Előfizetés a lapra

Denevérkutatás a várpalotai lőtéren

biológia, denevér, lőtér, natura 2000, ökológia, várpalota

2014/11/18

A denevérek megfigyelése az egyik legizgalmasabb kihívás az emlőskutatásban. Rejtőzködő életmódjuk miatt sok helyről még igen kevés információval rendelkezünk róluk. Ez nem csupán a hatalmas kiterjedésű trópusi, hanem egyebek között az európai, így a hazai erdőterületek esetében is igaz.

A nimfadenevér tipikus középhegységi emlősfaj, a lőtér erdeiben gyakorinak mondható (GÖRFÖL TAMÁS FELVÉTELE)

Hazánk 2004-es uniós csatlakozásakor egyebek között vállalta, hogy a kijelölt Natura 2000 területeken a közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok érdekében rendszeres monitorozást végez. A Natura 2000 jelölő fajok esetében különösen fontos, hogy átfogó képet kapjunk elterjedésükről, állományuk nagyságáról, változásáról. A kutatásoknak kulcsszerepük van e fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzésében, illetve javításában. Mivel egy adott terület fajkészlete általában az élőhelyek minőségét is hűen tükrözi, a kutatási eredmények egyúttal megalapozzák az élőhelyek helyes természetvédelmi kezelését.

Veszprém és Csór között

A Keleti-Bakony mintegy 19 ezer hektár nagyságú Natura 2000 területe szinte teljesen feltáratlan a denevérfaunáját tekintve. Jelentős részét a Veszprém és Csór között húzódó Várpalotai Lő- és Gyakorlótér fedi le. A terület Natura 2000 jelölő élőhelyei közül a pannon sziklagyepek (nyílt és zárt dolomitsziklagyepek), szubpannon sztyeppék (lejtősztyeppék, sziklafüves lejtők, árvalányhajas dolomitgyepek), pannon molyhos tölgyesek (karsztbokorerdők és mészkedvelő tölgyesek), pannon cseres-tölgyesek, szubmontán bükkösök és pannon gyertyános-tölgyesek a leggyakoribbak. Fő célkitűzésünk a Natura 2000 jelölő és az egyéb védett vagy fokozottan védett denevérfajok jelenlétének kimutatása, állománynagyságuk meghatározása, illetve az őket érintő veszélyeztető tényezők feltárása volt.

Dagonya szélén felállított denevérfogó háló a Tóbán-hegy alatti mintavételi területen (KOVÁTS DÁVID FELVÉTELE)

 Mivel a hazai denevérfajok többsége szálláshelyválasztás és táplálkozás tekintetében is leginkább az erdőkhöz kötődik, a felméréseinket is elsősorban ezeken az élőhelyeken végeztük. A denevérek kimutatására három fő módszert alkalmaztunk: a hálózásos befogás, a denevérdetektoros vizsgálatok, illetve a potenciális szálláshelyek vizuális felmérése. A legtöbb információt erről az emlőscsoportról hálózásos mintavétellel kaphatunk, mivel ekkor az egyedeket kézben tartva alaposabban megvizsgálhatjuk. A módszer segítségével meghatározható az adott példány pontos faji hovatartozása, ivara, kora és reprodukciós állapota is. Ez utóbbi adat segítségével eldönthető, hogy az adott fajnak a mintavételi pont környékén van-e szaporodó állománya.

Függönyhálókkal

Magát a hálózást a denevérek megfogására kifejlesztett speciális függönyhálókkal végeztük, amelyeket olyan helyeken állítottunk fel, ahol az állatokat a legnagyobb eséllyel lehetett megfogni. Ezek többnyire különböző erdei kisvizek (kisebb tavak, dagonyák) vagy lombbal benőtt erdei utak voltak.

Erdei dagonya a várpalotai lőtér északi tömbjében. Ideális ivó- és táplálkozóhely az erdőlakó denevéreknek (KOVÁTS DÁVID FELVÉTELE)

 A hálózást ultrahang-detektoros vizsgálatokkal egészítettük ki, amelyet automatikusan rögzítő hangfelvevőkkel végeztünk. Az egyszerre több helyre kihelyezett, egész éjszaka működő detektorok segítségével hatalmas adatmennyiségre tettünk szert a terület szinte minden erdőterületéről. A módszer hátránya, hogy nem minden esetben teszi lehetővé a faji szintű határozást (több fajnak igen hasonló az ultrahang-mintázata), illetve egyéb információkat sem kapunk a denevérekről, mint például a már említett szaporodó állomány jelenléte.

A bajuszos denevér ritka képviselője a középhegységi denevéreinknek

(KOVÁTS DÁVID FELVÉTELE)

 A téli időszakban pedig a denevérek potenciális szálláshelyeként szolgáló barlangokat és katonai bunkereket vizsgáltuk át. A téli felmérés azért szükséges, mert ebben az időszakban a föld alatti szálláshelyeken, a nyáron faodvakban vagy épületben lakó fajok is megjelenhetnek. Mivel a kutatási területünkön aktív lőgyakorlat is zajlik, belépésünk csak a lőtérparancsnokság külön engedélyével és – természetesen – lövészeten kívüli időszakokban volt lehetséges.

 A denevérfajok vizsgálata szempontjából alkalmasnak ítélt erdősült részeken az erdőállományok kora, szerkezete és természetessége nagyfokú változatosságot mutat az egyes mintavételi tömbökben. A hálózó helyeket ezért elsősorban a lőtér középső részén található Malom-völgyben, valamint a Bér-hegy alatt húzódó Malom-kúti-erdőben jelöltük ki, ahol jórészt középkorú vagy nagyon idős erdőállományok is előfordulnak. Ezek az erdőrészek egyben – koruknál fogva – a leginkább alkalmasak az erdőlakó denevérek megtelepedésére. A Malom-völgyön kívül a lőtér keleti tömbjében, a Vár-völgy és a Bükkfa-kúti-árok környéki üdébb bükkösökben is mintáztunk.

