Előfizetés a lapra

Aktív vulkánkutatás vulkáni aktivitás nélkül

A hét klutatója, élettelen természettudomány, földtudomány, interjú, OTKA, vulkán

2014/10/31

Hazánk nem nevezhető vulkanológiai nagyhatalomnak, aminek egyik oka az lehet, hogy nincs működő vulkánunk. Ennek ellenére aktív kutatás zajlik térségünkben. Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport tagjai a Kárpát-medence területén végeznek világviszonylatban is újszerű és figyelemre méltó kutatásokat. Harangi Szabolccsal, a csoport vezetőjével a tudományos eredményeken kívül a vulkanológia társadalmi hasznosságáról beszélgettünk, és kitértünk arra is, hogy tűzhányóink felébredhetnek-e álmukból?

– Hogyan lett geológus és miért foglalkozik vulkánkutatással?

– Eredetileg nem akartam geológus lenni, amikor az ELTE-re jelentkeztem. Szerettem kirándulni, érdekeltek a térképek, úgyhogy térképésznek készültem. Aztán kiderült, van itt más is. Vulkáni kőzetekkel a Mecsekben egy terepgyakorlaton találkoztam először, de az igazi fordulópont 1990-ben volt Mainzban egy vulkanológiai konferencián. Hazatérve megszerveztük az első itthoni vulkanológiai terepgyakorlatot. Elkezdtem az oktatásba is becsempészni a vulkanológiát, ami addig hiányzott. Megerősödött a vulkanológiai iskola, egyre több hallgató jött. Mindez újszerű volt és kiváló tudományos dolgozatok születtek. Ez a munka vezetett ahhoz, hogy 2013-ban egy sikeres pályázat révén lehetőséget kaptam, hogy akadémiai támogatással létrehozzam az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportot. Ez egy óriási elismerés, de egyben hatalmas felelősség is! Ennek keretében hat fiatal  szakembert tudok vulkanológiai kutatásokra alkalmazni.

– Miért tartja fontosnak a vul­ka­no­ló­giát?

– Nem csak földtani szempontból fontos. Foglalkozom azzal is, hogy a vulkánoknak milyen hatása van a társadalomra, a hétköznapokra – az például sokaknak nem egyértelmű, hogy a vulkánok még pénzt is hozhatnak.

– Kezdjük az utóbbival, az talán kevésbé tűnik magától értetődőnek.

– A vulkánturizmus egyre jobban felfutó terület, és jelentős mértékben lendítheti fel egy kistérség gazdaságát. A tűzhányók vonzó természeti látványosságok és ez nem csak az aktív vulkánokra vonatkozik. Az embereket érdekli, hogy mi ez a különleges, néha szemet gyönyörködtető, máskor hátborzongató természeti folyamat. Erre alapozva lehet turistákat vonzó fejlesztésbe fogni és térségünk is bővelkedik különleges vulkáni látványosságokban. Hosszú évekig dolgoztam azon, hogy nálunk is létrejöjjön egy vulkánokra alapozódó turisztikai látványosság, ez a Kemenes Vulkánpark. Van továbbá két olyan geoparkunk is, ami vulkáni értékekre épül: a Balaton-felvidéken és Nógrádban, de vannak még lehetőségek. A napokban jelent meg egy angol nyelvű könyv a vulkánturizmusról. Lehetőséget kaptam arra, hogy az egyik fejezetét én írjam, mégpedig a Kárpát-medence vulkanológiai értékeiről. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi szinten is jegyzett lett térségünk – és ez fontos dolog.

– Hazánk nem nevezhető vul­ka­no­ló­giai nagyhatalomnak, aminek egyik oka az lehet, hogy nincs működő vulkánunk. Talán nem is baj, de számít-e ez a tudományos kutatásban?

– Számomra pont ez a vulkanológia egyik legnagyobb kihívása: kitörhetnek-e a jövőben a látszólag inaktív tűzhányók? A Kárpát-medence valóságos természeti laboratórium, olyan képződmények vannak itt, melyek révén sok mindent meg lehet tudni arról, hogyan működnek a vulkánok. Itt szinte mindenfajta vulkáni működés nyoma megtalálható. Van értelme tehát a Kárpát-medencében kutatni.

– Hogyan lehet eldönteni, hogy kitörhet-e egy szunnyadó vulkán?

