Előfizetés a lapra

Az élelmiszer-fogyasztás környezeti hatása

élelem, élelmiszer, környezet, mezőgazdaság, OTKA, ökológia, ökológiai lábnyom, táplálkozás

2015/05/13

A táplálkozás közvetlenül meghatározza az emberek egészségét és jólétét, ugyanakkor környezeti hatása is jelentős. A fogyasztás fenntarthatóságát vizsgáló tanulmányok közül kevesebb foglalkozik ezzel a témakörrel, mint annak tényleges fontossága indokolná. A fejlett országok életszínvonalának fenntartása más kontinenseken is terület- és erőforrásigényt jelent. A mezőgazdaság fosszilis erőforrásokon alapul és a nem fenntartható területhasználat problémát jelent, a mezőgazdaság közelít az eltartóképességének határához. A fejlett országokban a fehérjefogyasztás stabilitása mellett a szénhidrát- és zsiradékfogyasztás növekedése jellemző, az egy főre jutó élelmiszer-, illetve kalóriafogyasztás pedig túlzottan magas. Az egyéni fogyasztók felelősek fogyasztásuk környezeti hatásáért.

A jövedelem mint gazdasági-társadalmi tényező, meghatározója az élelmiszer-fogyasztásnak: részben annak nagyságára, részben szerkezetére van hatással. A jövedelem fontos szerepet játszhat az egészségesebb és kisebb környezetterhelésű élelmiszer-fogyasztás kialakításában. Kérdéses, hogy tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel, azaz a magasabb jövedelemmel egészségesebb irányba tudjuk-e terelni fogyasztásunkat. Jelen kutatásban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy differenciáltan szükséges kezelni a társadalmi csoportokat. A jövedelmi szintek mentén történő vizsgálat érdekes tanulságokra és lehetőségekre világít rá a magyar fogyasztók élelmiszer-fogyasztásáról és ökológiai lábnyomáról.

Ökológiai lábnyom

Az élelmiszer-fogyasztás során felhasznált legfontosabb természeti erőforrások a terület- és energiahasználat. Az ökológiai lábnyom módszertana ezeket a környezeti hatásokat méri egyszerre, éppen ezért alkalmas indikátor az élelmiszer-fogyasztás környezeti hatásának mérésére és szemléltetésére, alkalmazása széles körben elterjedt. Ezt a módszertant és mutatószámot Wackernagel és Rees dolgozta ki 1996-ban, amely alapján az ökológiai lábnyom egy adott népesség fogyasztásának biztosításához szükséges földterület nagyságát mutatja meg globális hektár mértékegységben kifejezve.

Az ember ökológiai lábnyoma

Kutatásunkban az ökológiai lábnyom indikátorával határoztuk meg a magyar felnőtt lakosság élelmiszer-fogyasztásból származó környezeti hatását a jövedelmi decilisekre. Számításunkban a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételéből származó élelmiszer-fogyasztási statisztikáját használtuk fel, amely adatbázis 9055 háztartás reprezentatív, országos adatfelvételére épül. A fogyasztási adatokat kombináltuk az egyes élelmiszerek ökológiai lábnyom-adataival, amelyek a Global Footprint Network Magyarországra vonatkozó adatbázisából származtak. Ez az adatbázis a legtöbbet hivatkozott és tudományosan a legelfogadottabb forrása az ökológiai lábnyom-adatoknak. Az ökológiai lábnyom, amelynek módszertana folyamatosan fejlődik, alkalmas eszköz arra, hogy felhívja a különböző társadalmi csoportok figyelmét a környezetterhelésükre és az erőforrások végességére.

Jövedelmi decilisek ökológiai lábnyoma

A kutatási eredmények alapján 0,57 globális hektár annak a földterületnek az értéke, amely egy magyar felnőtt átlagos élelmiszer-fogyasztásának biztosításához 2013-ban szükséges volt. Az ökológiai lábnyom nagy részét a húsok (29%), tej és tejtermékek fogyasztása adja (24%). A cereáliák (16%), illetve zöldség- és gyümölcsfogyasztás kisebb részarányt képvisel (8%). A lakosság körében alapvetően a húsalapú étrend a meghatározó (61%). Az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom 17%-át a zsiradékok, míg 1%-át a cukor fogyasztása teszi ki, miként az ábrán látható. Az egy főre eső magyarországi ökológiai lábnyom értéke a nyugat-európai értékeknél kisebb, mivel a magyar lakosság élelmiszer-fogyasztásának mennyisége alatta marad az európai átlagnak.

 A jövedelmi szint és az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom kapcsolatának vizsgálata érdekes, mivel a magasabb jövedelem az elfogyasztott mennyiséget növelheti, ugyanakkor a magasabb jövedelmi szinttel rendelkezőkről feltételezhető, hogy az egészségtudatosabb életmód miatt élelmiszer-fogyasztásuk mérsékeltebb.

