
A nyelvújító Kazinczy
A magyar nyelv tudatos alakításának, a nyelvújításnak sikerét az egyetemes nyelvtudomány egészen komoly eredményként tartja számon. Ekkor, a XVIII–XIX. század fordulóján, a kor kihívásaira válaszul, a nyelv életébe való többé-kevésbé mesterséges beavatkozással, elsősorban a szókincs művi bővítésével egy új irodalmi nyelv jött létre. Hasonló radikális reformok elsősorban XX. századi nyelveket jellemeznek, gyakran a gyarmati sorból való felszabaduláskor (például indonéz, filippínó).

Irodalom a köz javára
A nagy XIX. századi tudósok, gondolkodók közül Herman Ottó, Brassai Sámuel, Ponori Thewrewk Emil világosan érvelő, gyakran máig helyesnek mutatkozó álláspontot képviselő személyeknek mutatkoznak. Ám ahogy megyünk vissza az időben, egyre több ellentmondásos egyéniséggel, zavarba ejtő nézettel találkozhatunk. A XIX. század második felében Teleki Sándor hívta fel a figyelmet bizonyos embertípusok korszerűtlenné válására. (Teleki nemcsak Petőfivel, Kossuthtal és Bemmel állt kapcsolatban, de Victor Hugónak és Garibaldinak is barátja volt.)