Előfizetés a lapra

A Bryce-kanyon szobrászműhelyében

Bryce-kanyon, Föld, földtudomány, geológia, kanyon, USA

2014/10/03

Lélegzetelállító – ha egyetlen szóval kellene leírnunk a világ természeti csodái közé tartozó Bryce-kanyon Nemzeti Parkot, így jellemezhetnénk a fantasztikus alakzatok uralta tájnak az odalátogatóra gyakorolt hatását. A szél és a víz együttes munkája hatalmas amfiteátrumokat alkotott, amelyekben számtalan, a fizika törvényeit meghazudtolni látszó, karcsú sziklatű és mesébe illő kőalakzat dacol az idővel és a gravitációval.

A Földön 60–65 millió évvel ezelőtt óriási változások zajlottak: kontinensek rendeződtek át, hegységek képződtek. A kontinensek összeütközése folytán kiemelkedő hegységekben később, amikor a tektonikai folyamatok ereje alábbhagyott, megkezdődött a mai napig tartó lepusztulás.  A hegyláncok között kialakuló medencék lassan feltöltődtek hordalékkal. Ezekben a beltavakban márga, agyag és meszes üledék rakódott le, helyenként vulkáni eredetű hamu- és salakrétegekkel váltakozva. Az üledék hol mangános, máshol vasas, megint másutt meszes oldatokkal itatódott át, melynek következményeképpen a szemcsék összecementálódtak és elszíneződtek: így lett az üledék a mangántól kékeslila, a vas hatására vörös színű, a mésztartalomtól pedig fehér. Ezt a kivételes színpompát élvezik a mai látogatók az Arizona és Utah államokban található nemzeti parkok természeti csodáit szemlélve.

Amfiteátrum 

Jóval később, nagyjából 15 millió éve újabb hatalmas változás zajlott ezen a vidéken. A Colorado-fennsík mintegy 1500 méter magasságra kiemelkedett és a tektonikus mozgások következtében feldarabolódott. Részben a földkéreg mozgása, részben a lepusztulás folyományaképpen kialakult a ma „Nagy Lépcsősor” (Grand Staircase) néven ismert képződmény, melynek leszakadó „lépcsőit” hatalmas, önálló, eltérő színezetű magasföldek alkotják a Kaibab-platótól a Grand Canyonon át a Pink Cliffs-ig. Az óriási kiterjedésű üledékes kőzetrétegek a Bryce-kanyontól délre, a Zion-kanyonon át a Grand Canyonig húzódnak.

 A Grand Staircase – azon túl, hogy a világon egyedülálló jelenség – azért is oly különleges, mert itt a geológusok hatszáz millió évet tudnak áttekinteni a földtörténet nyitott „kézikönyvében”. Másutt – mivel jobban rejtve maradnak – sokkal nehezebb tanulmányozni a múltbeli jelenségeket, mint a Grand Staircase lépcsőfokait  vagy a Grand-kanyon 1600 méteres falait alkotó üledékes kőzetek esetében.

 A földtörténeti munkákban Paun-saugunt-fennsík néven ismert Pink Cliffs-plató kiemelkedése nem túl gyors, de drámai változásokat idézett elő. Az addig szelíden folydogáló, kis vízhozamú Paria folyómedre hirtelen meredek lejtésűvé vált, emiatt a nagy szintkülönbségen lezúduló víz hatalmas erővel kezdte pusztítani a puha üledékes kőzetet.

Kanyonok sokasága

Már az odavezető út sem mindennapi élmény: a Bryce-kanyonba a több államot átszelő, észak–déli irányú, 15-ös számú főútvonalról letérve juthatunk el. Sárgás-vöröses homokkőből álló, borókával, fenyővel hol ritkábban, hol sűrűbben borított domboldalak között haladva érünk be a sötétvörös kőzettornyok alkotta Red-kanyonba, amely méltatlanul kis hangsúlyt kap a nagynevű szomszéd árnyékában. A Red-kanyon mélyvörös színekben pompázó sziklatornyai között a száraz, erodált talajon számos, különlegesen szívós növényfaj él – köztük olyanok, amelyek a földön sehol máshol nem lelhetők föl. Az utazó már itt kellőképpen ráhangolódhat a következő holdbéli táj, a címbéli Bryce-kanyon Nemzeti Park lenyűgöző látványára.

