Közös tál, közös álláspont
Amint már e rovatban is szó volt róla, a lélektan előszeretettel foglalkozik azokkal a személyközi történésekkel, melyek a közös étkezések során zajlanak le, hiszen az ilyen alkalmak fontos társas események. Sokféle módon vizsgálták már az étkezés folyamatát, hatásait – figyelték, ki mit és mennyit eszik –, egy szempont azonban mind ez ideig kevés figyelmet kapott: a tálalás módja. Alapvetően ugyanis kétféleképpen lehet az asztalra tenni az ételt, vagy egy nagy közös tálban, amelyből mindenki vehet magának, vagy pedig személyenként előre kiporciózva, külön tányérokon.
Aludj rá egyet!
A közkeletű bölcsesség szerint amikor valamilyen bonyolult problémával találkozik az ember, jól teszi, ha alszik rá egyet, mert utána könnyebben megtalálja majd a megoldást. Vajon az alvás valóban bölcsebbé tesz?
Gondolat-dopping
Ki ne érezné úgy időnként, hogy jó volna eggyel magasabb fokozatra kapcsolni szellemi teljesítőképességét? Nos, ez korántsem lehetetlen, sőt megtehetjük feketekávé vagy egyéb kémiai anyagok igénybevétele nélkül is. Létezik ugyanis olyan lélektani gyakorlat, amely nagyon sok helyzetben, sokaknak segít abban, hogy jól teljesítsenek. Régebben már e rovatban is volt szó arról, hogy az énerősítés többféle tekintetben – például a tanulás, a stresszel való megküzdés vagy akár a fogyókúra terén – hatékonyabbá tesz bennünket. Az énerősítés lényege, hogy fel kell idéznünk azokat az értékeket, amelyek számunkra a legfontosabbak, és el kell gondolkodnunk rajta, hogy miért is játszanak központi szerepet az életünkben. Ennyi az egész!
Az árulkodó hang
Szinte mindenkivel előfordult már, hogy amikor meglátott valakit, akinek addig csak a hangját ismerte – például korábban csak telefonon beszélt vele vagy a rádióban hallotta –, meglepődött az illető külsején. Önmagában ez is jelzi, hogy pusztán a beszédhangjuk alapján kialakul bennünk egy kép az emberekről. Noha ezek az elképzelések soha nem teljesen pontosak, azért egyáltalán nem véletlenszerűek. A beszéd sok mindent elárul az emberről – mégpedig a szavak értelmétől teljesen függetlenül is! Az természetes, hogy a beszédhangból következtetni tudunk egy személy nemére és korára, az viszont már meglepőbb, hogy viszonylag sikeresen meg lehet tippelni, melyik rasszhoz tartozik, milyen magas és mennyi a súlya, milyen a testfelépítése, sőt milyen a társadalmi helyzete. Kimutatták, hogy a hang vonzereje összefügg a test és az arc szimmetriájával is.
Dühítő statisztikák
A világon mindenütt nagy a különbség a társadalom legszegényebb és leggazdagabb tagjai között; egy 2016-os statisztika szerint a világ szegényebbik felének, azaz 3,5 milliárd embernek együttvéve sem volt akkora vagyona, mint a 85 leggazdagabbnak. Az olló ráadásul sok országban egyre nyílik. Mindez nemcsak gazdasági, hanem lélektani szempontból is fontos, mert az emberek lelki közérzetét, érzelmeit, sőt a cselekvéseit is nagymértékben meghatározza az, hogy milyen anyagi helyzetben vannak. Ráadásul a boldogságot, lelki békét nem csak az befolyásolja, hogy a rendelkezésre álló anyagiak milyen életmódot tesznek lehetővé.
A fogyasztás üzenete
Képzeljük el, hogy a gyanútlan egyetemisták – egy lélektani kísérlet résztvevői – egyesével érkeznek a laboratóriumba. A kutatók mindenkinek azt mondják, egy hallgatótársukkal kell majd együttműködniük, de előbb meg kell ismerniük egymást, mégpedig videóüzeneteken keresztül. A kísérleti alanynak lejátszanak egy háromperces videót, melyen leendő partnere beszél arról, hogy milyen szakmai célokat szeretne elérni a jövőben, és mi a hobbija.
A zene hatalma
Mindenki tapasztalta már, hogy a zene képes érzelmeket ébreszteni a lelkünkben – bár arról, hogy ezt pontosan hogyan teszi, még nem sokat tudunk. Kevésbé nyilvánvaló azonban, hogy a zene nemcsak érzelmeket kelthet bennünk, hanem más módon is áthangolhatja lelkiállapotunkat: Dennis Y. Hsu és munkatársai például azt feltételezték, hogy bizonyos muzsikák képesek előtérbe hozni a hatalom, az erő gondolatkörét. Ennek a hipotézisnek az igazolására a kutatók – amint arról a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban beszámoltak – egész kísérletsorozatot végeztek
Segítünk, ahol tudunk?
