Előfizetés a lapra

Édesanyjáról nevezte el az új gombafajt

A hét kutatója, biológia, gomba, interjú, mikológia, pereszke

2017/08/17

Rimóczi Imre tíz évesen csiperkét szeretett volna termeszteni az iskola pincéjében. Az akkor indult pálya során szinte végig gombákkal foglalkozott; ma már a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának (a volt Kertészeti Egyetem) professzor emeritusa. Az elmúlt évtizedekben igyekezett minél teljesebben feltárni, dokumentálni és publikálni Magyarország gombavilágát. Munkája során kollégáival együtt egy, a tudomány számára új fajra is rábukkant, amit pusztai lágypereszkének nevezett el.

(BAJOMI BÁLINT FELVÉTELE)

– Mikor kezdődött az érdeklődése a gombák iránt?

 

– A gombák iránti lelkesedés nekem születési adottságom. Hogy lehet másként magyarázni azt, hogy egy felső tagozatos, 10 éves gyerek egy könyvesbolt kirakatát nézve édesanyjától egy gombatermesztéssel foglalkozó kis könyvecskét kér? Majd az általános iskola biológia szakkörében azzal őrjíti meg a biológiatanárt és az igazgatót, hogy három talicska lótrágyát visz le a pincébe csiperketermesztés céljából? Persze hogy nem termett meg rajta, hiszen tudjuk, hogy a komposztálás  azért összetettebb folyamat, és a csiperke nem lótrágyán él, hanem lótrágyából és más alapanyagokból előállítható komposzton. Ezt a tizenéves gyerek még nem tudta. Viszont a gombák utáni érdeklődésem azóta is megmaradt, annak ellenére, hogy középiskolában inkább a kémia kötött le. A lehetőséget, hogy a gombák irányába forduljak, Simon Tibor professzornak köszönhetem. Ő használta fel először – a lehető legpozitívabb értelemben – a nagygombák irányába mutató érdeklődésemet. Bevont a növény-társulástani vizsgálataiba, a társulások nagygombavilágának feldolgozásába. Ez végképp meghatározta a szakmai utamat. Az akkor még Kertészeti Egyetemnek nevezett intézmény Növénytani Tanszékére kerültem, a budapesti Ménesi útra, mert kellett egy gombákkal foglalkozó fiatal munkatárs. Ez 1971-ben történt, máig is itt tanítok és kutatok. Először termesztett gombákkal kezdtem foglalkozni. Ez is nagyon érdekes, mert amit általános iskolában akartam csinálni, azt az egyetemi doktori témám keretében megcsinálhattam, és ekkor már termett is a csiperke. A termesztett gombák körének a bővítése egy általános, nem csak magyar igény. Ebbe kapcsolódtam bele: meg akartuk valósítani az óriás pöfeteg termesztését. Ehhez nagyon sokoldalú biológiai, mikológiai vizsgálatok kellenek. A kandidátusi fokozatom (ami a mai PhD-nek felel meg) megszerzéséhez az óriás pöfeteg biológiáját, életét, életkörülményeit, természetes élőhelyeit, előfordulásait a kultúrterületeken foglaltam össze. Később a pöfetegek kutatásaiból egy könyvünk is megjelent Olaszországban.

– Ebben az időben egy másik irányban is elindította kutatásait: létrehozott egy adatbázist Magyarország nagygombáiról. Később az így létrejött ismeretrendszert a Gombaválogató című, eddig 11 kötetes sorozatban megosztotta a nagyközönséggel, saját készítésű fotókkal illusztrálva.

– Mintegy 20 évvel ezelőtt felkértek, hogy tekintsem át a hazánk erdeiben, rétjein előforduló legfontosabb ehető és mérgező gombákat, majd válogassak ki belőlük 150-et, egy könyvecskére valót, és mutassam be őket fotókkal illusztrálva. Így indult el a Gombaválogató sorozat, amely valóban ma már 11 kötetben több, mint 1 500 nagygombát tartalmaz. Ez valószínűleg közel felét teszi ki hazánk nagygombavilágának.

– Tehát nagyjából ennyi ismert faj fordul elő az ország területén?