Lehalkított ultrahanggal

A felmérések során összesen 17 denevérfaj 149 példányát sikerült azonosítanunk. Munkánk eredményeképpen négy közösségi jelentőségű faj, a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros), a közönséges denevér (Myotis myotis), a nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) és a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) jelenlétét bizonyítottuk, amelyek közül az utóbbi két faj hazánkban fokozottan védett.

A téli búvóhelyként szolgáló bunkerek lezárása gyakran rongálás áldozatává válik

(KOVÁTS DÁVID FELVÉTELE)

A lőtér területén a denevérek által látogatott élőhelyek alapvetően két csoportra bonthatók. A kimutatott fajok zöme egyértelműen az erdei élőhelyekhez kötődő faj (például nyugati piszedenevér, nagyfülű denevér), míg más fajokat (közönséges denevér, kis patkósdenevér stb.) a mesterséges föld alatti bunkerekben találtunk meg.

 A leggyakrabban előforduló denevérfaj a nagyfülű denevér volt, amely tipikus erdőlakó faj, de telelő példányait a Bakony jelentősebb barlangjaiban is megtaláljuk. Meglepetésünkre, a hazai denevérfauna egy ritka tagja, a nimfadenevér (Myotis alcathoe) képviseltette magát a második legnagyobb példányszámban. Ez a 2001-ben, magyarországi és görög példányok alapján leírt faj elsősorban középhegységeinkben fordul elő, de a hazai denevérfaunisztikai vizsgálatoknak hála, egyre több sík- és dombvidéki jelenléte ismert. A Kelet-Bakonyban valószínűleg több szaporodó kolóniája is megtalálható, mivel jelentős számú nőstényt és fiatal példányokat is fogtunk. A nimfadenevérhez morfológiailag nagyon hasonló bajuszos denevér (Myotis mystacinus) már jóval ritkább képviselője a lőtér odúlakó denevérfajainak, mindössze négy példány került hálóba.

A Keleti-Bakony leggyakoribb denevérfaja a nagyfülű denevér

(PINTÉR BALÁZS FELVÉTELE)

 A durvavitorlájú törpedenevérnek (Pipistrellus nathusii) csupán egyetlen példányát hálóztuk a Malom-völgy felső részén lévő Tóbán-hegy alatt, egy nagyobb kiterjedésű dagonyánál. E faj leginkább az ártéri ligeterdők lakója, így nyári felbukkanása a területen érdekes adatnak számít. Ezzel ellentétben kisebb termetű rokona, a közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) szinte valamennyi élőhelyen, minden hálózás alkalmával előkerült, és a detektoros mintavételezések során is gyakran észleltük egyedeit.

A bunkerekben felszerelt ládák fontos szálláshelyet nyújtanak a telelő denevérek számára. A képen a ládán kívül közönséges denevérek láthatók

 (MÉSZÁROS ANDRÁS FELVÉTELE)

 A nyugati piszedenevért csak négy helyről, kis példányszámban mutattuk ki. A faj táplálékspecialista, szinte kizárólag éjjeli lepkékkel táplálkozik. Képes lehalkítani ultrahangját, így hatástalanítva a lepkék védekező mechanizmusát. Ártéri rádiós nyomkövetéses vizsgálatok során kimutatták, hogy ez a denevérfaj általában fakéreg mögött találja meg szálláshelyeit. A Keleti-Bakonyban viszonylag ritkán került elő, ami valószínűleg az elváló kérgű fák kisebb arányával magyarázható.

Téli menedékek

Várakozásainkhoz képest a vizsgált területet összességében magas faj- és egyedszám jellemzi, ami azt mutatja, hogy a katonai terület erdősült részei megfelelő minőségű élőhelyet kínálnak a denevérek számára. Állományaik megőrzése termé-szetközeli erdőgazdálkodással biztosítható, amely az öreg, odvas fák kíméletével és a tarvágások mellőzésével érhető el leginkább.

Hegyesorrú denevér gyűrűvel (Pintér Balázs felvétele)

A változatos élőhely-szerkezetek fennmaradása a folyamatos erdőborítást biztosító szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőkezelésekkel biztosítható. A területen található erdei kisvizek, dagonyák fontos ivó- és táplálkozó helyként funkcionálnak, így ezek fenntartására, feliszapolódásuk megelőzésére és esetleges vízpótlásukra kiemelt figyelmet kell fordítani.

Vízi denevér gyűrűvel (PINTÉR BALÁZS FELVÉTELE)

A ma már használaton kívüli bunkerek a Keleti-Bakonyból hiányzó barlangok szerepét töltik be. Mivel a bunkerek mikroklímája a barlangokéhoz részben hasonló, ezeket a denevérek előszeretettel használják téli szálláshelyként. A lőtér bunkereinek denevérvédelmi szerepe tehát fontos, hiszen a kolóniák túlélése jórészt a téli szállások háborítatlanságától is függ. A denevérek zavartalansága érdekében a potenciális bunkerek, a felmérési munkánkat támogató LIFE+ projekt keretében lezárásra kerültek, az állatok berepülését a lemezajtókon vágott kisebb nyílás biztosítja. A bunkerek tekintetében a fő veszélyeztető tényezőt az emberi zavarás és a bejárónyílások eltömődése jelenti, de ezek a rendszeres ellenőrzéssel megelőzhetők.

 KOVÁTS DÁVID

GÖRFÖL TAMÁS

2014/43