Előfizetés a lapra

A vasfüggöny mögött

Európa Könyvkiadó, könyv, könyvtermés, társadalomtudomány, történelem

2014/08/21

Anne Applebaum, a nagy sikerű, két- kötetes Gulag története szerzője, hat éves kutatómunka után írta meg újabb könyvét, a Winston Churchill 1946. márciusi fultoni beszédében emlegetett térségünk történetét, ahol „A Balti-tenger menti Stettintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre. E vonal mögött fekszenek Közép- és Kelet-Európa összes ősi államának fővárosai. Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mind e híres városok és a körülöttük lévő népesség a szovjet érdekszférába kerültek, és ilyen vagy olyan formában nemcsak az orosz befolyásnak, hanem nagymérvű és sok esetben egyre növekvő moszkvai ellenőrzésnek vannak kitéve.”

1925-ben Benito Mussolini fasiszta totalitarizmusának lényegéről azt írta: „Minden az államban, semmi az államon kívül, semmi az állam ellen”. Ilyen államokat akart létrehozni Sztálin és tisztikara az 1945-ben megszállt nyolc európai országban. A szovjet világforradalmi stratégia értelmében ugyanis az első világháborúban a bolsevik párt hatalomra jutott Oroszországban, a második világháború során pedig a szocializmust kiterjeszti Európára is. A mindinkább érvényesülő szovjet minta miatt a nyugat-európaiak egyre inkább „keleti tömbként” kezdték emlegetni a kommunista uralom alá került, nem szovjet Európát, s váltunk végül így a napi szóhasználatban „Kelet-Európa” néven ismertté. A kifejezés azonban nyilvánvalóan politikai és történeti meghatározást, s nem pontos földrajzi fogalmat takar; ezért közép-európai hovatartozásunkat a legsötétebb években is csak titokban lehetett emlegetni. Sajnálatos, hogy szóhasználatunkban gyakorta még ma is nehezen válik általánossá.

 A térség országai 1945 előtt semmilyen egyesítési tapasztalattal sem rendelkeztek, ennek ellenére 1945–1953 között akár úgy is tűnhetett, hogy a Szovjetuniónak sikerült egy ideológiailag és politikailag homogén régiót kialakítania. A Vörös Hadsereg és a belügyi (NKVD) tisztek azonnal megkezdték saját rendszerük kiépítését. Először a helyi kommunista pártokkal együttműködve szovjet mintára titkosrendőrséget állítottak fel, majd megbízható helyi kommunistákat ültettek a tömegtájékoztatás legfontosabb eszközének számító rádió élére, betiltották a független intézmények java részét, végül etnikai tisztogatásokat hajtottak végre. Ennek során mintegy 25 millió német, lengyel, ukrán, magyar és más nemzetiségű lakost távolítottak el évszázados otthonából. Mivel híveik száma mindezek ellenére gyorsan apadt, a helyi kommunisták – szintén a szovjet minta alapján – a keményvonalas politika mellett döntöttek. Először felmorzsolták a „jobboldali” vagy antikommunista pártokat, utána a nem kommunista baloldalt, végül pedig a kommunista párton belüli ellenzéket.

 A monográfia fő hangsúlya a magyar, lengyel és kelet-német eseményekre esik, mert a szerző szerint ezeknek az országoknak a háború más-más tapasztalatot jelentett. A szovjetek itt azokat a technikákat alkalmazták, amelyek sikerrel kecsegtettek, és azokat az intézményeket lehetetlenítették el, amelyek szétverését elkerülhetetlennek tartották. A térség egészének kutatása arra is rávilágít, hogyan reagálnak az emberek a rájuk erőltetett totalitarizmusra. A rendkívüli kötet hitelességét levéltári kutatások, interjúk, szakmai konzultációk, stb. biztosítják. Kitűnő munka.

(Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–1956. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014. 610 oldal, 4590 forint)

–NI–

 

2014/29