Előfizetés a lapra

Csók küldemény

képeslap, levelezőlap, szerelem, társadalom, történelem

2017/05/17

Az egy évszázaddal ezelőtti képes levelezőlapok ékesen bizonyítják, hogy a „szerelem örök!” Az 1900-1925 közötti években sokan gyűjtötték is a lapokat, a polgári családokban illett képeslap albumot tartani, melybe belekerültek a városképi és tájlapok, zsánerképek, az ünnepi vagy alkalmi üdvözletek. A férjhez menés előtt álló lányok zöme hódolt a gyűjtőszenvedélynek, az udvarlónak pedig illett a levelezőlap albumot átlapozni, amelyben természetesen ott voltak a szerelmi üdvözletek is.

A képeslap a XIX. század utolsó harmadának találmánya, amely képi ábrázolásaival és a rövid üzenetek továbbításának praktikus eszközeként hamar népszerűvé vált. Az érzelmes szerelmi lapok előzményei a XVIII. századtól a társasági élet alkalmaihoz kapcsolódó igényes kivitelezésű és az ünnephez illő képpel ellátott üdvözlőkártyák voltak. Angliában a XIX. században már szokás volt, hogy február 14-én a fiúk és lányok tréfás rajzokkal díszített lírai üdvözleteket, „Valentin-card”-okat küldözgettek egy­másnak. Ugyancsak előzménynek te­kint­hetők a XIX. század közepén már Magyarországon is forgalmazott illusztrált levélpapírok, amelyeken a festmény vagy színes metszet a papír felső harmadát foglalta el. A szerelmesek gyakran írtak egymásnak ilyen papíron leveleket, a képes ábrázolás természetesen a témához illő volt: virág girland, a kerti lugas alatt egymásnak szerelmet valló ifjú pár, illetve tóparti táj hattyúkkal. A romantikus hangulatot aranyszínű nyomással is fokozták.

Turbékoló galambpár, az örök szerelem szimbóluma (1910-es évek)

(ZEMPLÉNI MÚZEUM, SZERENCS KÉPESLAPJAI)

  A képes levelezőlapok népszerűsége nemcsak újdonságuknak volt köszönhető, hanem a technikai igényességnek is, amit a papírdomborítások, selyemképek, a gyöngyporral, csillámokkal és hímzésekkel, élő vagy művirág applikációkkal díszített lapok igazolnak.

Szerelmesek a természetben és szalonban

Felsorolni is lehetetlen, hogy milyen motívumok jelentek meg a szerelmi üdvözlőlapokon. Leggyakrabban nők szerepeltek rajtuk: női portrék, levélíró nő, búsuló nő, a boldogságtól sugárzó nő. A szép hölgyeket ábrázoló képeslapok különlegessége, hogy gyakran igazi hajat ragasztottak rá. Természetesen nagyon gyakoriak a szerelmi légyottot megjelenítő lapok. A szerelmesek találkozhattak a természet lágy ölén, a kertben, mindketten egy padon ülve vagy az ülő nő fölött álló férfi szájából megtörténhet az első vallomás. A városi parkok padja kezdetben távolságtartásra kötelezett, később azonban az első érintés és csók helyszíne is lehetett. A romantikus szerelmes képek fontos kellékei a természet fái és virágai, a tóban visszatükröződő holdfény, ahol egy fa alatti padon vallanak a fiatalok szerelmet egymásnak.

 A XIX–XX. század fordulóján kedveltek voltak a szalonzsánerekről készült reprodukciós képeslapok. Ezeken megelevenednek a középosztály, a polgárság enteriőrjei, bennük általában egy ifjú hölgy és lovagja, mindig valamilyen érzelmileg kiélezett szituációban. Legjellemzőbbek Margitay Tihamér és Spányi Kornél képei, amelyek a humorosan udvarló ficsúrokat és negédesen szabódó úrilányokat ábrázolják. A képek hatását az ilyen találó címek is fokozták: Enyelgés, Szerelmi dal, Vesztett boldogság, No,  ne izéljen. A beteljesülés és elválás egyaránt témái a szalonképeknek.

Illusztrált levélpapír (1855)

 A szerelmesek az egymáshoz tartozást nemcsak finom célzásokkal, hanem sokat mondó gesztusokkal adták egymás tudtára: például a lány átkarolja a férfi nyakát, gyengéden a vállára teszi a kezét.

