Előfizetés a lapra

A zene hatalma

erő, hatalom, lélektan, lélektani lelemények, pszichológia, zene

2016/12/21

Mindenki tapasztalta már, hogy a zene képes érzelmeket ébreszteni a lelkünkben – bár arról, hogy ezt pontosan hogyan teszi, még nem sokat tudunk. Kevésbé nyilvánvaló azonban, hogy a zene nemcsak érzelmeket kelthet bennünk, hanem más módon is áthangolhatja lelkiállapotunkat: Dennis Y. Hsu és munkatársai például azt feltételezték, hogy bizonyos muzsikák képesek előtérbe hozni a hatalom, az erő gondolatkörét. Ennek a hipotézisnek az igazolására a kutatók – amint arról a Social Psychological and Personality Science című folyóiratban beszámoltak – egész kísérletsorozatot végeztek

Egyik kísérletükben 69 diákot nyelvi feladványok megoldására kértek meg. A feladatok során mindig az előre megadott néhány betűt kellett kiegészíteni értelmes szóvá. Többféle jó megoldás is létezett, például a „p_ _er” megoldása egyaránt lehetett „paper” (papír) vagy „power” (erő, hatalom). Amíg a diákok dolgoztak, a háttérben zene szólt: az egyik csoport olyan zenéket hallgatott, amelyek a kutatók előzetes tapasztalatai szerint erőt sugároztak, a többi esetben pedig olyan számok ismétlődtek, amelyekre ez a hatás nem volt jellemző. Hsu és munkatársai elemezték a rejtvényekre adott megoldásokat, és azt találták, hogy akik gondolkodás közben az „erőteljes” zenéket hallgatták, azok sokkal többször egészítették ki a betűket úgy, hogy a hatalommal összefüggő szó kerekedjen ki belőlük (például „hatalom”, „erő”, „parancs”, „ellenőrzés”), mint azok, akiknél az „erőtlen” zene szólt a háttérben. Vagyis bizonyos zenék képesek voltak a hatalommal kapcsolatos fogalomkört felszínre hozni, könnyebben elérhetővé tenni a résztvevők gondolkodásában.

 Egy másik kísérlet során Hsu és munkatársai közvetettebb módon vizsgálták, hogy bizonyos zenék hallatán kialakul-e az emberben a hatalom, az erő érzete. Az erő érzésének ugyanis ismert velejárója a kontroll illúziója, ami annyit jelent, hogy az ember úgy érzi, képes befolyásolni a történéseket – egy kicsit még a reális mértéken túl is. A kísérlet 75 résztvevőjével közölték, hogy nyerhetnek 5 dollárt, ha eltalálják, hányas szám fog kijönni a dobókockán. Mindenkit megkérdeztek, ők maguk akarnak-e dobni, vagy inkább azt szeretnék, hogy a kísérletvezető dobjon a kockával. Az esetek egy részében a már korábban is alkalmazott, erőt sugárzó zene szólt a háttérben, a többi esetben pedig „erőtlen” zene. Nos, az „erőteljes zenét” hallgató diákoknak 86 százaléka választotta azt, hogy ő maga akar dobni, a többiek körében viszont ez az arány csak 59 százaléka volt. Ez egyértelműen arra utal, hogy akik az erőt sugárzó zenét hallgatták, erősebbnek, sok mindenre képesnek érezték magukat, és ezért könnyebben kialakult bennük a kontroll illúziója. Ez az adott esetben az az – egyébként nem reális – érzés volt, hogy ha ők maguk dobnak, akkor képesek valamiképpen elősegíteni, hogy a kocka a „jó” oldalával fölfelé álljon meg.

 A zene hatásmechanizmusa egyelőre nem teljesen világos. A legvalószínűbb az, hogy a zenének vannak bizonyos elemei – a kutatók egyik kísérletéből kiderült, hogy a nagyobb hangerejű basszushangok például ilyenek –, melyek önmagukban erőt jelenítenek meg. Az emberek pedig képesek felismerni ezeket, és rájuk is átragad az erő érzése, sőt az erővel, hatalommal kapcsolatos egész lelki beállítódás, gondolkodásmód is megjelenik. Remélhetőleg ezeknek a lélektani hatásoknak a megértéséhez sok új ismerettel járulnak majd hozzá a jövőbeli fMRI-vizsgálatok, melyeknek során az agyat működés közben, akár zenehallgatás alatt is meg lehet figyelni.

MANNHARDT ANDRÁS

2016/44