Viktória királynő

 A Bryce tulajdonképpen nem is valódi kanyon, hanem egy hatalmas fennsík szélének leszakadása, amelynek nyomán számtalan kis kanyonból álló bemélyedés jött létre. A keleti irányba, a Paria folyó felé lezúduló csapadékvíz tovább mélyítette a völgyeket. A fagy, a ritka eső és a szél következtében fellépő erőteljes erózió évmilliók óta alakítja az agyagos üledékből kiemelkedő, fantasztikus formagazdagságú mészkő- és homokkősziklákat.

 

Hoodoo-k világa

A meredek lejtőkön sok ezer karcsú, a fehértől a sárgán, rózsaszínen át a vörösig tartó, változatos színpompájú sziklatű és kőoszlop nyújtózik az ég felé. A sárgás színű, anyagos üledékből kiemelkedő sziklaalakzat többsége hoodoo, vagyis különböző rétegekből álló kőoszlop. Az egyedülálló formakincs annak következtében alakult ki, hogy a kőzetek eltérő összetételű és más-más keménységű rétegekből állnak, ezért különbözőképpen erodálódnak.

 Az egymástól elütő rétegekből álló, erózió formálta sziklatűk és kőoszlopok minden kontinensen föllelhetők, de a Bryce-kanyon a jellegzetes hoodoo-vi­dékek archetípusa. Saját képzelőerőnktől függ, mit vélünk felfedezni a to­temoszlopokhoz hasonlító hoodoo-k-­­

ban, amelyekből a világon a legeslegtöbb itt, a kanyon északi részén található. A ragyogó színű sziklaoszlopok egy része természet alkotta kőszobor, melyek közül a legkarakteresebbeknek saját nevük is van: Viktória királynő, Thor Kalapácsa, Vadász, Indián hercegnő stb.

Rétegek

 A környék korábbi lakói, az őshonos pajut indiánok által kitalált név hajszálpontosan jellemzi a helyszínt: „vörös sziklák, amelyek úgy állnak a tál alakú völgyben, mint az emberek”. Az indián legenda szerint a világot uraló prérifarkas haragjában kővé változtatta az itt élő embereket, akiknek itt kell állniuk, míg világ a világ. A kanyon ma ismert nevét azonban nem az indiánoktól, hanem egy mormon telepesről, Ebeneezer Bryce-ról kapta, aki 1870 táján éveken át hiába próbálkozott e kietlen tájon az állattenyésztéssel. 

Látogatás a nemzeti parkban

A Bryce-ba érve érdemes legelőbb a nagyszerűen fölszerelt látogatóközpontot fölkeresni, ahol ingyenes tanácsadást vehetünk igénybe. Lett légyen bármennyire fölkészült az utazó, a helyszínt kiválóan ismerő parkőrök mindig tudnak aktuális, hasznos tippeket adni: mikor, hova a legérdemesebb elmenni, hogy a világ természeti csodái között méltán dobogós helyezett kanyon legszebb arcát megismerhessük.

 A Utah állam déli részén található  vidéket 1928-ban nyilvánították nemzeti parkká, a mainál lényegesen kisebb területen. Határát többször kiterjesztették: jelenleg mintegy 145 négyzetkilométert foglal magába – ezzel az USA legkisebb, ugyanakkor leglátogatottabb nemzeti parkjai közé tartozik. A jól kiépített utakra be lehet menni saját autóval, de környezetvédelmi okokból sokkal jobban értékelik, ha a kocsi valamelyik külső parkolóban marad, és a látogatók átszállnak az ingyenes buszok valamelyikére.

 A nemzeti park legfőbb látványosságának számító nagy amfiteátrum a legelőnyösebb arcát a felső peremen kiépített három kilátóból (Bryce Point, Sunset Point és Sunrise Point) mutatja meg a látogatóknak. Déli irányban találjuk a különös, barlangszerű képződményekre rálátást nyújtó Paria View nevű kilátót. Csodálatos panoráma tárul elénk a 2800 méter magasan fekvő Rainbow és Yovimpa Point kilátókból, a természet alkotta, híres sziklaívet pedig az azonos nevű Natural Bridge kilátópontból tekinthetjük meg.

