A mecénások kora
Hogy létezik korszerűtlen műpártolói tevékenység, azt éppen Bubryák Orsolya könyvének központi szereplője, Erdődy György (1680–1759) mecenatúrájának egy fontos szelete példázza a legjobban: a XVIII. század második negyedében, amikor a Vág menti Galgóc kastélyában kialakította az Erdődyek családtörténeti reprezentációjának központját, a legelőkelőbb magyar arisztokrata családok Stammburgjai már régen fennálltak. Az ősgalériákkal, gazdag kincstárral és a család nemesi származásának bizonyítékaiként szolgáló írott dokumentumokkal teli levéltárakkal „felszerelt” kastélyok gombamód szaporodtak a Magyar Királyság területén a XVII. században. Míg ezek közül a legtöbb még ma is látogatható, így a Thurzóké Árván, a Nádasdyaké Sárváron vagy az Esterházyaké Fraknón, addig a leromlott állapotú gal-góci kastély kapui zárva maradnak az érdeklődők előtt. A kastély gyűjteményeinek rekonstrukciója azonban a lehetőséget hozta el a művészettörténész szerző számára, hogy az Erdődy György által létrehozott hitbizományi kincstárból kiindulva göngyölítse fel a benne szereplő műtárgyak sorsát, és bemutassa az elődök korszerű műgyűjtői tevékenységét.
Aktuális számunk
Galéria
Október