Hol tudunk segíteni? Nos, ez nemcsak a megoldandó feladattól és saját képességeinktől, lehetőségeinktől függ – a „Hol?” kérdés szó szerint, a térbeli elhelyezkedésre vonatkoztatva is értelmezhető. Furcsán hangzik, de vannak olyan helyek, ahol segítőkészségünk megnő, másutt viszont mintha nehezünkre esne, hogy segítsünk embertársainknak. Ebben azonban semmi misztikus nincsen, egyszerűen az a jól ismert lélektani jelenség érezteti a hatását, melynek lényege, hogy a környezet hatással van az ember viselkedésére. Különböző helyeken más a viselkedésünk – mintha kicsit megváltozna az egyéniségünk attól függően, hogy éppen milyen környezet vesz körül bennünket.
Szavak és tettek
A szinte minden élelmiszerboltban megtalálható, ingyenes, egyszer használatos műanyag zacskók óriási ökológiai fenyegetést jelentenek: a becslések szerint ezekből a zacskókból csak Európában évente nyolcmilliárd darab szennyezi a környezetet. Magyarország – többek között Lengyelországgal, Prtugáliával és Szlovákiával együtt – a legnagyobb nejlonzacskó-fogyasztók közé tartozik, fejenként több mint négyszázötvenet használunk el évente. Ez több mint kétszerese az európai átlagnak, nem is beszélve arról, hogy a finnek mindössze fejenként négy műanyag zacskót használnak el évente.
Szépek előnyben
Az ember nem egyszerűen társas lény, hanem együttműködő lény. Az élet szinte minden területén összehangoljuk a tevékenységünket másokéval, és az összmunkára való képesség rendkívüli mértékben megnövelte fajunk sikerességét. A kooperáció módját rugalmasan tudjuk alakítani a különféle helyzeteknek, céloknak és az együttműködő partnerek tulajdonságainak megfelelően. Azonban bármennyire változatosak legyenek is az együttműködés formái, mindig van egy állandó elemük: a bizalom. Az embernek bíznia kell abban, hogy partnerei, akikkel együtt tevékenykedik, nem fogják becsapni őt, és az együttműködő hozzáállást hasonlóval viszonozzák majd. Ezért a kölcsönösség minden emberi közösségben fontos érték, amit a társadalmi normák támogatnak.
Kiapadt tetterő
Köztudott, hogy környezetünk hatással van lelkiállapotunkra, és ha erről esik szó, alighanem mindenkinek először a zsúfolt városi környezet és a szabad természet ellentéte jut az eszébe. Ez nem is csoda, hiszen valószínűleg mindannyian saját tapasztalatból tudjuk, hogy a természetben az ember általában életerősebbnek érzi magát, mint a szobában.
Stresszevők
Vannak, akik stressz hatására többet esznek, mint amennyit nyugalmas körülmények között szoktak, és ez a jelenség meglehetősen gyakori: amerikai felmérések szerint az emberek jó 40 százaléka kezd el stressz hatására nagyobb mennyiségű vagy egészségtelenebb ételt fogyasztani. A stresszt ezért a népesség általános elhízásának egyik fő okaként tartják számon.
A halogatás haszna
Mi jó lehet abban, hogy nem kezdünk hozzá időben megúszhatatlan teendőink elvégzéséhez? Mi értelme van valamilyen pillanatnyi haszon vagy öröm kedvéért későbbre tenni és ezáltal megnehezíteni egy esetleg már régóta esedékes feladat elvégzését? Nos, a józan ész szerint semmi, a halogatással csak stresszt okozunk önmagunknak és másoknak, rosszabb teljesítményt nyújtunk, mint akkor tehetnénk, ha előrelátóak vagyunk. Két kínai pszichológus, Bin-Bin Chen és Lei Chang azonban arra gondolt, talán lehetséges, hogy a halogatás csak abban a társadalmi-gazdasági környezetben káros, amelyben ma a legtöbben élünk, és amelyet hajlamosak vagyunk természetes alapállapotnak tekinteni.
