Előfizetés a lapra

Ahol még a denevér is háziállat

Ázsia, földrajz, könyv, könyvtermés, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, társadalomtudomány, utazás

2014/08/01

„Mintegy fél évszázada léptem először Ázsia földjére. Hol kutató geológusként, hol tévésként s hol idegenvezetőként. Kalandozom térben és időben, a Boszporusztól az Indonéz-szigetvilágig, 1963 és 2013 között” – így vall legfrissebb könyvéről az Élet és Tudomány szerkesztőbizottságának „világcsavargója”, Juhász Árpád. Munkájánál fogva többször is eljutott egy-egy ázsiai, közel-keleti helyszínre, így óhatatlanul összehasonlíthatta, hogy a közben eltelt idő alatt mekkora volt a természet pusztulásának mértéke a Föld legnagyobb kontinensén. Joggal jegyzi meg azt is, hogy Keleten a vallás történelemformáló szerepe milyen fontos napjainkban is. Érdekes megfigyelni a könyvön végigvonuló közelmúlt történelmét, azaz az ázsiai rendszerváltást ott, ahol a kommunizmus jelen volt, illetve ahol továbbra is megállt az idő (a számomra nem igazán tetsző tipográfia már-már zavaró vörös aláterítése is időnként ezt sugallta).

Juhász Árpád Ázsia-könyve törökországi, illetve bibliai helyszínekkel kezdődik, majd az arab világon, illetve Belső-Ázsián keresztül jut el az olvasó a „világ tetejére”, s onnan a trópusi Délkelet-Ázsiába. Pokolgépes merénylettől felbolydult síita mecset Iránban; elmaszkolt arcú beduin nők és családjuk között valamelyik vádiban, miután teknőslesre indultak Ománban; Kőrösi Csoma gondozott sírja, amelynek a környékéről már nincs ilyen jó véleménnyel a szerző; Saigonban a Notre Dame-templom a Mária-szoborral kisebb, szerényebb, leginkább csak a nevében hasonlít a párizsira. A könyv elején, a törökországi terepen még masszív geológiai munkának induló írás azután megszelídül, igazi egzotikus kavalkád keveredik belőle.

 A Sárkányok földjén az egyik óriási denevérfajt háziállatként tartják – „Délkelet-Ázsiában még a gyümölcs neve is sárkány” (kár, hogy a Dél-Vietnamban készült fotón az igencsak bizarr kinézetű harapnivaló tudományos növénynevét nem tudjuk meg).

 Sok turistalátványosság s az ilyenkor elmaradhatatlan kiszolgáló „kellék”, attrakció megörökítése is gyakran szerepel a könyvben. Országonként ugyanis más a szokás: hol óriáskígyóval, hol egy „óriás” denevérrel vagy épp egy tarantula pókkal fotóztathatja le magát az odavetődő. Soha nem hallott népek és mindennapjaik bukkannak fel a sokszor az őserdő mélyén készült felvételeken. Színes legendáik, babonáik, miniatűr esettanulmányaik a könyv címének igyekeznek megfelelni. A szerző – saját bevallása szerint – Kambodzsában, Angkor hatalmas, burjánzó fákkal gúzsba kötött romjai között találta meg Kipling „igazi” dzsungelét.

 Az egykori egzotikus országok békéje azonban több ízben is háborús színtérként fogadta a helyszínre visszatérő Juhász Árpádot. Gyakran a Himalája vonulatának zord vidékén megbúvó buddhista kolostorok adtak menedéket a fáradhatatlan szerzőnek és útitársainak.

 A kötet műfaja egyszerre képeskönyv és olvasmányos úti élmény, geológiai alapon. Hasznos bedekker is lehetne, ha nem ilyen óriásira, atlaszméretűre tervezik.

(Egzotikus Ázsia. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2014. 272 oldal, 5900 forint)

–T –A

 

2014/28