A zene hatalma
Mindenki tapasztalta már, hogy a zene képes érzelmeket ébreszteni a lelkünkben – bár arról, hogy ezt pontosan hogyan teszi, még nem sokat tudunk. Kevésbé nyilvánvaló azonban, hogy a zene nemcsak érzelmeket kelthet bennünk, hanem más módon is áthangolhatja lelkiállapotunkat: Dennis Y. Hsu és munkatársai például azt feltételezték, hogy bizonyos muzsikák képesek előtérbe hozni a hatalom, az erő gondolatkörét. Ennek a hipotézisnek az igazolására a kutatók – amint arról a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban beszámoltak – egész kísérletsorozatot végeztek
Segítünk, ahol tudunk?
Hol tudunk segíteni? Nos, ez nemcsak a megoldandó feladattól és saját képességeinktől, lehetőségeinktől függ – a „Hol?” kérdés szó szerint, a térbeli elhelyezkedésre vonatkoztatva is értelmezhető. Furcsán hangzik, de vannak olyan helyek, ahol segítőkészségünk megnő, másutt viszont mintha nehezünkre esne, hogy segítsünk embertársainknak. Ebben azonban semmi misztikus nincsen, egyszerűen az a jól ismert lélektani jelenség érezteti a hatását, melynek lényege, hogy a környezet hatással van az ember viselkedésére. Különböző helyeken más a viselkedésünk – mintha kicsit megváltozna az egyéniségünk attól függően, hogy éppen milyen környezet vesz körül bennünket.
Szavak és tettek
A szinte minden élelmiszerboltban megtalálható, ingyenes, egyszer használatos műanyag zacskók óriási ökológiai fenyegetést jelentenek: a becslések szerint ezekből a zacskókból csak Európában évente nyolcmilliárd darab szennyezi a környezetet. Magyarország – többek között Lengyelországgal, Prtugáliával és Szlovákiával együtt – a legnagyobb nejlonzacskó-fogyasztók közé tartozik, fejenként több mint négyszázötvenet használunk el évente. Ez több mint kétszerese az európai átlagnak, nem is beszélve arról, hogy a finnek mindössze fejenként négy műanyag zacskót használnak el évente.
Szépek előnyben
Az ember nem egyszerűen társas lény, hanem együttműködő lény. Az élet szinte minden területén összehangoljuk a tevékenységünket másokéval, és az összmunkára való képesség rendkívüli mértékben megnövelte fajunk sikerességét. A kooperáció módját rugalmasan tudjuk alakítani a különféle helyzeteknek, céloknak és az együttműködő partnerek tulajdonságainak megfelelően. Azonban bármennyire változatosak legyenek is az együttműködés formái, mindig van egy állandó elemük: a bizalom. Az embernek bíznia kell abban, hogy partnerei, akikkel együtt tevékenykedik, nem fogják becsapni őt, és az együttműködő hozzáállást hasonlóval viszonozzák majd. Ezért a kölcsönösség minden emberi közösségben fontos érték, amit a társadalmi normák támogatnak.
Kiapadt tetterő
Köztudott, hogy környezetünk hatással van lelkiállapotunkra, és ha erről esik szó, alighanem mindenkinek először a zsúfolt városi környezet és a szabad természet ellentéte jut az eszébe. Ez nem is csoda, hiszen valószínűleg mindannyian saját tapasztalatból tudjuk, hogy a természetben az ember általában életerősebbnek érzi magát, mint a szobában.
Stresszevők
Vannak, akik stressz hatására többet esznek, mint amennyit nyugalmas körülmények között szoktak, és ez a jelenség meglehetősen gyakori: amerikai felmérések szerint az emberek jó 40 százaléka kezd el stressz hatására nagyobb mennyiségű vagy egészségtelenebb ételt fogyasztani. A stresszt ezért a népesség általános elhízásának egyik fő okaként tartják számon.