Dönteni emberi dolog
Az idősek otthonában élők nagy része valamiféle szükségszerűségnek engedve költözött be az otthonba. Vagy közös családi döntés vezetett ide, mert nem volt már lehetőség arra, hogy az idős személy korábbi környezetében folytassa az életét, vagy pedig egészségügyi okokból kellett ezt a megoldást választani. Az otthonba való beköltözés szükségszerűen a személyes autonómia csökkenésével jár: az ember sokkal kevesebb dologról dönthet önállóan, mint ahogyan azt addigi életében megszokhatta. Mivel a nyugati társadalmakban az emberek egyre magasabb kort érnek meg, mind többen lesznek kénytelenek idős korukban otthonokba költözni. Ezért az ilyen intézményekben élők pszichológiai körülményeivel, életminőségével való foglalkozás egyre fontosabbá válik.
Mintha csak magamat látnám
Az emberben veleszületett késztetés él, hogy felmérje környezetét, beleértve azokat az embereket is, akikkel találkozik. Ez az evolúciós örökség igencsak hasznos, hiszen céljaink elérésének esélyét – végső soron túlélési kilátásainkat – javítja, ha jól eligazodunk a minket körülvevő világban. Kulcsfontosságú, hogy képesek legyünk gyorsan kiismerni mások személyiségét, mert ennek alapján tudjuk kialakítani a hozzájuk való viszonyulás megfelelő módját. No de minek alapján alkossunk jellemrajzot olyan valakiről, akivel épp csak akkor találkoztunk? Talán nem meglepő, de önkéntelenül is az arcot tekintjük fő információforrásnak.
Kéregetni tudni kell
E rovatban már többször foglalkoztunk azzal, miként lehet növelni annak az esélyét, hogy egy megszólított személy pénzt adjon annak, aki kér tőle. Nemcsak azok az ősrégi, klasszikus módszerek célravezetőek, amelyekkel a kéregető igyekszik magát minél elesettebbnek és szánalomra méltóbbnak feltüntetni – a szélhámos koldusok festett sebeiről már Victor Hugo is írt A párizsi Notre-Dame című regényében.
A doppingmondat
A hazai pálya előnye nemcsak a sportban tapasztalható, a biztatás, bátorítás „legális doppingszerként” az élet sok területén fokozza a teljesítményt. Ezt több lélektani kutatás is bizonyítja. Egy régebbi kísérletben például a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy egy tartályból egyesével szedegessenek ki üveggolyókat, és dobják be azokat egy nyílásba. A cél az volt, hogy 6 perc alatt minél több golyó kerüljön be a lyukba. A kísérletet vezető pszichológus a helyiségben tartózkodott, és az esetek egy részében félpercenként valami biztatót mondott a kísérlet alanyának: „nagyon jó”, „ügyes” és így tovább. Azok a résztvevők, akiket rendszeresen bátorítottak, dicsértek, lényegesen több golyót voltak képesek célba juttatni, mint azok, akiket csak szótlanul figyeltek.
Gyász, stigma, krízis
A meddőség lelki okairól hallva általában egy dologra gondol az ember: egy testileg egészséges nőre, aki szeretne gyereket, de közben tudat alatt nyilván mégsem szeretne, ezért nem esik teherbe. Bár lélektani tényezők valóban befolyásolhatják a fogantatás sikerét, a valóságban az összefüggés valamivel bonyolultabb.
Érzelmi jelenlét
Egy ember személyiségét általában azzal szokták jellemezni, hogy milyen az illető maga. Például milyen érzelmeket mutat viszonylag állandó jelleggel: vidám, szomorú, feszült, szorongó embernek ismerjük? A korszerű lélektani felfogás szerint azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, a személyiség nem írható le csupán magának a személynek a vizsgálatával. Társas lények vagyunk, ezért tulajdonságaink igazán csak a más személyekkel való kölcsönhatásban nyilvánulnak meg. Nemcsak az jellemző egy emberre, hogy milyen érzelmek uralják őt magát, hanem az is, hogy mások milyen érzelmeket élnek át, amikor vele vannak. Ha az egyénnek vannak nagyjából állandó, jellemző érzelmi állapotai, akkor feltételezhető, épp ilyen állandó az is, hogy milyen érzelmeket vált ki más emberekből. Vagyis mindenkinek van egy egyéni „érzelmi lábnyoma”, mely voltaképp nem más, mint a személyes környezetre gyakorolt jellegzetes érzelmi hatás. A lélektanban kezdik ezt a tulajdonságot – melyet szakkifejezéssel érzelmi jelenlétnek neveznek – az egyénre jellemző személyiségvonásnak tekinteni.
A tudás illúziója
Az emberek mindig is megosztották egymással a tudás tárolásának feladatát. Egy közösség tagjai – legyen szó házaspárokról vagy nagyobb csoportokról – tudják egymásról, hogy ki minek a szakértője, mi az, amit a másik nagy valószínűséggel fejben tart. Teljesen fölösleges erőfeszítés volna, ha mindenki megpróbálna mindenre emlékezni; a megosztott emlékezet, vagy a lélektanban három évtizede meghonosodott kifejezéssel élve: transzaktív memória sokkal gazdaságosabb, célszerűbb megoldás. Nem kell mindent észben tartanunk, elég ha azt tudjuk, milyen forrásból juthatunk hozzá egy-egy információhoz.