– Kutatócsoportomban azt a szemléletet vezettem be, hogy a vulkánokat a forrástól a felszínig vizsgáljuk, vagyis a magmaképződéstől a kitörésig. A vulkáni működés természetének a kulcsa ugyanis alapvetően a mélyben van. Térségünkben a Csomád volt az utolsó működő vulkán, kutatásaink szerint a 31 ezer és 150 ezer évvel ezelőtti időszakban. De kiderült, hogy a magmatározó, ami a működést táplálta, már 350 ezer évvel ezelőtt kialakult, vagyis 200 ezer évvel az első kitörések előtt. Ezek után fontos kérdés volt, hogy van-e még magmás anyag a Csomád alatt. Vizsgálataink eredményei erre utalnak, és ezért azt mondhatjuk, hogy nem zárható ki a jövőben újabb vulkáni működés. Ennek alapvető feltétele, hogy legyen akár kis mennyiségű olvadékot is tartalmazó magmás test (ezt magmakásának nevezhetjük) a mélyben. Ez, úgy vélem, újszerű és fontos nézet a vulkánok lehetséges aktivizálódásáról. Egy ilyen magmakása ugyanis gyorsan, hónapok vagy évtizedek alatt remobilizálható, részben felolvadva, kitörésre alkalmas magma jöhet belőle létre, például egy forró bazaltos magma benyomulása révén.

 Kutatócsoportomban mindenkit arra ösztönzök, hogy úgy dolgozzanak, mint a detektívek. A kőzetekben lévő kristályokat, mint „tanúkat” faggatjuk, mert ezek ott voltak a kulcsfontosságú eseményeknél. A csomádi vulkáni kőzetek aprólékos mikroszkópos és geokémiai vizsgálata alapján egy komplex magmakamra-történetet rekonstruáltunk, amelynek megállapításai az aprólékos vulkándetektív-elemzéseken alapulnak. Így jutottunk arra a következtetésre, hogy a vulkán alatt hosszú időn keresztül volt egy kihűlés közelében lévő, de valamennyi olvadékot tartalmazó magmakása és az ebbe benyomuló bazaltos magma több mint 200 Celsius-fokkal emelte meg a hőmérsékletet és olvasztotta fel a kristályokat. De azért maradtak hírmondók bőven ebből az anyagból, sőt a vulkáni kőzetekben ott vannak a bazaltos magma képviselői is. Ezek a vulkáni kőzetek tehát akár több mint 100 ezer folyamatait, annak különböző időben színre lépett szereplőit együtt tartalmazzák. E folyamatok időbeli hosszát és a kitörések idejét egy piciny ásvány, a cirkonkristályok alapján számszerűsítettük. Ezek az eredmények nemzetközi szinten is figyelemre méltóak.

– Milyen vizsgálatokat végeznek a Kárpát-medence más területein?

– Egy munkatársam sokkal nagyobb rendszerekkel, az úgynevezett szupervulkáni eseményekhez hasonlókkal foglalkozik. Nos, ilyet is lehet Magyarországon vizsgálni. A Bükk előterében, ahol most az egri borpincék vannak, 14-18 millió éve óriási robbanásos kitörések zajlottak és ezek több száz méter vastag vulkáni üledéket hoztak létre. Még friss, de már nagy figyelmet kapó eredményünk, hogy a kitörések előtt több mint 1 millió éven keresztül létezhetett a kiterjedt magmakamra. Az ilyen magmás rendszerek tehát nagyon hosszú ideig képesek fennmaradni. Természetesen, minderről óriási viták folynak a szakemberek körében, és most ebbe kutatócsoportunk is bekapcsolódott.

 De foglalkozunk bazaltokkal is, például azzal, hogy milyen gyorsan érkezik fel a magma a földköpenyből. Vizsgálataink szerint ez akár meglepően gyors folyamat is lehet, a 30 km vastag földkérget néhány nap alatt áttörheti a magma. Térségünkben a legutolsó bazaltvulkáni kitörés Selmec környékén volt, azt megelőzően több millió évig nem volt ilyen esemény. Ezek a váratlan, minden előzmény nélküli kitörések különösen izgatnak, mert ilyen a jövőben is bekövetkezhet. A Kárpát-medence az ilyen típusú kutatásokra is kiváló lehetőséget ad.

– Ez már elvezet a vulkanológia és a társadalom kapcsolatára?

– Így van. Ma már 600 millióan élnek a Földön olyan területen, ahol kitörhet egy hosszú ideje szunnyadó vulkán. Ahhoz, hogy vészhelyzetben csökkenteni lehessen a pusztító hatást, kulcsfontosságú, hogy az emberek minél többet tudjanak a vulkánokról, a tűzhányók működéséről, mindennek nélkülözhetetlen eleme az ismeretterjesztés.

 TRUPKA ZOLTÁN

 

2014/42