A halogatás haszna
Mi jó lehet abban, hogy nem kezdünk hozzá időben megúszhatatlan teendőink elvégzéséhez? Mi értelme van valamilyen pillanatnyi haszon vagy öröm kedvéért későbbre tenni és ezáltal megnehezíteni egy esetleg már régóta esedékes feladat elvégzését? Nos, a józan ész szerint semmi, a halogatással csak stresszt okozunk önmagunknak és másoknak, rosszabb teljesítményt nyújtunk, mint akkor tehetnénk, ha előrelátóak vagyunk. Két kínai pszichológus, Bin-Bin Chen és Lei Chang azonban arra gondolt, talán lehetséges, hogy a halogatás csak abban a társadalmi-gazdasági környezetben káros, amelyben ma a legtöbben élünk, és amelyet hajlamosak vagyunk természetes alapállapotnak tekinteni.
Dönteni emberi dolog
Az idősek otthonában élők nagy része valamiféle szükségszerűségnek engedve költözött be az otthonba. Vagy közös családi döntés vezetett ide, mert nem volt már lehetőség arra, hogy az idős személy korábbi környezetében folytassa az életét, vagy pedig egészségügyi okokból kellett ezt a megoldást választani. Az otthonba való beköltözés szükségszerűen a személyes autonómia csökkenésével jár: az ember sokkal kevesebb dologról dönthet önállóan, mint ahogyan azt addigi életében megszokhatta. Mivel a nyugati társadalmakban az emberek egyre magasabb kort érnek meg, mind többen lesznek kénytelenek idős korukban otthonokba költözni. Ezért az ilyen intézményekben élők pszichológiai körülményeivel, életminőségével való foglalkozás egyre fontosabbá válik.
Mintha csak magamat látnám
Az emberben veleszületett késztetés él, hogy felmérje környezetét, beleértve azokat az embereket is, akikkel találkozik. Ez az evolúciós örökség igencsak hasznos, hiszen céljaink elérésének esélyét – végső soron túlélési kilátásainkat – javítja, ha jól eligazodunk a minket körülvevő világban. Kulcsfontosságú, hogy képesek legyünk gyorsan kiismerni mások személyiségét, mert ennek alapján tudjuk kialakítani a hozzájuk való viszonyulás megfelelő módját. No de minek alapján alkossunk jellemrajzot olyan valakiről, akivel épp csak akkor találkoztunk? Talán nem meglepő, de önkéntelenül is az arcot tekintjük fő információforrásnak.
Kéregetni tudni kell
E rovatban már többször foglalkoztunk azzal, miként lehet növelni annak az esélyét, hogy egy megszólított személy pénzt adjon annak, aki kér tőle. Nemcsak azok az ősrégi, klasszikus módszerek célravezetőek, amelyekkel a kéregető igyekszik magát minél elesettebbnek és szánalomra méltóbbnak feltüntetni – a szélhámos koldusok festett sebeiről már Victor Hugo is írt A párizsi Notre-Dame című regényében.
A doppingmondat
A hazai pálya előnye nemcsak a sportban tapasztalható, a biztatás, bátorítás „legális doppingszerként” az élet sok területén fokozza a teljesítményt. Ezt több lélektani kutatás is bizonyítja. Egy régebbi kísérletben például a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy egy tartályból egyesével szedegessenek ki üveggolyókat, és dobják be azokat egy nyílásba. A cél az volt, hogy 6 perc alatt minél több golyó kerüljön be a lyukba. A kísérletet vezető pszichológus a helyiségben tartózkodott, és az esetek egy részében félpercenként valami biztatót mondott a kísérlet alanyának: „nagyon jó”, „ügyes” és így tovább. Azok a résztvevők, akiket rendszeresen bátorítottak, dicsértek, lényegesen több golyót voltak képesek célba juttatni, mint azok, akiket csak szótlanul figyeltek.
Gyász, stigma, krízis
A meddőség lelki okairól hallva általában egy dologra gondol az ember: egy testileg egészséges nőre, aki szeretne gyereket, de közben tudat alatt nyilván mégsem szeretne, ezért nem esik teherbe. Bár lélektani tényezők valóban befolyásolhatják a fogantatás sikerét, a valóságban az összefüggés valamivel bonyolultabb.