Rossz időben jó helyen
Az időjárás sok tekintetben hatással van mindennapi életünkre, és itt nemcsak arról a közismert tényről van szó, hogy a fronthatások befolyásolják reakcióidőnket vagy figyelmünk hatékonyságát. Kevésbé köztudott jelenség például, amit több lélektani kutatás is jelzett: napsütéses időben az emberek több borravalót adnak, mint amikor esik.
Megbízható hazudozók
Emberismeretre már egészen kicsi korunktól szükségünk van! Figyelembe kell vennünk, hogy milyen indítékok húzódnak meg mások cselekedeteinek hátterében – csak így van esélyünk, hogy elérjük céljainkat, és kikerüljük a társas érintkezésben mindenfelé leselkedő csapdákat. Kimberly E. Vanderbilt és munkatársai egy néhány évvel ezelőtti kísérletben óvodás gyerekeknek mutattak be jeleneteket, melyekben különböző személyek útmutatást adtak valakinek egy elrejtett matrica hollétére vonatkozóan. A tanácsadók között voltak „segítők”, akik készségesen adtak helyes útbaigazítást, de voltak „ügyeskedők” is, akik igyekeztek félrevezetni a felvilágosítást kérőket. A kutatókat az érdekelte, hogy a jelenetek megtekintése után a gyerekek kitől fogadnak el tanácsot.
Színek és ízek
Nem egészen egy évvel ezelőtt e rovatban már szó esett egy különös megfigyelésről, mely szerint az étel finomságáról alkotott véleményt nagyban befolyásolja az, hogy mi az illető fogás neve. Akik ugyanazt az ételt „zaftos olasz tengerihal-filé” néven fogyasztották, utólag sokkal ízletesebbnek ítélték, mint azok, akiknek egyszerűen „tengerihal-filé” néven szolgálták fel. Már ez az eredmény is jelzi, hogy az étel fogyasztásakor kialakuló élmény nem csupán azokon az információkon alapul, melyek az ízek és illatok érzékelésére szakosodott szerveinkből származnak.
Mit eszünk, ha félünk?
A félelem, a stressz befolyásolja az étvágyunkat, sőt azt is, hogy mit szeretnénk enni – ám hogy miként, az attól függ, mi az, amitől félünk. Amikor valamilyen közvetlen fenyegetéssel nézünk szembe, azaz akut stressznek vagyunk kitéve, akkor leginkább semmit sem akarunk enni, étvágyunk megszűnik. Ezt a reakciót evolúciós múltunkból hoztuk magunkkal, és valaha csakugyan segítette fajunk túlélését. Ha ugyanis az embernek ilyenkor az evés járna a fejében, sőt netán elkezdene élelmet keresni és táplálkozni, az nagyban rontaná annak esélyét, hogy sikeresen megbirkózzon a helyzettel. Akut stressz esetén teljes figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy valamilyen módon kikerüljünk a veszélyből, és időlegesen minden egyéb motiváció lényegtelenné válik. Azonban egészen más a helyzet a krónikus stressz állapotában, amikor például életkörülményeink rosszak, bizonytalanok, nem tudjuk, másnap egyáltalán lesz-e mit ennünk. Ilyenkor az evolúció, a túlélés logikája azt diktálja, hogy gyűjtsünk össze minden erőforrást, amihez csak sikerül hozzájutnunk. A táplálkozás tekintetében ez azt jelenti, hogy együnk meg minél több élelmet és raktározzuk el testünkben zsírszövet formájában, mert jól jöhet még szűkösebb időkben.
Fejezd be!
A megszakítások korát éljük: az embereket a mindennapi életben számtalanszor akadályozzák meg a legkülönfélébb dolgok abban, hogy befejezzék, amit éppen csinálnak. Az egyetemistákat például számítógéphasználat közben átlagosan kétpercenként éri el egy-egy üzenet, az irodai dolgozók pedig munkaidejük alatt átlagosan ötpercenként kapnak új e-mailt. Ez azt jelenti, hogy mindennap nagyon sokszor félbeszakítanak bennünket: egy kívülről jövő inger eltereli figyelmünket arról a bizonyos feladatról, amelyet éppen végzünk. Különös, hogy mégis nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen pszichés hatása van annak, hogy nem tudjuk befejezni, amit csinálunk.
Aktuális számunk
Galéria
Október
