Előfizetés a lapra
499
2015/10/26

A segítségnyújtás árnyoldala

lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, segítségnyújtás, társadalomtudomány

A segítségnyújtás nemes gesztus és ugyanakkor hasznos cselekedet, mely teljesen átszövi mindennapjainkat. Egymás segítése nélkül az emberiség képtelen lett volna felépíteni a társadalmakat, és nem lenne mód az általunk emberinek érzett életforma fenntartására sem. Ezért hangzik olyan furcsán, hogy a segítségnyújtás, ez a dicséretes tett meglehetősen sok hátránnyal is jár, ráadásul nem annyira a segítőre nézve – akinek mindig valamilyen kisebb-nagyobb áldozatot kell hoznia –, hanem inkább annak a számára, aki a segítséget elfogadja. A két fél ugyanis belekényszerül bizonyos szerepekbe: aki a segítséget nyújtja, az erősnek, kompetensnek, sikeresnek tűnik és ő van feljebb a hierarchiában, aki viszont a segítséget elfogadja, az szükségszerűen a rászoruló, hozzá nem értő alárendelt szerepét kapja. Ezért sokan nem szeretnek segítséget elfogadni, vagy ha elfogadják is, elkezdenek ellenszenvet táplálni az iránt, aki segített nekik. Úgy érzik, hogy a másik a segítségnyújtással szinte megalázta őket, mert nyilvánvalóvá tette az egyetlőtlenségüket. A segítséget elfogadó személyek önértékelése, saját kompetenciájába vetett hite észrevehetően csökken.