 A szerelmes párok lapjain megjelenik a galamb is, amely vallási szimbólumból profanizálódott. Lehet a szerelmesnek küldött levél postása, a párosan élő és turbékoló galambpár pedig az örök szerelem jelképe.

 Az 1930-as évek fényképsorozatain állóképként jelennek meg a filmeken látható érzelgős jelenetek, mesterkélt pózok – ölelés, merész csók, – amit a túlfűtött színhatással fokoztak. Kedveltek voltak a korszak híres színészeit  ábrázoló lapok a népszerű szerelmes dalok szövegével és kottájával.

Szív küldi szívnek szívesen (1940-es évek)

 A szerelem emlékezetes pillanatait névtelen szerzőktől származó rövid versrészletek is kísérik: „Bele néztem a szemedbe/S nincs éjem sem nappalom,/Gondolsz-e rám Te is annyit/Én szépséges angyalom?”;”Ég a szívem, ég a lelkem/Távol vagyok tőled,/Fáj, hogy olyan ritkán kapok/Egy kis hírt felőled.”; „Jer karomba szívem, édes/Oly epedve várlak/Nélküled nincs öröme sem/Ennek a világnak.” A felirat és az ábrázolás együtt fejezte ki az udvarlást, és közvetítette a bókokat.  Egy-egy feliratos lap küldésével akár a randevú napját meg lehetett üzenni, mint például a csókolózó párt ábrázoló lapon a „Látni szeretnélek! Kedden” felirat.

Az imádott arcképe

Az 1910-es évek kedvelt témája a távollévő kedves arcát felidéző kompozíció. A lap alsó felén van az emlékező, a felső részben pedig a felidézett nő alakja vagy a kettőjük homályból előtűnő figurája látható. És természetesen a virágok érezhetően bódító illata idézi fel az emlékeket, érzelmeket. Az első világháború alatt különösen közkedvelt volt ez a képtípus, hiszen a kényszerű távollét párokat választott el egymástól kiszámíthatatlan időre vagy akár örökre. Ezeken a lapokon a frontra induló vagy már a lövészárok mellett őrségben álló katonát láthatjuk, aki ott is családjára, szerelmére gondol, illetve a szerelmétől érkezett levelet olvassa. A képen természetesen a maga elé képzelt nő arcképe is megjelenik. A hatást versekkel fokozták: „A királyért,/A hazáért!/És egy kicsit/Magácskáért”; „Hű katona, hű szerető/De nagy boldogság a kettő”; „A tüzér álma”feliratú lapon az ágyúk mellett álló katona előtt az a kép jelenik meg, amikor egy padon kedvese kezét fogva vallott szerelmet, de a vers alapján az Istenbe vetett reménységben bízik, hogy viszontlátja szerelmét. A „Valahol Oroszországban…” sorozat lapjain a hátországban kedvesére gondoló nő alakja is felsejlik.

Virágokból kirakott üzenet (1917)

Virágnyelv

A virág tipikus szerelmi ajándék. Az epekedő férfi képes levelezőlapon is küldhetett virágot kedvesének. A félénk szerelmesek számára könnyítette meg a vallomástételt a virágnyelv, amely a gondolatokat és az érzelmeket különböző virággal fejezi ki. Legismertebb példája, hogy a piros rózsa a szenvedélyes szerelem, a liliom az ártatlanság jelképe. Száz évvel ezelőtt szinte minden virág küldésével kifejezhettek valamit. Ebben nyújtott  eligazítást a „Bevezetés a virágnyelvbe” című képeslap, amely a virágok rajza és neve mellett közli azok jelentését: harangvirág – már régóta szeretlek; piros rózsa – szerelem; fehér rózsa – nem szeret; vadrózsa – miért vonakodsz tőlem?; százszorszép – jó vagyok neked; csalán – nem szeretnék tudni semmit; sárga viola – hagyd, hogy szeretgesselek!; rózsaszár – nem!; rózsalevél – igen!; komló – hagyd, hogy forró szerelemmel vegyelek körül!; encián – köszönöm neked; jázmin – mint barát légy hozzám hű, de ne kívánj szerelmet!