Érzelmi jelenlét
Egy ember személyiségét általában azzal szokták jellemezni, hogy milyen az illető maga. Például milyen érzelmeket mutat viszonylag állandó jelleggel: vidám, szomorú, feszült, szorongó embernek ismerjük? A korszerű lélektani felfogás szerint azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, a személyiség nem írható le csupán magának a személynek a vizsgálatával. Társas lények vagyunk, ezért tulajdonságaink igazán csak a más személyekkel való kölcsönhatásban nyilvánulnak meg. Nemcsak az jellemző egy emberre, hogy milyen érzelmek uralják őt magát, hanem az is, hogy mások milyen érzelmeket élnek át, amikor vele vannak. Ha az egyénnek vannak nagyjából állandó, jellemző érzelmi állapotai, akkor feltételezhető, épp ilyen állandó az is, hogy milyen érzelmeket vált ki más emberekből. Vagyis mindenkinek van egy egyéni „érzelmi lábnyoma”, mely voltaképp nem más, mint a személyes környezetre gyakorolt jellegzetes érzelmi hatás. A lélektanban kezdik ezt a tulajdonságot – melyet szakkifejezéssel érzelmi jelenlétnek neveznek – az egyénre jellemző személyiségvonásnak tekinteni.
A tudás illúziója
Az emberek mindig is megosztották egymással a tudás tárolásának feladatát. Egy közösség tagjai – legyen szó házaspárokról vagy nagyobb csoportokról – tudják egymásról, hogy ki minek a szakértője, mi az, amit a másik nagy valószínűséggel fejben tart. Teljesen fölösleges erőfeszítés volna, ha mindenki megpróbálna mindenre emlékezni; a megosztott emlékezet, vagy a lélektanban három évtizede meghonosodott kifejezéssel élve: transzaktív memória sokkal gazdaságosabb, célszerűbb megoldás. Nem kell mindent észben tartanunk, elég ha azt tudjuk, milyen forrásból juthatunk hozzá egy-egy információhoz.
Rossz időben jó helyen
Az időjárás sok tekintetben hatással van mindennapi életünkre, és itt nemcsak arról a közismert tényről van szó, hogy a fronthatások befolyásolják reakcióidőnket vagy figyelmünk hatékonyságát. Kevésbé köztudott jelenség például, amit több lélektani kutatás is jelzett: napsütéses időben az emberek több borravalót adnak, mint amikor esik.
Megbízható hazudozók
Emberismeretre már egészen kicsi korunktól szükségünk van! Figyelembe kell vennünk, hogy milyen indítékok húzódnak meg mások cselekedeteinek hátterében – csak így van esélyünk, hogy elérjük céljainkat, és kikerüljük a társas érintkezésben mindenfelé leselkedő csapdákat. Kimberly E. Vanderbilt és munkatársai egy néhány évvel ezelőtti kísérletben óvodás gyerekeknek mutattak be jeleneteket, melyekben különböző személyek útmutatást adtak valakinek egy elrejtett matrica hollétére vonatkozóan. A tanácsadók között voltak „segítők”, akik készségesen adtak helyes útbaigazítást, de voltak „ügyeskedők” is, akik igyekeztek félrevezetni a felvilágosítást kérőket. A kutatókat az érdekelte, hogy a jelenetek megtekintése után a gyerekek kitől fogadnak el tanácsot.
Színek és ízek
Nem egészen egy évvel ezelőtt e rovatban már szó esett egy különös megfigyelésről, mely szerint az étel finomságáról alkotott véleményt nagyban befolyásolja az, hogy mi az illető fogás neve. Akik ugyanazt az ételt „zaftos olasz tengerihal-filé” néven fogyasztották, utólag sokkal ízletesebbnek ítélték, mint azok, akiknek egyszerűen „tengerihal-filé” néven szolgálták fel. Már ez az eredmény is jelzi, hogy az étel fogyasztásakor kialakuló élmény nem csupán azokon az információkon alapul, melyek az ízek és illatok érzékelésére szakosodott szerveinkből származnak.
