Előfizetés a lapra

Szagminta és kirakó

Európa Könyvkiadó, könyv, könyvtermés, NDK, német, Stasi, történelem

2014/07/03

Az egykori szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaságban működött a legerősebb belügyi elnyomó szervezet: az 1950-ben szovjet mintára megalakult titkosszolgálat (Minis­terium für Staatssicherheit – Állambiztonsági Minisztérium, röviden Stasi) „a párt kardja és pajzsa” volt. 91 ezer főállású és 174 ezer nem hivatalos munkatársával ellenőrizte az ország 16,7 millió lakosát; így hat és fél lakosra jutott egy besúgó. A szervezet ellenőrzése nélkül nem léphetett be külföldi az országba, saját állampolgárai pedig 1972-ig vízum és útlevél nélkül még a „baráti” Csehszlovákiába és Lengyelországba sem utazhattak, nyugatra pedig egyáltalán nem. Az országon belül ellenőrizték a gyanúsnak tekintettek mozgását, megfigyelték és lehallgatták őket, leveleiket felbontották, környezetükbe ügynököket telepítettek. Nyilvánvalóan és álcázva mindenütt volt valaki, aki jelentett a Stasinak, gyakran még házastársak is egymásról. A látókörükbe került személyekről pedig szagmintákat is tároltak. A „Cég” negyven év alatt ugyanannyi iratot gyártott, mint a német történelem a középkor óta: 180 kilométer hosszúságút.

 A Stasi egyik értelmiségellenes akcióját dolgozta fel a néhány éve nálunk is bemutatott A mások élete című, Oscar-díjas német film. A monografikus történészi feldolgozások után most Anna Funder ausztrál írónő irodalmi riportkönyvéből is megismerhetjük az NDK polgárainak hétköznapjait, soha ki nem beszélt traumáit és sorstragédiáit. A rendszerváltás után egy nyugat-berlini tévécsatorna munkatársaként végigjárta a Stasi-birodalom hírhedt irodáit és börtöneit; felkereste a nyugat-berlini kitoloncolás helyszínét, beszélt az egykori áldozatokkal és az apróhirdetés révén jelentkezett egykori Stasi-tisztekkel is. Feltárta azt a hihetetlenségig bizarr világot, amely rafinált menekülésekre, szülőföldje és családja elhagyására kényszerített számos embert.

 Felkereste a Nürnberg melletti faluban működő Stasi Dokumentációs Hivatalt is, akik a berlini Stasi-fő­ha­di­szálláson 1990 januárjában talált tizenötezer zsáknyi felaprított és széttépett akták, kartotéklapok, fotók, hang­szalagok és filmek rekonstruálásán dolgoznak. Ők harmincegyen a kirakók, akik sziszifuszi munkát végeznek. Egy dolgozó átlagosan 10 oldalt rak össze naponta. 40 dolgozóra készült kimutatásuk szerint az összes akta rekonstruálása 375 évet vesz igénybe. Elképesztő. A több rangos irodalmi díjat nyert kötet kötelező olvasmány számunkra. (Stasiország. Európa Könyvkiadó, 2014. 338 oldal, 3490 forint)

–NI–

 

2014/25