A legfelső és legalsó jövedelmi decilis ökológiai lábnyomának összehasonlítása

 Érdekes tendenciát mutat a következő oldalon látható ábra: az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom folyamatosan növekszik a jövedelem növekedésével egy bizonyos szintig, a nyolcadik jövedelmi decilistől kezdődően kisebb mértékben nő és alig van különbség a csoportok között. Megfigyelhető, hogy a cereáliák fogyasztásának kivételével minden élelmiszertípus esetén növekszik a fogyasztás mennyisége és ebből adódóan az ökológiai lábnyom értéke is a jövedelmi helyzet javulásával. A húsfélék fogyasztása, tojás- és tejfogyasztás esetén mérsékelt ütemben, a tejtermék, illetve zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása esetén azonban erőteljesebben nő az ökológiai lábnyom értéke a jövedelmi decilis növekedésével. A cereáliák fogyasztása közel azonos szintű ökológiai lábnyomot generál minden jövedelmi csoportba tartozó fogyasztó esetén.

 Az átlagos élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyomhoz képest a legalsó jövedelmi decilisbe tartozók lábnyoma 31%-kal kisebb, míg a legfelső jövedelmi decilisbe tartozóké 27%-kal nagyobb.

 Az egyes élelmiszertípusok fogyasztásbeli különbségeinek vizsgálatára összehasonlíthatjuk az alsó és legfelső jövedelmi decilisbe tartozók fogyasztását. A halfogyasztásból származó ökológiai lábnyom 7,5-szerese, a gyümölcsfogyasztásból 4,4-szerese a legfelső decilisben, a tejtermékfogyasztásból származó ökológiai lábnyom négyszerese a legfelső decilisbe tartozók esetén a legalsó decilis fogyasztásához képest. A gyümölcsfogyasztást részletesebben megvizsgálva a következő gyümölcsök esetében tapasztalható a legnagyobb eltérés a legfelső és legalsó jövedelmi decilisbe tartozók ökológiai lábnyomának tekintetében: sárgabarack, körte, őszibarack, földieper.

 Az átlagos ökológiai lábnyom szerkezete Magyarországon

 Sokan azt tartják, hogy a jövedelem hiánya az egészséges élelmiszer-fogyasztás megvalósításának akadálya. Az eredmények alapján látható, hogy az élelmiszer-fogyasztás mennyisége folyamatosan nő a jövedelem  növekedésével, kivéve a leggazdagabb 20 százalékot. A legfelső két jövedelmi decilist vizsgálva látható, hogy a húsfélék, kenyérfélék, tojás és burgonya fogyasztásának ökológiai lábnyoma kisebb, mint a nyolcadik decilis esetében. Tehát nem fogyasztanak ezen élelmiszerekből többet, míg a gyümölcs és zöldség fogyasztása magasabb. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás növekedése mellett a húsfogyasztás jelentős növekedése is  jellemző. A cukor- és zsiradékfogyasztás mennyisége is folyamatosan növekszik a nyolcadik decilisig, csupán a két legfelső jövedelmi decilis esetén tapasztalható csökkenés.

 Összességében megállapítható, hogy a jövedelem jelentős befolyásoló tényezője Magyarországon az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének és mennyiségének. Az eredmények azt mutatják, hogy csupán a fogyasztók legfelső 20%-a tud egészségesebben táplálkozni (nem növekszik a húsfélék, tojás, cukor és zsiradék fogyasztása, míg a zöldség- és gyümölcsfogyasztás magasabb). A közepes jövedelműek nem élnek a viszonylag magasabb jövedelem lehetőségével az egészségesebb élelmiszer-fogyasztás megvalósítására, a magasabb jövedelmet többletfogyasztásra használják fel. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás csak kiegészítésként jelenik meg és nem más élelmiszercsoport fogyasztása helyett.

A jövedelmi decilisek élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyoma

Következtetések

A kutatás rávilágított arra, hogy hazánkban is nagy szerepe lehet a fogyasztóknak az élelmiszer-fogyasztásból származó környezeti terhek mérséklésében. Magyarországon a kalóriabevitel 13%-kal meghaladja az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által ajánlott mennyiséget. Az élelmiszer-fogyasztás egészségügyi ajánlásoknak megfelelő csökkentése kettős előnnyel járhat: egészségügyi és környezeti szempontból is kívánatos. A jövedelem emelkedése még  a középosztály esetében is inkább az élelmiszer-fogyasztás mennyiségi növelésére ösztönöz, az egészséges ételek hozzáadódnak, nem pedig felváltják az egészséges ételeket. A fogyasztók tájékoztatása és ösztönzése szükséges ahhoz, hogy az élelmiszer-fogyasztásuk megváltoztatásával kedvező egészségügyi hatásokat érjenek el, és ez a természeti erőforrások mérsékeltebb használatához is hozzájáruljon. 

 CSUTORA MÁRIA

 VETŐNÉ MÓZNER ZSÓFIA

OTKA

K 105228

PUB-I 114496

2015/13