Mit eszünk, ha félünk?
A félelem, a stressz befolyásolja az étvágyunkat, sőt azt is, hogy mit szeretnénk enni – ám hogy miként, az attól függ, mi az, amitől félünk. Amikor valamilyen közvetlen fenyegetéssel nézünk szembe, azaz akut stressznek vagyunk kitéve, akkor leginkább semmit sem akarunk enni, étvágyunk megszűnik. Ezt a reakciót evolúciós múltunkból hoztuk magunkkal, és valaha csakugyan segítette fajunk túlélését. Ha ugyanis az embernek ilyenkor az evés járna a fejében, sőt netán elkezdene élelmet keresni és táplálkozni, az nagyban rontaná annak esélyét, hogy sikeresen megbirkózzon a helyzettel. Akut stressz esetén teljes figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy valamilyen módon kikerüljünk a veszélyből, és időlegesen minden egyéb motiváció lényegtelenné válik. Azonban egészen más a helyzet a krónikus stressz állapotában, amikor például életkörülményeink rosszak, bizonytalanok, nem tudjuk, másnap egyáltalán lesz-e mit ennünk. Ilyenkor az evolúció, a túlélés logikája azt diktálja, hogy gyűjtsünk össze minden erőforrást, amihez csak sikerül hozzájutnunk. A táplálkozás tekintetében ez azt jelenti, hogy együnk meg minél több élelmet és raktározzuk el testünkben zsírszövet formájában, mert jól jöhet még szűkösebb időkben.
Fejezd be!
A megszakítások korát éljük: az embereket a mindennapi életben számtalanszor akadályozzák meg a legkülönfélébb dolgok abban, hogy befejezzék, amit éppen csinálnak. Az egyetemistákat például számítógéphasználat közben átlagosan kétpercenként éri el egy-egy üzenet, az irodai dolgozók pedig munkaidejük alatt átlagosan ötpercenként kapnak új e-mailt. Ez azt jelenti, hogy mindennap nagyon sokszor félbeszakítanak bennünket: egy kívülről jövő inger eltereli figyelmünket arról a bizonyos feladatról, amelyet éppen végzünk. Különös, hogy mégis nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen pszichés hatása van annak, hogy nem tudjuk befejezni, amit csinálunk.
Valaki figyel téged
Már sok pszichológiai kísérlet igazolta, hogy az emberek másképpen viselkednek olyan környezetben, ahol egy figyelő szempárt ábrázoló – akár stilizált – képet helyeztek el. Kimutatták például, hogy a szempár jelenlétében az emberek nagyobb valószínűséggel dobják be a becsületkasszába a kávéért járó pénzt, és kevesebbet szemetelnek a buszmegállóban. Ezekben a helyzetekben a figyelő szemek, ha nemcsak rajzoltak, hanem valódiak volnának, csakugyan leleplezéssel fenyegetnének, hiszen könnyen látható lenne, ha valaki helytelen módon viselkedik.
A segítségnyújtás árnyoldala
A segítségnyújtás nemes gesztus és ugyanakkor hasznos cselekedet, mely teljesen átszövi mindennapjainkat. Egymás segítése nélkül az emberiség képtelen lett volna felépíteni a társadalmakat, és nem lenne mód az általunk emberinek érzett életforma fenntartására sem. Ezért hangzik olyan furcsán, hogy a segítségnyújtás, ez a dicséretes tett meglehetősen sok hátránnyal is jár, ráadásul nem annyira a segítőre nézve – akinek mindig valamilyen kisebb-nagyobb áldozatot kell hoznia –, hanem inkább annak a számára, aki a segítséget elfogadja. A két fél ugyanis belekényszerül bizonyos szerepekbe: aki a segítséget nyújtja, az erősnek, kompetensnek, sikeresnek tűnik és ő van feljebb a hierarchiában, aki viszont a segítséget elfogadja, az szükségszerűen a rászoruló, hozzá nem értő alárendelt szerepét kapja. Ezért sokan nem szeretnek segítséget elfogadni, vagy ha elfogadják is, elkezdenek ellenszenvet táplálni az iránt, aki segített nekik. Úgy érzik, hogy a másik a segítségnyújtással szinte megalázta őket, mert nyilvánvalóvá tette az egyetlőtlenségüket. A segítséget elfogadó személyek önértékelése, saját kompetenciájába vetett hite észrevehetően csökken.
