Előfizetés a lapra

A csíranövénytől a száraz kóróig

biológia, botanika, növény, rózsa, természetvédelem, vadrózsa

2015/09/29

A biológiai sokféleség egyre szegényedik, az élőhelyük beszűkülése miatt naponta tűnnek el, pusztulnak ki fajok vagy akár teljes nemzetségek, családok. Hogy ne csak herbáriumokból, állatpreparátumok, illetve -csontvázak s majdan kövületeik alapján ismerhesse meg őket az utókor, minden kezdeményezés fontos missziónak számít, amely a megritkult, fokozottan veszélyeztetett fajok megmentéséért jött létre. Szép példája ennek az értékmentésnek az élőgyűjtemény, mint amilyen a gödöllői botanikus kert vadrózsa- és galagonyafajokat befogadó területe. Külön érdekessége, hogy miért kezd bele egy botanikus épp ezeknek a fajoknak, alfajoknak a gyűjtésébe.

A természetvédelem eszköztárában az „ex situ” fogalom – azaz élőgyűjtemény vagy génbank segítségével a természetes környezetéből kiragadott egyedeket őrzünk meg és nevelünk mesterségesen – nem új keletű dolog. Az Élet és Tudomány olvasói számára jól ismert Kitaibel Pál (1757–1817) saját fajait gyűjtötte be az ELTE Füvészkertjének elődintézményébe, míg József nádor a forrásfodorkát (Asplenium fontanum L. BERNH.) saját alcsúti birtokán őrizte, hogy néhány érdekes példát kiragadjak. Ma a legismertebb „ex situ” védőhelyek az állatkertek, botanikus kertek és arborétumok.

 

 A börzsönyi tővel kezdődött

Több mint 10 éve gyűjtöttem az első tő vadrózsát. Mindig is fontosnak tartottam az élő növények tartását, hiszen így lehetetett a legjobban megismerni életüket, ahogy néhai témavezetőm, Udvardy László vallotta: „Egy botanikusnak ismernie kell a növényeket a csíranövénytől a száraz kóróig!”. S valóban, az élőgyűjtemény ezen ismeret megszerzésének leghathatósabb módja. A kezdeti, véletlenszerű, „minden növény érdekel” irány után terepi botanikatanárom, Nagy József révén gyűjtöttem az első rózsatövet a Börzsönyben: „Ez a taxon nagyon érdekli Facsar tanár urat is” mondatával indított el a célzott gyűjtések felé.

 A börzsönyi rózsatövet 6 évig kellett nevelnem ahhoz, hogy meg tudjam határozni. Egyszersmind ezzel az egyeddel oldódott meg egy 30 éves rejtély a Kárpát-medencében:  Facsar Géza rhodológus specialista ezeket az egyedeket Rosa scabriuscula néven vezette be a szakirodalomba. Az élő egyed folyamatos megfigyelése mellett, újabb és újabb terepi munkák nyomán a Kis-Kárpátokban Milan Valachovič-csal együtt sikerült meglelni, majd herbáriumi típuspéldányokkal való összehasonlítások révén nevezéktanilag és taxonómiailag is tisztázni, hogy a börzsönyi és a Kis-Kárpátokból származó egyedek megegyeznek a Lajta-hegységből leírt Braun-rózsával (Rosa × braunii J. B. KELLER). Ráadásul a kertben nevelt példány rendszeresen virágzott és termett, melyre a börzsönyi populáció a nagyvadállomány miatt teljesen képtelen, így számottevő morfológiai különbségek nyomán önálló változatnak tudtuk leírni a Börzsöny egykori kutatójának, Feichtinger Sándor orvos-botanikus emlékének szentelve (nm. feichtingerii KERÉNYI-NAGY et J. NAGY).

 

A Braun-rózsa virága…

 Az oszlopos rózsával  folytatódott

Mivel a rózsák közeli rokonai a galagonyák, és jórészt hasonló termőhelyen nőnek, kézenfekvő volt mind a két növénynemzetséget egyszerre gyűjteni. Számos újonnan leírt taxonnak az eredeti típuspéldánya szintén begyűjtésre került, így volt alkalmam éveken át a megkülönböztető bélyegek stabilitásának megfigyelésére is. A kutatóutak során – a megfelelő gyűjtési és szaporítási engedélyekkel – a ritkább fajok szaporítása révén kimagasló természetvédelmi jelentőségű a kollekció: a természetes populációk sérülése nélkül tarackokkal és oltóvesszőkkel szaporítva helyeztük el az egyedeket a génbankba.

