességekben.

 A rehabilitációs intézményekben sok önismereti munka zajlik annak érdekében, hogy az érzelmeikhez jobban hozzáférjenek a betegek, és ha ez sikerül, az segíthet a felépülésben. De sajnos még nem tisztázott, hogy milyen szerepe van az EQ-nak az absztinencia fenntartásában.

– Sokat beszélünk manapság az EQ-ról. De tulajdonképpen mi is az érzelmi intelligencia? Hogyan lehet definiálni?

– Ez a kifejezés 1990 körül került be a köztudatba. Salovey és Mayer négyágú modellként írta le az érzelmi intelligenciát. Az egyik képesség az érzelmek felismerése. Pontosan érzékelem-e a másikban, ha dühös, csalódott stb.? Mennyire ismerem fel ezeket az érzelmi rezdüléseket magamban és másokban? Mindkét része fontos ahhoz, hogy jól boldoguljunk a személyközi kommunikációban. Egy másik képesség az érzelmek kifejezése. Ugyanis az érzelmeket nem csak felismerni fontos, hanem azok kifejezése is igen hasznos testi-lelki jóllétünk szempontjából. Az érzelmek elnyomása nem egészséges. A harmadik ág az érzelmek szabályozása. Mennyire vagyok képes kontrollálni érzelmeimet – legyenek azok akár kellemesek vagy rossz érzések –, ha a helyzet éppen úgy kívánja. A negyedik képesség, hogy mennyire tudom felhasználni az érzelmeimet a különböző helyzetekben. Itt arra kell gondolni, hogy bizonyos érzelmek segítenek bizonyos kognitív te­vé­ken­y­sé­ge­ket. Például a jó hangulat segíti a kreativitást, az alkotást. Melankolikus hangulatban viszont sokkal jobban tudunk fókuszálni, monotonabb tevékenységeket végezni. Felismerem-e és használom-e mindezt az érzelmi tudást?

– Ha képességekről van szó, akkor javítani is lehet őket?

– Az érzelmi intelligencia területe pont azért népszerű, mert a téma szakértői azt vallják, hogy az EQ fejleszthető. Sokan dolgoznak olyan programok kialakításán, melyek az érzelmi intelligencia fejlesztését célozzák. A kutatások ugyanis azt is mutatják, hogy azok az emberek sikeresebbek, akiknek magasabb az EQ-ja. Ehhez képest a nagyon magas „hagyományos” vagy akadémikus IQ-val rendelkezőknél nem ilyen egyértelmű a felnőttkori sikeres és boldog élet elérése. Az IQ-t nem nagyon lehet fejleszteni, és az életkorral csökken is az értéke – ezzel szemben az EQ nem hanyatlik az életkorral törvényszerűen. Pont ezért is tartják igen fontosnak az érzelmi intelligenciafejlesztő programokat, mert a boldogságnak és sikerességnek ez inkább záloga, mint a magas IQ.

 TRUPKA ZOLTÁN

OTKA 83884, 111938

PUB-I 117209

2016/19