– Pár százzal több, de az említett könyvsorozat 1 500-at tartalmaz. Tegyük hozzá nyugodtan a további 5-600 ismert fajt – még akkor is 2000-nél tartunk. Legalább 3 000, vagy annál több nagygombafaj biztosan előfordul Magyarországon, csak még nem fordultunk feléjük, nem volt, aki ezt kutassa, rendszerezze és ismertté tegye. Holott a környező országok nagygombavilágának a feltárása lényegesen előrehaladottabb. Tehát van mit pótolnunk, van mit felfedezni és Magyarország nagyon gazdag ebből a szempontból. Rend-kívül fájdalmas olyan külföldi gombás szakkönyveket forgatni, amelyekben egyes csoportoknál Magyarország területe fehér foltként szerepel. Holott tudjuk, látjuk, hogy ezen rendszertani csoportok nálunk is jelen vannak, csak sajnos...

Gyapjas tintagombák korosztályai a fiatal (kúp alakú) egyedektől az idős, tintásan elfolyó példányokig

(BAJOMI BÁLINT FELVÉTELE)

– Nincsenek róluk nemzetközi publikációk?

– Kevés a nemzetközi publikáció ezen a területen – ezen próbáltam javítani amikor a hazai nagygombákról összegyűjtött több tízezer adatomat egy Németországban, majd itthon is megjelent könyvben foglaltam össze. A fungisztika, azaz a nagygombák világának a leírása, feltárása bizony ma is napi feladat. Ezzel a feladattal birkózunk, természetesen figyelembe véve, használva a legmodernebb molekuláris alapú módszereket is. Azt, hogy egy pázsitban, egy szikes réten, egy alföldi vagy hegyvidéki tölgyesben milyen gombafajok vannak, ezt tisztán, világosan még ma sem látjuk. Pedig ezen információk nagyon sokat elmondanának az adott társulásról, tájról, vidékről, a környezetünk állapotáról. A gombák jelenléte, hiánya milliónyi természetvédelmi jelzésnek számít. Csak meg kell érteni a jelzéseket, ehhez pedig a mainál jobban meg kell ismerni a gombafajokat és elterjedésüket. Ezen a szinten állunk jelenleg, itt próbálunk a legtöbbet letenni az asztalra. Annak idején Simon Tibor professzorral és Bohus Gábor mikológussal (gombakutatóval) Magyarország alföldi területein – a Kisalföldön és a Nagyalföldön – dolgoztunk. Hasonló adottságú a tanszékünkhöz tartozó Soroksári Botanikus Kert is, amelynek igen-igen sajátságos homokpusztai növény- és gombavilága van. Több munkatársammal együtt erről írtunk egy könyvet, tavaly jelent meg.

– Néhány évvel ezelőtt talált egy, a tudományban korábban ismeretlen fajt, amit több kollégával együtt írt le. Hogy történt ez, hogy jutottak el a leírásig?

– A lágypereszkék nemzetsége egy nagyon kedves, szép, ismert csoport. Az orgoványi homokdombokon találtuk meg egy olyan faját, amely a tudományra nézve teljesen új. Egy nemzetközi kutatócsoport ugyanerre a következtetésre jutott a legmodernebb molekuláris szintű vizsgálódás alapján. A történet jól mutatja az ilyen típusú kutatások folyamatát. Előbb kimegyünk a terepre, megtaláljuk a fajt, utána következik a laboratóriumi összehasonlító vizsgálat, a fény- és  elektronmikroszkópos munka, majd ezek után a molekuláris szintű vizsgálat. Mindezek együttese adhat olyan eredményt, ami akár egy új faj felfedezése is lehet. Más kutatások a laborból indulnak ki és a természetben igazolódnak vissza. Mi azon vagyunk, hogy a természet legyen a kiindulópont, és onnan nyerjük az első információkat, melyeket később a mai legmodernebb, molekuláris szintű kutatási módszerekkel is megvizsgálunk. Az alkalmazott módszerek megfelelő aránya az, ami biztosítja a stabil, biztos tudományos előrelépést.

Az újonnan felfedezett pusztai lágypereszke (Melanoleuca juliannae)

 (RIMÓCZI IMRE FELVÉTELE)

– Hogyan nevezték el az új fajt?

– Magyarul pusztai lágypereszkének neveztük el. A pereszkenemzetség már jóval korábban ismert volt Európa-szerte; ebből különítették el a kutatók a lágypereszkék nemzetségét. Ebből következik a latin név első fele: Melanoleuca. Az új fajnak Melanoleuca juliannae lett a tudományos neve. Nem csak azért, mert a Julianna egy nemzetközileg ismert női név, de ez egyben édesanyám neve is, aki annak idején a gombák megismerésében, az első lépések során meghatározó segítséget nyújtott nekem.

 BAJOMI BÁLINT

 

2017/9