…és termése

 Legkiemelkedőbb példa erre a Braun-rózsa mellett a szintén egyetlen hazai populációjú oszlopos rózsa (Rosa stylosa DESV.) „ex situ” védelme. Ez a faj eredeti lelőhelyén a nagyvadállomány miatt nem tud virágozni és így csipkebogyót se fejleszt, míg az élőgyűjteményben gazdagon virágozhat és teremhet, biztosítva ezzel a maggal történő szaporodását is. Mi több, a populáció esetleges kipusztulása esetén az élőgyűjteményből visszatelepíthető az eredeti termőhelyére. Szintén természetvédelmi megfontolásból, a Duna medrének folyamatos mélyítése révén és az ártéri erdők helytelen kezeléséből adódóan a kipusztulással fenyegetett, ezért fokozottan védett, endemikus fekete galagonya (Crataegus nigra WALDST. et KIT.) több populációjából őrzünk egyedeket.

 Balra: Jodál-galagonya (Cartaegus lindmanii var. jodalii) típuspéldánya

Az évtizedes kutató- és gyűjtőmunka eredményeképpen 40 rózsafaj több mint 80 egyede 7 országból (Csehország, Finnország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Törökország), míg 9 galagonyafaj és -változat 4 országból (hazánk mellett Románia, Szlovákia és Törökország) került begyűjtésre. Mivel a növények helyigénye túlnőtte a szülői ház kertjének lehetőségeit, így új otthont kerestem számukra: Szirmai Orsolya, a gödöllői Szent István Egyetem Botanikus Kertjének vezetője nemcsak felajánlotta a kert egy parcelláját, de anyagi terhek vállalása révén biztosította a telepítési költségeket is. Ténylegesen a Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karának hallgatói végezték a telepítést, Neményi András irányításával.

  Az első eredmények

Az élőgyűjteményeknek – természetvédelmi jelentőségük mellett – a fajok pontos meghatározásában és az új taxonok felismerésében játszott elvitathatatlan érdemükön túlmutató jelentőségük van. Eszerint lehetőséget teremtenek az ökológaiai paraméterek (például a talaj, a csapadék, a hőmérséklet vagy a kitettség) befolyásoló hatásának kikapcsolására. Az egy helyen, azonos körülmények között nevelt egyedek így alkalmasak laboratóriumi, szövettani, szaporodásbiológiai, fenológiai, biomate-matikai és díszítő értékbeli összehasonlító elemzésekre is.

      A botanikus kert rózsaparcellája

 A gyűjteményekre támaszkodva írhattam meg a rózsa- és galagonya-monográfiát (mindkettő letölthető az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárának weboldaláról: http://mek.oszk.hu/11700/11769 és http://mek.oszk.hu/14200/14204 – A szerk.).  A galagonyák beltartalmi értékeinek vizsgálatát virágok esetében Stefanovitsné Bányai Éva és Nagy József (Budapesti Corvinus Egyetem) vezetésével, míg gyümölcsöknél Bori Zsuzsanna,  Daood Hussein és Helyes Lajos (Szent István Egyetem Regionális Egyetemi Tudásközpont) irányításával végezzük.

 A százlevelű rózsa (Rosa x centifolia)

Az első eredmények igen meggyőzők, a kisfajoknál kemotaxonómiai különbségeket is találtunk. Az élőgyűjteménynek nemzetközi jelentősége is van: a Szlovák Agrártudományi Egyetemen (Nyitra) Šimon Pachl, míg a németországi Természettudományi Múzeumban (Görlitz) Veit Herklotz doktori disszertációjában a kromoszómavizsgálatokhoz használt fel belőle mintákat.

 A fekete galagonya

A botanikus kertben elhelyezett gyűjtemény ünnepélyes keretek között az I. Rózsa- és galagonya-konferencia a Kárpát-medencében című nemzetközi rendezvényen került átadásra. A rendezvényen a lengyelországi Rzeszów Egyetem és  a cieszyn-i főiskola munkatársai kutatásukhoz teljes herbáriumi sorozatot gyűjtöttek az egyedekről. Mivel minden egyed névtáblával van ellátva, ezért a tudományos munka mellett oktatási célt is szolgál: az egyetemi hallgatók mellett a Varga Márton Kertészeti- és a Földmérési Szakképző Iskola diákjai is meglátogatták a kollekciót. Szándékunk szerint a rózsa- és galagonya-gyűjtemény az oktatási célok betöltése mellett több szakdolgozat, diplomamunka és doktori értekezés alapját fogja szolgálni.

 KERÉNYI-NAGY VIKTOR

 

2015/31