Bélyeg nyelv (1940-es évek)

 Virágok, indák, szívek és pár lényegre törő szó, amely gyakran virágból kirakva. Mindezek a szerelmet jelképezik és üzenetet hordoznak. Az érzelgősséget és szentimentalizmust fokozták az ilyen feliratok: „Találkozás, Lehetséges, Mikor, Hol, Szerelem, Csókok, Reménytelenül, Ne írj többé, Szívem ne haragudj, Haragszom Rád, Édes emlék, Légy enyém, Gondolj rám.”

Maros vize folyik csendesen

Az 1930-as, '40-es években megjelenő lapok a feliratos falvédőkre jellemzően népies motívumokban tobzódnak, ahol a népviseletben megjelenő gyerekek és fiatalok mellett a muskátlis ablak, székelykapu és a búcsúban megvehető mézeskalács szív egyaránt megtalálható. Hasonlóan idillikus stílusúak a magyar nótákat illusztráló feliratos lapok.

 A II. világháború éveiben sokkal kevesebb képeslap foglalkozott a katonaélettel, mint az I. világháború alatt. Ezek sajátos humorral és népieskedő díszítő motívumokkal igyekeztek vonzóvá tenni a bakaéletet. Lelkes és nyalka katonák, huszárok és boldog, vidám leányzók feledtették ezeken a lapokon a háború keserveit.

A képeslapok nyelve

A századfordulón kedveltek voltak a hat vagy tizenkét lapból álló olyan sorozatok, amelyek a teljes szerelmi történetet bemutatták a megismerkedéstől kezdve egészen a boldog egymásra találásig. Mivel 1904–1905-ig a képes oldalon alig maradt hely az írás számára, ezért gyakran az ide ragasztott kis borítékban egész hosszú levelet helyezhetett el a szerelmes feladó. Az applikációs (rátétes) képeslapok között szerelmi üzeneteket hordozó táviratokat, sőt ráragasztott díszes albumocskákat is találunk. Az egyik ilyen lapot egy bizonyos Lajos küldte Hasselbauer Annuska kisasszonynak, és az emlékkönyvben az alábbi divatos költemény olvasható: „Szíved egén kelő nap-e/Óh leány emlékem,/Vagy pedig mint/Lenyugvó nap/Van-e lemenőben?”

Csók küldemény (XIX–XX. század fordulója)

 Az elfoglalt szerelmesek számára készültek olyan sztereotip kifejezésekből, vallomásokból álló „gyorslevelezőlapok”, amelyeken a szerelmesnek csak a kiválasztott sorokat kellett aláhúzni, majd aláírni az üzenetet.

 A férfi üdvözlőlapon csókot is küldhetett szerelmének! Erre a célra készültek a csók küldemény lapok. Az utalvány rendszerint ezer csókról szólt, amelyet a lap bekeretezett részére kellett elhelyezni, a címzett hölgynek pedig később illett azokat személyesen visszaadni!

 Készült jövendőmondó levelezőlap is, amely a tű hegyén megforgatva megmutatta, hogy „Szeret-e Ő vajjon még Téged.”

Szerelmi üdvözlőlap (1915)

 A bélyeg nyelv alkalmazásával a szerelmesek a bélyegek felragasztási módjával fejezhették ki titokban az érzelmeiket. Az ilyen lapokon megjelenhet a rózsákkal keretezett szívbe montírozott imádott férfi arcképe a gondolatait kifejező versikével.

 A képeslap aranykorában a szerelmi levelezés elképzelhetetlen volt a képes levelezőlap nyelv nélkül. A feladó már az illusztráció kiválasztásával és az ilyen üzenetek elküldésével is kifejezhette érzelmeit. Az egyes képeslap témák jelentését egy francia lap nyomán így ismertette a Magyar Képes Levelező-Lap újság 1902-ben: tájképes – szeretlek; állatos – végtelenül szeretlek;  házak – csendes boldogság; erdő, liget, rét, kert – szentimentalizmus; gyermekek – óhajtom a boldogságot;  virágcsokor – rád gondolok; színésznő – változékonyság; színész – kalandszerető; ló – büszkeség; kutya – hűség; templom – légy enyém.”

 PETERCSÁK TIVADAR    

 

2017/6