Csillagvadászok paradicsoma

A fennsík pereméről rövidebb-hosszabb túraútvonalak vezetnek le a kanyonba, az amfiteátrum sziklatornyai közé. A legrövidebb, Queens Garden névre hallgató túraútvonal útba ejti a Viktória királynő idomaira emlékeztető különleges sziklaalakzatot, ahol a túrázó egy virtuális emlékéremre is szert tehet: az itt készült fotóval dokumentálhatja a teljesítményét. Elvileg akár egy-két óra alatt végig lehet járni az ösvényt, de a fantasztikus formájú, különböző színekben tobzódó sziklákat, a cikázó csíkosmókusokat nézegetve, fotózgatva észre sem vesszük az idő múlását. A túraösvényeken több helyen is olvashatjuk a jóindulatú figyelmeztetést: a  kevés csapadéknak (2 400 – 2 700 milliméter) és a magas fekvésnek köszönhetően a kanyon levegője igen száraz, ezért ne felejtsünk el inni! Napi 3–4 liter víz fogyasztása ajánlott.

Hoodoo-k

A fennsíknak városoktól távoli elhelyezkedése és magas fekvése miatt a csillagászok kedvelt észlelőhelye. A légkör zavaró hatása és az égbolt fényszennyezettsége itt rendkívül alacsony, így újholdkor, felhőmentes napokon szabad szemmel is több mint 7 500 égitest látható. A fennsíkra rendszeresen ellátogatnak a „csillagvadászok”, akik eszközeikkel megszállottan kutatják az égboltot, az ország minden szegletéből érkező csapat tagjai éjszakánként az égre irányítják teleszkópjaikat. Ehhez a programhoz bárki csatlakozhat, csakúgy, mint számos további, a parkőrök által szervezett túrához, amelynek keretében lóháton be lehet járni az elbűvölő színekben tündöklő kanyon ösvényeit, vagy holdvilágnál le lehet ereszkedni az égbenyúló hoodoo-k közé.

 Kevés a hétköznapi szó a táj különleges szépségének érzékeltetéséhez, hát hívjunk költőt segítségül! Jékely Zoltán „Arany-borostyán pillanat” című versét mintha a Bryce megkövült „lakóiról” írta volna: „Ők állnak az el-nem-mulóban: / arany-borostyán pillanatba / áttetsző-épen befalazva”.

 TÓSZEGI ZSUZSANNA

 

 Keretes írásunk:

ÉLET A KIETLEN VIDÉKEN

Csíkosmókus

(A SZERZŐ FELVÉTELEI)

A talaj és a kőzetek látványos színvilágához a fenyők és borókabokrok zöldje adja a kontrasztot. A kanyon jellegzetes fái közé tartozik a sárgafenyő (Pinus ponderosa), amely kiválóan alkalmazkodott az időjárás viszontagságaihoz. A Sziklás-hegység vidékén igen elterjedt, hosszú életű fenyőfaj koronája fiatal korában a mi karácsonyfánkra hasonlít, később azonban felritkul. A Bryce omladékos, sovány talaján élő fák a széljárta helyeken alacsonyabb növésűek, törzsük gyakran girbe-gurba formát vesz föl. Viszonylag nagyobb számban fordul elő a sárgafenyőnél kisebb és kevésbé kecses, de a fája miatt a bennszülött lakosság által kedvelt mexikói diófenyő (Pinus cembroides), és gyakori előfordulásúak a borókabokrok (Juniperus sp.) is. Élnek itt a bozontos vagy más néven szálkástobozú fenyők (Pinus aristata) hosszú életű, akár 1500–2000 évet is megérő példányai (a faj egyike Kaliforniában több mint 4840 éve él – mai tudásunk szerint ez a fenyőfaegyed a Föld legidősebb élőlénye).

 Az emlősök közül igen nagy számban fordul elő a csíkosmókus; ha aláereszkedünk a kanyonba, mindenütt látjuk szaladgálni e bájos, fürge jószágokat. A nemzeti parkban  gyakori faj még az őzegér, a prérikutya és a füles amerikai szarvas (más néven öszvérszarvas). Noha ritka ragadozóként említik a prérifarkast (a kojotot), a pumát és a fekete medvét, 2014 májusában és júniusában hat kempinget és egy turistaösvényt is lezártak a medvék erőteljes jelenléte miatt – ezek szerint a medvék mégsem annyira ritkán fordulnak itt elő.

 A madarak világából a kanyon területén fészkel a rőtfarkú ölyv, a Cooper-héja, a nálunk is jól ismert tőkés réce, a gyönyörű kék tollú bóbitás szajkó, a holló, a mi fenyves cinegénkre hasonlító Gambel-cinege, a hegyi és a mexikói kékmadár, a vándorrigó, valamint három kolibrifaj: a feketetorkú, a vörhenyes és a szélesfarkú kolibri, továbbá jó néhány pinty- és egyéb cinegefaj.

2014/35