Mit üzen a tükör?
Nem kell az egészséges étkezés megszállottjának lenni ahhoz, hogy az ember tudja, a jelentősebb mennyiségű cukrot tartalmazó ételek nem túl egészségesek, mert hízlalnak és növelik bizonyos krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. Azt is tudjuk, hogy emiatt a majonézből, a ketchupból és a többi flakonos szószból csak módjával érdemes fogyasztani. No de ki az, aki türtőztetni tudja magát, és kevesebbet eszik belőlük, mint amennyit szeretne, amikor ezek a szószok olyan finomak…? Nos, ez már valódi lélektani kérdés, és épp erre kereste a választ Nicolas Guéguen és Virginie Charles-Sire abban az egyszerű, de nagyon is gyakorlatias kísérletben, amelyről a Food and Nutrition Sciences című folyóiratban számoltak be 2011-ben. Pontosabban fogalmazva a két kutató kérdése nem is az volt, hogy ki tud ellenállni a cukros szószok csábításának, hanem hogy mikor vagyunk képesek erre?
Levendula és lélektan
Ezekben a hetekben virágzik a levendula, és a növényekből frissen lepárolt illóolaj igen népszerű terméknek számít. A levendulaolajnak több kedvező élettani hatása ismert – egyebek mellett bőrnyugtató és görcsoldó hatást tulajdonítanak neki –, de van egy fontos lélektani hatása is: a levendula illata megnyugtatja az embert. Ezért is kerül bele gyakran a levendulaolaj a lefekvés előtt használatos fürdőszerekbe, és sokan a pihentető alvás reményében levendulával illatosított párnát tesznek az ágyukba. A levendula nyugtató hatása nemcsak néphit, hanem tudományosan egyre inkább alátámasztott tény. Egy kísérletben például a résztvevők egy részével levendulát, másokkal pedig élénkítő hatásúnak tartott rozmaringot szagoltattak, és közben figyelték az alanyok agyi aktivitását. A levendula hatására a nyugalmi állapotot kísérő agyhullámok voltak megfigyelhetők, a rozmaring viszont fokozott éberséget idézett elő.
Környezetbarát termékek előnyben
Az utóbbi években, évtizedekben megnőtt a környezetvédelem jelentősége, egyre inkább terjed a „zöld” gondolkodás, és ezzel együtt minden eddiginél nagyobb figyelem irányul a környezetbarát termékekre is. Mindenki tudja, hogy ha a hagyományos helyett környezetbarát terméket vásárol, akkor társadalmi szempontból hasznos döntést hoz. De ugyanilyen hasznos ez a lépés az egyén mint fogyasztó számára is? Hiszen az, hogy egy árucikk környezetbarát, „ökotermék”, és jót tesz a bolygónak vagy a társadalomnak, még nem jelenti azt, hogy egy hagyományos termékhez viszonyítva jobban betölti gyakorlati funkcióját.
Reklám a sorok között
A reklámok és a fogyasztók örök fogócskát játszanak egymással: az emberek általában igyekeznek elmenekülni a reklámok elől, azok meg a legváratlanabb helyeken felbukkanva próbálják elcsípni a reménybeli vásárlókat. Ebben a harcban mindkét fél egyre jobban kiismeri a másikat, ezért a régi technikák gyorsan elavulnak és mindig új trükkökre van szükség.
Aktuális számunk
Galéria
Október
